bezár
 

zene / előadás

Érzelmek kávéházi hálójában
Az Andrássy úton (az Oktogon és az Operaház között) található a Párizsi Nagyáruház (mely egyébként az Alexandra Könyváruháznak ad otthont), aminek az első emeletén található egy kis ékszerdoboz, a Lotz Terem, mely amúgy kávéházként funkcionál. Ez az átlagos koncertteremnél jóval kisebb befogadóképességgel rendelkező helyiség kitűnően alkalmas kisebb volumenű, ám annál családiasabb hangulatú koncertek megrendezésére. Igaz, a pincérek néha leejtettek ezt-azt, nem ritkán az utcai zajok is hallhatóbbak voltak, mint a "normális" koncerttermekben, de ezek is csak a régi "házi koncert" érzését erősítették bennem.
Vigadó: Kelemenéket kabátban
Soha nem láttam őket élőben, csak a nevüket hallom egyre gyakrabban. Most tettem kivételt először, az Operaházhoz hasonlóan impozáns, ám annál tágasabb és világosabb Vigadóban.
Sebestyén Márta világa
Hogy hogyan fér meg három dudás egy csárdában (na jó, egy színpadon)? Illetve hogyan lehet szinte észrevétlenül átkötni egy olasz reneszánsz dalból magyar kalotaszegi népzenére? Sebestyén Márta estjén mindkét kérdésre megkaptam a választ.
Ezeket meg ki engedte be?!
Régóta nagy rajongója vagyok az UMZE együttesnek, és ennek nem kis részben oka az, hogy e formáció olyan zenéket játszik és olyan előadásokat tűz műsorára, amelyek egyébként ritka vendégek hazánk színpadain és koncerttermeiben. Magas elvárásaim dacára ezúttal olyan erős előadásban volt tőlük részem a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, mely egyszerre sokkoló, mély és hosszan tartó élmény marad.
Petting, aktus nélkül
A Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik első koncertjén lépett fel Lee Ritenour és előzenekaraként a montreux-i jazz gitárverseny első helyezettje, Balogh Roland a Finucci Bros Quartettel. Nagyszerű zenészek, jó muzsikát játszottak volna, ha minden úgy alakul, ahogyan vártuk...
A szépség és az érzés: Philip Glass és zenéje Budapesten
Ismét egy világsztárt fogadott március 22-én a Művészetek Palotája a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. Az amerikai zeneszerző nemcsak a koncert címében szereplő A szépség és a szörnyeteg című, általa szerzett operafilmet mutatta be, hanem néhány zongorára írott darabját is.
Papi-zúzda a javából
A Deep Purple-t Budapestre hozni – ez a biztos üzleti húzás most merészségre vallott, hiszen a 70 felé közelítve is masszív rajongótábort mozgató banda alig fél éve gyalulta le a fehérvári focipálya gyepét. Az Aréna így is megtelt, és az sem bánkódhatott, aki repetázott február 17-én: hasonló, de hangszerszólókkal bővített programmal, grandiózusabb fénytechnikával és nagyobb felszabadultsággal álltak színpadra a rockzene pionírjai.
Mozart: emberi, nagyon is emberi
Fiatalos, színes zenekar, kellemes hangú basszusénekes, szólót játszó nagybőgő, mese és Mozart. Kell ennél több egy vasárnap estére? Kell... és mégsem.
Mint jó szerető
Ha a szépség titkát, a világmindenség kvintesszenciáját ismerném, nem azzal múlatnám napjaimat, hogy jeles események szerkezete után kutakodok (és ezt még szóvá is teszem). Néha mégis előfordul, hogy valamely koncert oly mértékben kilóg a megszokottak sorából, hogy érdemes töprengenem, miért sikerült kiválóan, szemben a – gyakran technikailag nem kevésbé érdekes és színvonalas, ám mégis csak – "sikeredett" előadásokkal...
Sextus esete Titusszal
Nincsenek jelmezek, nincs díszlet, nincsenek változó fények, forgószínpad. Nincs színek kavalkádja, nincsenek vetítések vagy egyéb sallangok. Csak a Zene van. Röviden ez utóbbi kis mondattal leírható, amit február 5-én este a Művészetek Palotájában hallottam a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar Vashegyi György által vezényelt Mozart-opera előadásán.
26   27   28   29   30   31   32   33   34 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés