zene
2014. 05. 28.
Egy másfajta mágia
Jónás Vera Experiment – Mr2 Akusztik+, Művészetek Palotája, 2014. május 20.
Szombaton reklámozták a rádióban, három nappal később már a koncertjén ültem: azóta Csipetére dobog a szívem, s már értem, hogyan kapcsolódik egymáshoz Lauryn Hill, Hillary Clinton és Laurie Anderson, és azt hiszem, már nem is akarom eredetiben hallgatni a Beatles If I Fell-jét és Michelle-jét, vagy a Radiohead High and Dry-ját. A Jónás Vera Experiment olyan természetes könnyedséggel varázsolt el, ahogy zene talán még sohasem.
Jónás Vera hangja és zenéje ugyanis úgy teljesen egyedi, hogy közben ott van benne egy kis Cat Power és Suzanne Vega némi Nouvelle Vague-gal és Katie Melua-val kombinálva - de persze bármelyiküknek örömkönnyekben illene kitörnie, ha tudnák, milyen menő is Jónás Vera. S bár az énekesnőnek esze ágában sincs berobbanni, ha minden úgy megy tovább, ahogy eddig, akkor bizonyára mégis be fog.
A teltházas koncerten nem csak Jónás Vera mosolygott és volt közvetlen velünk és zenésztársaival, hanem mindenki más is. Kicsit úgy éreztem magam, mintha a barátaim vérprofi koncertjén lettem volna. Mert hát a két óra minden perce hibátlan volt.
Dés András tehetségéről már többször írtunk (itt és itt), Csizmás András virtuóz nagybőgő- és Fenyvesi Márton elképesztő gitárjátéka viszont új volt előttem: gyanítom (és persze remélem), hogy róluk is még sokat fogunk hallani. Jobbágy Bence, Méhes Adrián és Sapszon Orsolya vokálja pedig olyan lágyan tette teljessé az egyébként is teljes zenei élményt, hogy alig várom a következő koncertet.
A szokatlan űrruhába öltözött Jónás Vera saját szerzeményei izgalmasak, üdék és kreatívak, a belecsempészett elektronika és okos "loopozások", mikrofonrázások, visszhangoztatások és a közönség farkasvonyíttatása a Don't Forget során pedig istenien egészítették ki az énekesnő életének minden részéről szóló, olykor szerelmes (pl. a Kiss and Tell és a Shape of My Heart-os Cold Fire), máskor identitáskereséssel foglalkozó (pl. a slam-szerű, zseniális What Would They Do és a U2 Hold Me Thrill Me... riffjét használó, de egész másképp fülbemászó Not The Same) számait.
Nemes gesztus volt még Grecsó Krisztián meghívása is, aki Ne felejts el címmel közhelyes, de szép szöveget írt az énekesnőnek; s az író éneklésbe való beszállása talán túlzás volt, ám ettől csak még emberibbé vált a koncert.
Elhangoztak még feldolgozások is; a két Beatles-dal, az egy Radiohead-sláger és Sufjan Stevens Enchanting Ghost című dala teljesen új megvilágításba helyeződött, a Szél hozott, szél visz el interpretációjában pedig benne volt Jónás Vera minden gyerekkori élménye és felnőttkori tudása.
A Londonban kortárs zene-szakon végzett és azóta kétlaki életet élő Jónás Vera már túl van a OneBeat elnevezésű, több mint egy hónapos, nemzetközi tehetségeket felvonultató amerikai zenei workshopon és turnén, amelyre a 32 résztvevőből (ebből mindössze 5 európai) egyedüli magyarként jutott ki, most pedig első, angol nyelvű Game című lemezét turnéztatja a Jónás Vera Experiment zenekarral. Nagyképűségre bőven lehetne oka, de ennek szerencsére nyoma sem volt a valóban mágikus hangulatú koncerten.
Jónás Verát minden fülbe, Jónás Verát minden háztartásba!
(Zafir Dani képei Jónás Vera hozzájárulásával kerültek a cikkbe.)
A teltházas koncerten nem csak Jónás Vera mosolygott és volt közvetlen velünk és zenésztársaival, hanem mindenki más is. Kicsit úgy éreztem magam, mintha a barátaim vérprofi koncertjén lettem volna. Mert hát a két óra minden perce hibátlan volt.
Dés András tehetségéről már többször írtunk (itt és itt), Csizmás András virtuóz nagybőgő- és Fenyvesi Márton elképesztő gitárjátéka viszont új volt előttem: gyanítom (és persze remélem), hogy róluk is még sokat fogunk hallani. Jobbágy Bence, Méhes Adrián és Sapszon Orsolya vokálja pedig olyan lágyan tette teljessé az egyébként is teljes zenei élményt, hogy alig várom a következő koncertet.
A szokatlan űrruhába öltözött Jónás Vera saját szerzeményei izgalmasak, üdék és kreatívak, a belecsempészett elektronika és okos "loopozások", mikrofonrázások, visszhangoztatások és a közönség farkasvonyíttatása a Don't Forget során pedig istenien egészítették ki az énekesnő életének minden részéről szóló, olykor szerelmes (pl. a Kiss and Tell és a Shape of My Heart-os Cold Fire), máskor identitáskereséssel foglalkozó (pl. a slam-szerű, zseniális What Would They Do és a U2 Hold Me Thrill Me... riffjét használó, de egész másképp fülbemászó Not The Same) számait.
Nemes gesztus volt még Grecsó Krisztián meghívása is, aki Ne felejts el címmel közhelyes, de szép szöveget írt az énekesnőnek; s az író éneklésbe való beszállása talán túlzás volt, ám ettől csak még emberibbé vált a koncert.
Elhangoztak még feldolgozások is; a két Beatles-dal, az egy Radiohead-sláger és Sufjan Stevens Enchanting Ghost című dala teljesen új megvilágításba helyeződött, a Szél hozott, szél visz el interpretációjában pedig benne volt Jónás Vera minden gyerekkori élménye és felnőttkori tudása.
A Londonban kortárs zene-szakon végzett és azóta kétlaki életet élő Jónás Vera már túl van a OneBeat elnevezésű, több mint egy hónapos, nemzetközi tehetségeket felvonultató amerikai zenei workshopon és turnén, amelyre a 32 résztvevőből (ebből mindössze 5 európai) egyedüli magyarként jutott ki, most pedig első, angol nyelvű Game című lemezét turnéztatja a Jónás Vera Experiment zenekarral. Nagyképűségre bőven lehetne oka, de ennek szerencsére nyoma sem volt a valóban mágikus hangulatú koncerten.
Jónás Verát minden fülbe, Jónás Verát minden háztartásba!
(Zafir Dani képei Jónás Vera hozzájárulásával kerültek a cikkbe.)