Milyen mozgástere van egy házas asszonynak, aki régóta egy másik férfit keres? Hogyan változnak meg a nemzetiségek közötti viszonyok az első világháború után? Hogyan hat ez a változás egy bácskai faluban egy szerb asszony és egy magyar férfi plátói kapcsolatára? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Hunyadi Sándor Feketeszárú cseresznye című darabja, melyet a Miskolci Nemzeti Színház színészei múlt héten a Városmajori Színházi Szemlére (SZEMLE+) hoztak el.

Egy hotelszobában talált holttest eltűntetése meglehetősen nehéz feladat, különösen akkor, amikor az embernek éppen a parlamentben kellene lennie. A rendőrségi bejelentés pedig a házasságának a végét és a kormány bukását okozná. Egy ilyen helyzetben a legjobb, ha az ember, aki jelen esetben a kormány egy minisztere, segítségül hívja a titkárát, hátha ő ki tudja vágni a slamasztikából. Azonban a terv véghezvitele nem egyszerű, mindig közbejön valami… A miniszter félrelép a Miskolci Nemzeti Színház előadásában a Városmajori Szabadtéri Színpadon járt.

Adott a kert. A gyermekkor és a felnövés helyszíne. A hely, melyet egy fél világ irigyel. A hely, ahol egy anya elvesztette a gyerekét. Ahonnan az anya fájdalmában elmenekült. Ahová az anya egy toxikus kapcsolatból, pénze elvesztése után visszatért. Egy kert, tele örömmel és fájdalommal. Melyet nem lehet se otthagyni, se nyugodtan élvezni. Egy hely, tele fákkal, melyek csak minden második évben teremnek. Cseresznye, melyre nem akad vevő. Telek, mely megmenthetne egy családot, ha szembenéznének a múlttal és a jövővel. A Katona Cseresznyéskert előadásáról.