színház / kulissza
2026. 09. 17.
Bach Kata 2015-ben végzett a Színház és Filmművészeti Egyetemen Marton László osztályában, majd a Szputnyiknál töltött intenzív és emlékezetes gyakorlati idő után tíz évig a Vígszínház társulati tagja volt. Így emlékezhetünk rá Tinta Éva kalauzlányként a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmből is, és számtalan szputnyikos és vígszínházi szerepből. Másfél éve szabadúszó lett, arra voltunk kíváncsiak, hogyan érzi magát, milyen tervei vannak. Mit jelent számára a 21. század húszas éveiben színésznőnek lenni, hogyan tudja megvalósítani a színésznői létforma és a magánélet harmóniáját.
2026. 09. 01.
A színész a közönségtől egy karnyújtásnyira vonul be a színpadra, megáll, faütők csattogó hangjaira pózba vágja magát, szemét kimerevítve eltorzítja arcát. Nagyszabású csatajelenetek, öngyilkos szerelmesek, alakváltó táncok – mi ihlette meg ebből Pintér Bélát, és miért lett a Kokuho című film az eddigi legnagyobb japán kasszasiker a mozikban? Cikksorozatunk harmadik részében a hagyományos japán színház leglátványosabb műfaja, a pompás díszleteket, jelmezeket és színpadi trükköket felvonultató kabuki világába nyújtunk betekintést két részletben.
2026. 08. 22.
Szökőévben egyszer jár az ember ilyen különleges helyszínen, mint a Füszi. A házigazda Független Színház (Füszi) Budapest kilencedik kerületében, a Páva utca 30-as szám alatt, a Trafótól egy sarokra található, áthallatszik a zeneszó és/vagy az embertömeg nyüzsgése. Kezdés előtt még rágyújt a közönség nagyobbik része, ez kicsit beszáll az színházterembe is. Horváth Kristóf, vagyis Színész Bob önálló estjén lassan szeletelhetővé válnak a tabutémák, mert a magyarországi rasszizmus buborékját ideje szétfeszíteni. Méghozzá a humor elementáris erejével.
2026. 08. 22.
Szakonyi Károly két korszakos remekműve, az Adáshiba és a Kutyabaj is újra hallható volt a közrádión hetek óta futó Archívumi válogatásban (visszahallgatható adás: 07.31. 06:04 és 07:04, illetve 08.09. 17:04), amelynek kulturális hátteréről a szerző egy elfeledett, 1974-es interjú kapcsán mesél. A beszélgetésből felsejlik a hazai rádiódramaturgia aranykora, a szocioriportok ihlette alkotói munka, valamint az a különleges korszak, amikor a Magyar Rádió stúdiói még a színházi élet legfontosabb tehetségkutató műhelyeként működtek.
2026. 08. 10.
Rengeteg fájdalmat okozott az elmúlt időszakban az NKA kiszámíthatatlan döntési mechanizmusa, ami sokszor minden szakmaiságot nélkülözve – például Orbán János Dénes és Takaró Mihály kurátori jelenlétében – ideológiai vagy személyes bosszú miatt volt elutasító. A közpénzekből történő szakmai kultúrafinanszírozás hiányát tetézte az általam ebben az időszakban megírt, kereken 100 pályázat esetében az NKA kasszájába befizetett, és soha viszont nem látott 4.478.211 forintnyi „nevezési díj” – amit nyugodtan nevezhetünk a bevezetőjéről L. Simon László adónak, amivel a kulturális szférát sújtotta.
2026. 07. 13.
A színész a közönségtől egy karnyújtásnyira vonul be a színpadra, megáll, faütők csattogó hangjaira pózba vágja magát, szemét kimerevítve eltorzítja arcát. Nagyszabású csatajelenetek, öngyilkos szerelmesek, alakváltó táncok – mi ihlette meg ebből Pintér Bélát, és miért lett a Kokuho című film az eddigi legnagyobb japán kasszasiker a mozikban? Cikksorozatunk harmadik részében a hagyományos japán színház leglátványosabb műfaja, a pompás díszleteket, jelmezeket és színpadi trükköket felvonultató kabuki világába nyújtunk betekintést két részletben.
2026. 07. 04.
„Nyitottabbnak kéne lennie a társadalomnak azzal kapcsolatban, hogy egy pár vagy egy egyedülálló nő hogyan dönt a saját életéről, a saját testéről, és arról, hogy mitől érzi magát teljesnek.” – hangzik el az egyértelmű kijelentés Zeck Juliannától, a Hosszú virágzás című dráma írójától. Az előadás rendezője (Szakács Hajnalka) és szerzője (Zeck Julianna) mesélt az alkotói folyamatról, meddőségről, női témákról, univerzális színházi nyelvezetről és társadalmi elvárásokról a március 7-én a Jurányiban bemutatott darab kapcsán.
2026. 06. 28.
Nyakó Julianna 2026. június 20-án, életének 64. évében váratlanul és tragikus hirtelenséggel elhunyt. Nemcsak az elmúlás, a hír is tragikus hirtelenséggel érkezett. Bár az elmúlt években már súlyos egészségügyi problémákkal nézett szembe, mégis úgy tűnt, ismét sikerült visszaküzdenie magát a munkához, amely számára létforma volt. Életútja egy egész nemzedék történetét sűríti magába, azét a generációét, amely a Kádár-rendszer konszolidált éveiben nőtt fel, fiatal felnőttként élte meg a rendszerváltást, majd érett művészként az Orbán-rendszer kulturális-politikai átrendeződését. Három rendszer, három alkalmazkodási kényszer, három különböző ígéret és három különböző csalódás.
2026. 06. 21.
„Itt az idő, hogy lépjünk túl a cigányvicceken és vegyük vissza a humor fegyverét!” hirdette a VIII. Roma Hősök Színházi Fesztivál. 2026. május 5-9. között be is váltották az ígéretet, Balogh Rodrigó az Independent Theater Hungary alkotói gondolatiságáról, a Roma Hősök fesztiválról és a hatás erejéről mesélt.
2026. 05. 30.
A magyar színházi életben számos rendező hangos belépővel érkezett, érkezik: programot hirdetnek, esztétikai forradalmat ígérnek, nyilatkozatokkal bélelik ki premierjeiket. És vannak olyanok, akik csöndesebben jönnek, de berendezkednek a szakmában. Czeizel Gábor az utóbbiak közül való. Nem a harsány önmitológia embere, hanem a munkáé. A neve nem botránycímként terjed, hanem szakmai beszélgetésekben: „vele jó dolgozni”, „figyel a színészre.” Ezek a mondatok a színházban többet érnek sok önfényező interjúnál. A rendező idén tölti be hatvanötödik életévét, ennek apropóján pályaösszegző beszélgetésbe vágtunk bele.
