bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Soós Tamás --

felhasználói adatlapja

Soós Tamás által feltöltött cikkek:

Újabb magyar díj a nemzetközi filmporondon
Miklauzic Márton a legjobb operatőrnek járó díjat vehette át a 36. Isztambuli Filmfesztiválon.
Bluesból jött, bluesszá lett
Öregkori bluesgitározás a progresszív rock egyik nagyjától: Budapesten járt a Jethro Tull gitárosa, és megmutatta, mit tanult a blues nagyjaitól és Mississippi mellől származó feleségétől.
Elegánsan pusztul el
A tavaly mozikba került A jogász kritikái egy tanulságot szűrtek le: a világ legjobb írói között számon tartott Cormac McCarthy életében nem látott még forgatókönyvet, nem is tudott összehozni épkézláb történetet.
Martin Barre: saját koncerttel érkezik a Jethro Tull gitárosa
Saját dalai mellett Jethro Tull klasszikusokkal, illetve ritkán hallható, vagy éppen szellemesen átdolgozott dalokkal vár mindenkit a Tull gitárosa Martin Barre október 11-én a Petőfi Csarnokban. Az exkluzív hangulatú, ülőhelyes koncerten Barre saját zenekarával játszik majd, előttük pedig egy tehetséges blues-rock énekesnő, Shelly Bonet mutatkozik be.
Csalódás kizárva
A gitárzene leharcolt frontjai az első három nap után visszaszorultak a Szigeten, csak pénteken érkezett egy újabb adag a lefutott indie rock trend utolsó hullámából, élén az öreglovas Manic Street Preachers-zel, amely a Szigetre beépült negyvenes korosztályt szórakoztatta.
Mindent láttunk már
Befutott reménységek, kiégett befutottak, és a fesztivál egyik legjobb koncertje, mindjárt az első hivatalos vagy a hivatalos első napon.
Nikotin, válium, Vicodin, marihuána, ecstasy és alkohol
A 0. napon már minden nagyobb színpadon dübörgött a zene, s ha a létszám nem is érte el a mínusz egyediki vagy a teltházas csütörtöki szintet, de így is olyan tömeg volt, amilyet pár éve már nem lehetett látni a Szigeten. S bár a Balaton Sound afterpartiba átforduló Sziget pironkodás nélkül karolja fel az elektronikus produkciókat, a legizgalmasabb koncerteket azért továbbra is a gitárzenekarok adják.
Túlgondolva: Luc és Lucy
A nyári moziszezon tragédiája, hogy a filmgyártók elhitték az íratlan szabályt, miszerint az üdülési idény alatt csak butácska tömegfilmeket tudnak megemészteni a nézők. Luc Besson, a francia film legserényebb iparosa kivételesen másképp gondolta...
Pogózzanak a punkok
Hihetetlen, de a blink-182 sem sokkal fiatalabb, mint az idén 25 éves fennállását ünneplő Tankcsapda, tőlük mégis mindenki besztofos nosztalgiaműsort vár. Igaz, fesztiválon a Tankcsapdától is, de most egyik együttes sem nyalt be az előzetes elvárásoknak.
Az igazság vámja
Mads Mikkelsen a 16. századi francia lókereskedő szerepében lázad, Heinrich von Kleist kisregénye nyomán. Az érdekérvényesítés áráról szóló mozi atmoszférikus, erős darab, csak az hiányzik belőle, amiért Franz Kafka imádta az eredetit - ám Pallieres filmje még így is erős munka.
A brit Elvis is itt járt
Javított a Sziget Kft. renoméján az idei VOLT: míg a fővárosi fesztiválra általában ugyanazok a nevek járnak vissza évről évre szórakoztatni a mattrészeg hollandusokat, addig Sopronba sikerült elcsábítaniuk napjaink egyik vezető, aktuális gitárzenekarát.
Elvis élt, él és élni fog
A brit előtt még a dán Elvis fakasztotta a mosolyokat a VOLT Fesztivál szombati napján. Az „Elvis-metálos” Volbeat hazajáró vendég Magyarországon, és ahogy 2008-ban is egy fesztiválon mutatkoztak be a hazai közönségnek, úgy idén is egy szabadtéri rendezvényen mutatták meg, hová fejlődtek az elmúlt öt évben.
Az utolsó metálikon
Háromszólamú gitárattak, plafont sikáló magasak és a sokméteres Eddie – újra Budapesten járt minden idők legnagyobb heavy metál bandája, hogy a 2008-as szigetes buli csorbáját kiküszöböljék. Az Iron Maiden egyik legjobb magyar koncertjét hegesztette a jelenlévő 12 ezer rajongó fülébe.
A Gogol Bordello újra Budapesten!
A Gogol Bordello jelenleg 8 tagot – 7 urat és egy hölgyet – számláló csapata tavalyi Pura Vida Conspiracy című lemezének kapcsán érkezik újra Budapestre és ad önálló koncertet a Budapest Park színpadán.
Papi-zúzda a javából
A Deep Purple-t Budapestre hozni – ez a biztos üzleti húzás most merészségre vallott, hiszen a 70 felé közelítve is masszív rajongótábort mozgató banda alig fél éve gyalulta le a fehérvári focipálya gyepét. Az Aréna így is megtelt, és az sem bánkódhatott, aki repetázott február 17-én: hasonló, de hangszerszólókkal bővített programmal, grandiózusabb fénytechnikával és nagyobb felszabadultsággal álltak színpadra a rockzene pionírjai.
A maszturbálás vicces, az apaság szent dolog
A félezer gyereket nemző spermadonor apasági komédiáját Hollywoodig reptette híre: Vince Vaughn főszereplésével, a Városfejlesztési osztály és az Így jártam anyátokkal aktoraival remake-elték a kanadai Starbuckot.
Gandolfini finomhangolt romkommal búcsúzik
A tragikusan korán elhunyt James Gandolfini utolsó előtti filmjében nem agilis maffiózót, hanem visszahúzódó édesapát és esetlen szinglit alakít. Az Exek és szeretők érzékeny vígjáték a negyvenes amerikaiak életproblémáiról.
Egy év magány
Greta Gerwig az új függetlenfilmes kiskedvenc: természetes játéka, bájos esetlensége, különc humora és mesterkéletlen szépsége még a problémásabb alkotásokat is élvezhetőre édesíti.
Kihantolt náci bűnök
Az üzlet régen beindult, a skandináv krimi jól pozicionálható és még jobban eladható termékké nőtte ki magát – A tetovált lány milliókban mérhető sikere óta a filmvásznon is. A magyar mozikban lassan olyan hely illeti meg az északi bűnfilmet, mint a francia vígjátékot: minden hónapra jut egy, mert már a minőségtől függetlenül is kell a betevő falat.
Skizofrén film: halálra issza magát az idős Farkasfalka
Robert De Niro, Michael Douglas, Morgan Freeman és Kevin Kline elmennek Las Vegasba… Akár jó vicc is kezdődhetne így. A Last Vegas sajnos nem lett az.
Házibuli a hollywoodi pokolban
Az Itt a vége üdítően agyalágyult hollywoodi vígjáték, amelyben az önmagát játszó fiatal komikus generáció csöppen bele a világvégébe: szabadon garázdálkodik a Sátán és az önreflexív filmes humor, és Paris Hilton után Rihanna, Michael Cera és Jonah Hill is megkapja a magáét.
Stallone megölte az iróniát
Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone egy filmben! Hogy maga a film jó-e vagy sem? Dögös-e az akció? Röpködnek-e az aranyköpések? Ugyan már. Kit érdekel, ha Arnie és Sly végre megverekednek egymással?
Azok a boldog hippiévek
A hangszeres szólókkal tarkított, fezenes Deep Purple előadás perfekt párdarabja volt a Uriah Heep legutóbbi pesti koncertje: Mick Boxék a technikás, progresszív hangszerkezelés mellett a hard rock dögét is odakarcolták a buliba.
A gépfegyveres Szűzmária vigyázza álmod
Kit érdekel a kaliforniai napsütésben, a 66-os út sztrádáján lezavart kismilliomodik autósüldözés? Jöjjenek inkább a kuriózumok, a hófödte szovjet tájon poroszkáló Ladák versenye, s a lábbeliért életüket kockáztató szibériai bűnözők küzdelmes élete. Vajon milyen etikai kódex alapján vertek grúzokat és raboltak ki katonákat a vallásos szibériai gengszterek? Mi köze Szűzmáriának a géppisztolyhoz? Hova ásd a lopott pénzed, ha tisztességes akarsz maradni? A Szibériai nevelésből mindez kiderül – John "Kuzya nagypapa" Malkovich mindenkit kioktat.
Michael Jacksonnal Superman nyomában
Szamárháton Superman után kajtatva, az országút porát, a gyermekkor levegőjét és a Coca-Colát nyeldekelve: ez Zana és Dana road movie-ja a sivatagos, kanyonokkal tűzdelt kurd tájjal a háttérben.
Öld meg felebarátodat, és jobban leszel
Hova jutna a társadalom, ha egy éjszaka erejéig gond és törvénysértés nélkül gyilkolhatnánk le szomszédunkat, idegesítő főnökünket, netán bárkit, akinek nem tetszik az ábrázata? James DeMonaco thrillerbe ágyazott parabolájában járt utána a kérdésnek a Mielőtt éjfélt üt az óra Ethan Hawke-ja és a Trónok harca Lena Headey-je (Cersei) segítségével.
Bődületes Hammond-szóló füstöl a víz felett
A rockzenészek még hűségesek, Magyarországra is hazajárnak: a Deep Purple soros turnéján sem kerülte el hazánkat, ezúttal Székesfehérváron adtak leckét a több tízezres közönségnek, amely a britek egyik legszabadosabb és improvizatívabb hazai koncertjét láthatta.
Szex, hazugság, flitter
Soderbergh homoszexuális drámával búcsúzik a rendezéstől, hattyúdala pedig nemcsak viccesebb, mint a legtöbb hollywoodi vígjáték, de két amerikai sztárszínész unalomban fuldokló pályáját is helyre teszi – Gordon Gekko és Jason Bourne flitteres göncökben parádézik.
Videokazettát fúj a szél
Van egy ismeretlen eredetű mítosz Hollywoodban, ami azt tartja: az emberek nyáron elhülyülnek, és két kanállal zabálják azokat a történeteket, amiket a stúdiók az év korábbi részében kidobtak a kukába. A mostani nyár különösen kínos a moziba járóknak, ugyanis A magányos lovas, a Tűzgyűrű és Az acélember után a R.I.P.D. – Szellemzsaruk sem javít az egynyári blockbusterek kétes renoméján.
500 ezer megállíthatatlan Watt
"Ha nem tudod élőben előadni a színpadon, akkor inkább ne csináld!" – énekli Neil Fallon karcos orgánumán. Banális krédó, de talán valakinek ezt is ki kellett mondani a túlburjánzó hangmanipuláció, a ProTools és az Autotune korában.
Újra kísért a Pixar szelleme
Clint Eastwoodén kívül minden renomé megcsorbul egyszer, legyen bármekkora innovátor az emberfia. A Pixar is így járt legutóbbi két filmjével (Verdák 2, Merida), ám most alattomosat húztak Lasseterék: ismétlésre küldték Mike Wazowksit és James Sullivant, Iszonycity legfélelmetesebb rémisztőduóját. Ha nem is teljes fényében, de megint tisztesen ragyog az a bizonyos Pixar-lámpa.
Ha pattan a lélekhúr
Komolyzenészek magánélete hálás drámai alapanyag, nagyobb ívű érzéseket lehet kifeszíteni. Aki Beethovent vagy Mozartot játszik, annak tán a szíve is jobban sajdul, már ha éppen nem tölti csurig a Beethoven-rajongás, és szorít ki onnan minden élő személyt. Akárhogy is van, az biztos: a szokványosnál látványosabban pattannak el a lélekhúrok.
A tökéletlen trükk
A film: bűvészet. Tudja ezt minden hollywoodi iparossegéd. Egész estés illúzió, amely nem becsapja, hanem elszórakoztatja a nézőket. Habár keresi, a publikum valójában nem akar rájönni a titokra: azt akarja, hogy átvágják és lenyűgözzék.
Színezd melankóliával az életed
Ha trónt nem is fosztottak, pár száz fős közönségük előtt azért lezavarták újabb palotaforradalmukat a lengyel proggerek: a Riverside továbbra is a progresszív rock egyik legdallamosabb és legizgalmasabb zenekara. Újgenerációs rabszolgáktól pánikszobáig terjedt a műsor, vagyis jött a "celebrity-touch" Riverside módra.
Arcszőrzetnövesztő rock és roll
Szakállas zenék ezek: az egyikben nagy öregek zenélnek, stílusatyák, akik a 90-es években segítettek közérthetőbb formába önteni a progresszív rockot, a másikban pedig igazi régivágású fiatalok, akik ahhoz a korhoz nyúlnak vissza, mikor még előbb kellett húsz centis szakáll, mintsem hangszeres tudás, ha rock ’n’ rollt játszott az emberfia.
Shakespeare és a zombik
Shakespeare forogna és kikelne a sírjából, ha megtudná, hogy Rómeójából zombit, Júliájából pedig Alkonyat-generációs tinilányt faragtak. Ám az Eleven testek szerencsére nem a Büszkeség és balítélet meg a zombik által fémjelzett posztmodern marhaságok sorát, hanem a zombirománc szubzsánerét életre keltő alapművek számát gyarapítja.
Motorozó pokolfajzatoktól melankolikus hipszterekig
Talán fura, de az amerikai függetlenfilm népszerűségéhez képest alulreprezentált a honi szakirodalomban. Most azonban rögtön két kiadvány is tágítja a témába vágó ismereteinket: míg a Korszakalkotók a legnagyobb kortárs amerikai rendezőkről közöl portrékat, addig a Prizma 10. lapszáma indie-kezdők helyett ínyenceknek kínál szórakozást.
Errefelé nem Jack Sparrow fosztogat
A szomáliaiak csendes, de könyörtelen emberrablók, a dánok csendes, de könyörtelen vezérigazgatók, s az egyezségre jutni képtelen kalózok és pénzemberek között sínylődnek az éhségtől, unalomtól és depressziótól megnémult dán tengerészek.
Hippiterroristák alkonya
Nyugdíjasklubba illő sztárparádé Robert Redford nosztalgikus hangütésű thrillerében, amiben az ember- és autós hajszánál sokkal izgalmasabb, ahogy a Redford-, Christie-, Gleeson- és Jenkins-forma hajdanvolt balosok kitárgyalják a forradalmi hevület hűlt helyét és az általa mart sebeket.
Piszkosul fogós a képregény-rock
Ezek az amcsik már megint mindent jobban tudnak – legalábbis ha eszképista szórakoztatásról van szó. A Coheed and Cambria egyenesen az űrbe lő ki, egy másik univerzumba, ahonnan az alien-hangú Claudio Sanchez is származhat. Űrpop, képregény-rock és UFO-dallamok a The Afterman duplázásában – ennél egyszerűbben nagyszerűbb rock ’n rollt is ritkán hallani manapság.
Szerelmes szexturista
Thaiföldi utópia: szexet keres, de szerelmet talál a testét építő, de lelkét magánnyal romboló bodybuilder. Épül az országimázs, dúl a multikulti, s már megint próbálnak könnyet facsarni a pőre realizmusukkal ezek a dánok.
A jó, a rossz és a hidraulikus repesztés
Matt Damon megint belebújt hazafi-öltönyébe, s a CIA ( Bourne-trilógia ), a Bush-kormány (Zöld zóna), az olajmultik (Sziriána) után most a gázcégek orrára koppint oda. Az Ígéret földje hidraulikus repesztéssel végzett felszíni fúrás a világ egyik legaktuálisabb kérdésében, melynek mélyén gyönyörű amerikai tájakba csomagolt üzenet is rejlik.
Pogány ima a Természethez
Az európai pogány mitológiák és a természet illékony rejtélyeit vizslató Dawnbringert követően a Hexvessel megtalálta saját orgánumát. A No Holier Temple rítusai az urbánus miliőben ismeretlen természet kiszámíthatatlan, misztikus és csendbe burkolózó oldalait foglalják hangjegyekbe.
Így kúráld a depressziódat
A Napos oldal azért működik tökéletesen romantikus komédiaként, mert képes pár lelki defekttel megkavarni a zsánerben előre leosztott lapokat. A napos oldalon több félőrült, mentális stiklikkel küszködő neurotikus szaladgál, mint egy közepes Woody Allen-filmben, de ez a minimum, amit A harcos és a Gyagyás család alkotójától elvárhatunk. A családi kötelékek visszásságait vizsgáló David O. Russell ugyanis nem csak forgatásait, de vígjátékait is előszeretettel fullasztja humoros káoszba.
Szentesített korrupció
"A 19. század legfontosabb rendeletét korrupcióval szavazták meg, amit az ország legtisztább embere kezdeményezett és támogatott." Erről szól Spielberg Lincolnja. Nem az emberről, hanem a politikusról. Nem az emberi drámáról, hanem a történelemről.
A vágy titokzatos tárgya
Sarah Polley revizionista romantikus filmje szokatlan őszintességgel néz szembe egy szerelmi háromszög történet zavarba ejtő, kusza drámájával és elkerülhetetlen szomorúságával. Megtekintése mindenkinek ajánlott, aki volt már párkapcsolatban, vagy szeretne egyet. Ha kettőt, akkor pláne.
Ahol a vadak várnak
"Posztapokaliptikus", mitologikus és természetközeli művészmese egy őstulok-látó, magányos kislányról, aki egy árvízsújtotta hulladékfaluban, alkoholista délvidékiek örömünnepei és tragédiái közepette keresi identitását.
Haláldílerek és gyászmunkások
A görög újhullám önjelölt provokátora, a parabola-film hivatásos doktora, Giorgos Lanthimos a sokkolóan elgondolkodtató Kynodontas után az elhunytak pótlására dublőröket biztosító társaság, az Alpok hétköznapjaiba vezet minket. Noha esztétikája továbbra is gyomorforgatóan éles, a katarzis most elmarad.
Vadnyugati kisokos
Hahner Péter vadnyugatról szóló történelemkönyve maga is olyan, mint a határvidék: nemcsak érdekes és izgalmas, de egyaránt helyet kap benne a valóság és a legenda – és persze az indián és a fehér ember, az egyén és a társadalom egymást kiegészítő perspektívája. Kötelezővel bővült a western-rajongók könyvgyűjteménye.
Amerikai szatíra egy texasi gyilkosságról
Szögezzünk le valamit már az elején: a Börni, az eszelős temetős (továbbiakban: Bernie) nem vígjáték. Legalábbis nem a szokványos fajta. Inkább szatíra, abból is az éjfekete, extravagáns kiadás, ami még morális kérdésfeltevéssel is él. És ezen az se változtat, hogy Jack Black játssza a főszerepet.
Üt, mint a kokó
A franciák újra felfedezték a bűnfilmet: azt a zsigeri izgalmakra csupaszított, sallangmentes verzióját, amit az 1950-es évek szegénysorán, Hollywood árnyékában találtak ki. A Fehér éjszaka nem több, mint egy túlpörgetett, vértől és verejtéktől csöpögő akcióthriller – annak viszont tökéletes.
Kutyaszorítóban a si-cu
Az Erőszakik az utóbbi évek leghangulatosabb bűndrámája és leghumorosabb európai vígjátéka volt. A rendező, Martin McDonagh új filmjében inkább a poénokkal foglalkozik: sajátos ars poeticáját most több humorba, és kevesebb drámába csomagolta.
Széljegyzetek egy popikon életének margójára
John, az okos. Paul, a sármőr. Ringo, a flúgos. George, a csendes. A Beatles meg: a Világ Legjobb Bandája. Mit lehet ehhez még hozzáfűzni? George, a vallásos? George, a mérges? George, a filmes? George, az ügyeskedő? Scorsese nem válogatott: három és fél órás dokumentumfilmjében George Harrison minden arcát igyekszik körülrajzolni.
Férfit látok álmaidban
Jaume Balagueró, a [REC]-filmek rendezője a természetfeletti horror iránti vonzódását fekete komédiába mártott pszichothrillerre cseréli legújabb művében. Méghozzá olyan ügyesen, hogy az még Hitchcocknak is kedvére válna.
A katarzis árnyékában
Hard rock zenekarnak énekest váltani legalább annyira veszélyes a karrierjére, mint hollywoodi színésznek a "coming out". A svájci Gotthard viszont kicselezte a lehetetlent, és markáns dalnokának halála után 2 évvel, új frontemberrel lopta vissza a boogie-t dallamcentrikus rockzenéjébe.
Fiatal lányok
Míg a fiúknak infantilis szerelmet és kalandos szűzoltást irányoz elő a mozimitológia, addig a tinédzser lányoknak inkább a szégyenbe burkolózó testtel való szembenézés, és persze a plátói-leszboszi kapcsolat jut.
Odavert a legjobb Thin Lizzy emlékzenekar
November 13-án egy roppant erős rock ’n roll bulit nyomott le a torkunkon a jelenlegi legjobb Thin Lizzy tribute zenekar, a Thin Lizzy. Tudjuk, Phil Lynott halála óta ez a Lizzy már nem az a Lizzy, ám ez nem zavarta a Scott Gorham gitáros vezette bandát abban, hogy megmutassák: még mindig tudják, mitől üt a kettőnégy.
A kiöregedett rocksztár és a nácivadászat
Szürreális és sejtelmes film a Helyben vagyunk, amiben semmi és senki nincs a helyén. Kizökkent életek, halál ejtette sebek és értelemkereső emberek alkotta világában egy egzisztencialista merengésekbe burkolózó rocksztár indul nácivadászatra.
Hipergiccs
A Felhőatlasz tipikusan az a film, ami nem okos, csak okoskodik, és – amúgy szimpatikus – meggyőződéseit álbölcsességekbe csomagolja. Tom Hanks, Halle Berry, Hugo Weaving, Tom Tykwer, valamint a Wachowski-testvérek minden igyekezete sem mentség arra az intellektuális felszínességre, ami a Felhőatlaszt jellemzi.
Aljas utcák
David Ayer csak egy dologhoz ért, de ahhoz nagyon. Írja (Kiképzés, Dark Blue) vagy rendezze (Nehéz idők, Az utca királyai) filmjét, ő kizárólag a Los Angeles-i rendőrökről forgat. Az LAPD járőrei az ő szemében az utolsó cowboyok: egy saját mocskában és bűnében fetrengő közösség önjelölt védelmezői, akik nap mint nap kénytelenek nyakig merülni a drog, a bandaháború, a prostitúció, vagy a korrupció szennyében.
A 8-bites Toy Story
Hollywood antihős-kultusza az animációs stúdiókat is megfertőzte, olyannyira, hogy már a Disney is beállt a sorba: legújabb karaktere Rontó Ralph, a 8-bites videojátékok gonosza, Megaagy és Gru lelki társa, aki, ráunva a rosszfiú szerepre, tisztességes hős akar lenni, ha csak egy napra is.
Az érett svéd narancs íze
A magyar zene olyan, mint a magyar narancs: kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. Ezzel szemben a svéd túlcsorduló, érett és finom... legalábbis ha a kortárs progresszív rockról beszélünk.
Gotthard: novemberben Budapesten az újjászületett hardrock zenekar
A gyász és megtörtség hamvaiból születik újjá 2012-ben Európa egyik legnépszerűbb, idén 20 éves hard rock zenekara, a Gotthard. Két évvel alapító énekesük tragikus halála után a svájci zenekar megtalálta új frontemberét, így Firebirth című új lemezük immár Nic Maeder énekével jelent meg június 1-én. Budapesten november 21-én hallgathatjuk meg az új lemez dalait, az A38 Hajó koncerttermében.
Bevégeztetett
A videojáték-adaptációk a remake-ekre, franchise-okra és brandekre szakosodott Hollywood legegyszerűbb termékei. Csak egyet akarnak: a számítógép elől a moziterembe átültetni az RPG-rajongókat. Ám 2006-ban a Silent Hill megmutatta, hogy a számítógépes játékokat nem csak alibi-történettel és fapados akciójelenetekkel lehet filmre vinni.
Míg a halál el nem választ
Szerelem mindenkinek jár – még a haldoklónak is. Susanne Bier és Anders Thomas Jensen erre az édeskeserű alapigazságra építik új filmjüket, ami a romantikus komédia követelményeihez igazítja a korábban Dogma-hatású melodrámákat jegyző alkotópáros szerzői eszköztárát.
Tekerd el, haver!
Nem túl leterhelő hakniból vagány örömzenéléssé fajult a progresszív metált és a neoklasszikus gitárhős-stílust kitaláló nagymesterek koncertje, amin Mike Portnoy, Tony MacAlpine, Billy Sheehan és Derek Sherinian stand-up comedyvel fűszerezett, bevezető mesterkurzust tartott munkásságába.
Haláli temetés
Van nekünk egy zárkózott, mogorva öregemberünk, aki úgy néz ki, mintha Robert Duvall belépett volna a ZZ Topba, és olyan különc is, hogy még életében szeretné megszervezni saját halotti torát. És persze akad mellé egy Bill Murray kinézetű temetkezési vállalkozónk is, aki ezzel a bulival akarja degeszre keresni magát. Az operatőrből rendezővé avanzsált Aaron Schneider ráadásul fekete humorba, és szépiabarna képvirágokba csomagolja meséjét.
Beborult Éden
A neo-progresszív rock koronázott királyai a Banks of Edenen komorabb tónusú dallamokban fürdetik meg napszítta, életigenlő zenéjüket. De a műfaj továbbra is harmóniafakasztó, pozitivista prog-rock marad – mégis, mit várnánk egy olyan zenekartól, amit virágkirályoknak hívnak?
Ügynökpassió
Bár a közbeszédben még mindig az elszámoltatás és a múlttal való szembenézés a téma, a moziban már hagyománya van az ügynök-tematikának is. A Drága besúgott barátaim ha nem is mond újat a témában, azt viszont meglepően humoros hangnemben és a klasszikus művészfilmes tradícióhoz visszacsatolva teszi.
A whisky-s rablók
Habár Ken Loach a kisemberek nagy problémái iránti érzékenységből épített magának karriert, az utóbbi időben gyakran kacérkodik hollywoodiasan szórakoztató zsánerekkel. A Szesztolvajokban most a glasgow-i börtönviselt fiatalok erőszakdús hétköznapjait ágyazta a skót felföldeken játszódó heist-vígjátékba.
Táncolj, vérszívó!
Genndy Tartakovsky világéletében azon ügyeskedett, hogy klasszikus zsánereket tinédzser-közegbe adaptáljon, legyen szó tradicionális (Dexter laboratóriuma) vagy high-tech sci-firől (Szimbionikus Titán), netán eposzi szamurájfilmről (Szamuráj Jack), és első egészestés rajzfilmje, az Universal klasszikus horror-szörnyeit feltámasztó Hotel Transylvania sem kivétel ez alól.
Portnoy, MacAlpine, Sherinian, Sheehan – zenész virtuózok koncertje Budapesten!
Portnoy, MacAlpine, Sherinian, Sheehan. A zenekedvelők egész biztosan felkapják a fejüket e négy név bármelyikének hallatán … hát még akkor, ha kiderül, hogy ez a négy virtuóz hangszeres zenész együtt indul turnéra!
A Virágkirályok az Éden partjai című új lemezüket hozzák el a Duna-partra
Új albummal és európai turnéval tér vissza a The Flower Kings. Az 1993-ban alakult svéd progresszív zenekar legfrissebb lemezének Banks Of Eden (Éden partjai) a címe. A 2008 után visszatérő együttes a jól ismert felállásában működik: Roine Stolt, Tomas Bodin, Jonas Reingold, Hasse Fröberg játszik a lemezen, kiegészülve egy tehetséges fiatal német dobossal, Felix Lehrmannal. Az európai turné október 23-án ér Budapestre: az A38 Hajón hallgathatjuk majd meg a zenekar műsorát.
Török nyelv kezdőknek
Hamupipőke, ha török lenne, örömmel mosna, főzne és takarítana daliás hercege, az ötvenes éveit taposó török munkásember második feleségeként, a "mostohaanya" szerepét betöltő első feleséggel bensőséges baráti kapcsolatot ápolna, és szívesen áldozná életét mások gyerekeinek felnevelésére.
Foglalkozása: producer – Interjú a Machete Kills és a Sin City 2 producerével
Hollywoodi fenegyerekként már legenda lehetne: Alexander Rodnyansky azonban az utóbbi időkig inkább a szovjet blokk egykori államaiban tevékenykedett, a rendszerváltás után felfutatta az ukrán televíziózást, több milliót keresett ukrán és német csatornáknak, miközben több tucat dokumentumfilmet rendezett, és még több nagyjátékfilmet jegyez producerként. Az idei évtől kezdve viszont Amerikában is felbukkant, jelenleg Billy Bob Thorntonnal, D.J. Carusóval és Robert Rodriguezzel dolgozik együtt: az ő figyelő szemei alatt készül a Machete Kills, a Sin City: A Dame To Kill For, a Jayne Mansfield’s Car és a Standing Up is.
David Lynch, a kapitalista spiritualizmus és a világbéke
Naiv rajongástól kritikai kérdésfeltevésekig, reklám-filmezéstől tényfeltárásig, Németországtól a Gangesz folyó forrásáig jut el a német rendező dokumentumfilmjében, amiben önmaga, David Lynch és a transzcendentális meditáció titkát keresi. A David Wants To Fly-t a Szemrevaló Német Filmhét keretében vetítik a Művész moziban.
Divatok és trendek – a filmkritika mindennapjai
Filmkritikáról, fesztiválszervezésről tartott workshoppal vette kezdetét a Művészben és az Örökmozgóban zajló Szemrevaló Filmfesztivál, ami során a legfrissebb német, osztrák és svájci alkotásokat tekinthetik meg az érdeklődők. A workshopon szóba került, hogyan áll össze a Berlinale versenyprogramja, milyen az ideális filmkritikus, és a résztvevők természetesen azt is kivesézték, vajon halott-e a mozi.
Az alternatív Amerika alternatívája
Ahány lakosa van az Egyesült Államoknak, legalább annyiféle Amerika-kép létezik, szól a bölcselet. Szembemenni a kanonizált Amerika-portréval már aligha számít lázadó tettnek – ám a Feketék jogait nem is ezért érdemes megnézni. Sokkal inkább azért, mert korábban soha nem látott felvételeket kínál, amelyek nem csak a feketék ellenjogi mozgalmát mutatja be, hanem a mozgalmuk alternatív oldalát is felvillantja.
Budapest áldja a Királynőt
Míg Hollywoodban a kisebb-nagyobb filmgyártó és forgalmazó cégek, addig Magyarországon leginkább a mozik küzdenek az életben maradásért. Az Eurocenter és a Mi Mozink hálózat most a tradicionális mozizást válságba sodró digitális forradalmat saját oldalára állította: a HD minőség négyszeresét biztosító minőségben mutatták be a sajtónak a Queen Hungarian Rhapsody című legendás, digitális felújított koncertfilmjét.
Iskola az elidegenedés határán
Kanadai melankólia és humanista báj lengi körbe az ország Oscar-nevezett filmjét: Philippe Falardeau gyász-drámájában a tanár-diák viszony elidegenedésének kórképét szikár-szolid érzelmességgel rajzolja meg. A Lazhar tanár úr című filmet a Jameson CineFest Kitekintő programjában láthatja először a hazai közönség.
Identitás nélkül – A Bourne-tetralógiáról
Jason Bourne korunk emblematikus hőse: identitásvesztett gyilkológép. Hatékony, mint egy számítógép, és kb. annyira nehéz vele azonosulni, mint egy videójáték-karakterrel. Identitásvesztése okán olyan univerzális hőssé válik, akiről talán Joseph Campbellnek is lenne egy-két szava. A Bourne-identitást elemeztük – a CIA-ügynököknél kicsit alaposabban.
Az űrnácik inváziója
Az Iron Sky alapötlete ( nácik a Holdon ) egyszerű, mint a pofon, és divatos, mint egy Tarantino-film. Slusszpoénja pedig az, hogy egyáltalán nem olyan pocsék, mint amit egy "annyira rossz, hogy már jó" típusú trash-filmtől elvárnánk. Ami azt illeti: bűnös és ördögien jó szórakozás elejétől a végéig.
Vikingek, óriások és sziámik
A Sziget utolsó napja az esetlegesség jegyében zajlott; a szoros menetrendet sutba dobva, inkább belevetettük magunkat a feszt forgatagába, így vetődtünk el a LedZep előtt is fellépett Paolo Nutini helyett az Óriás koncertjére, a Party Arénába szervezett viking metálos Amon Amarth bulijára, a Magic Mirror futurisztikus cirkuszába, majd a modoros rockzenét csúcsra járató The Killers előadása helyett a Sziámi fesztiválzáró bulijára.
A füves plüssmackó és a popkultúra
A Family Guy, az Amerikai fater és a Cleveland Show kreátora, Seth MacFarlane most élőszereplős nagyjátékfilmbe csomagolta szerzői fétiseit: füvező-káromkodó plüssmackó, abszurdra szárított humor és popkultúra-túladagolás a MacFarlane-nívót alulról súroló, de a mezőny nagy részét még így is kiröhögő Tedben.
A hitelesség ára
Leépült legendák, kiöregedett tinisztárok, világhírű világzenészek és független gótok, avagy punkos, magyaros, horroros tánczene és az ír folk-punk atyjai a Sziget leghidegebb napján.
Rózsák, fegyverek nélkül
A harmadik nap az pihenős nap – ekkorra fárad bele a 20 évnél idősebb emberfia a hajnalig tartó fesztiválozásba annyira, hogy a bulikból inkább a csendes-ülőset választja. Ezért is néztük ki a zongorista-énekesnő Agnes Obel koncertjét, de arra nem számítottunk, hogy se a brit rock megváltójaként beharangozott Vaccines-től, se a brit rockot egyszer már megváltó The Stone Roses-tól nem kapunk többet petyhüdt kellemesség-érzetnél.
Punk, piro & roll
Ki gondolta volna, hogy ha a Zanzibár gitárosa csatlakozik a Tankcsapdához, attól nem csak feltámad és megújul, de még be is keményít Magyarország első számú rockzenekara? Pedig ez történt, Sidivel metalosabban és erőteljesebben szólalnak fel a Tankok, még akkor is, ha Lukács Laci már jó pár éve nem képes összebarkácsolni egy értelmes dalszöveget.
Beütött a placebo
A britpop hanyatlásával feltámadt, az alternatív poszt-punk dühhullámain belovagolt Placebo adott betonbiztos best of bulit a Sziget első napján. Az androgün kinézetéről, nazális-éles orgánumáról hírhedt Brian Molko és zenekara mára már jó értelemben véve megszelídült, hogy ne (csak) a fékevesztett tombolásra, hanem az olajozottan gördülő hatásmechanizmusra helyezze a hangsúlyt.
Sovány, de vigasz
Hogy a Sziget harmadik leglátogatottabb színpadát, a Rock-Metal színpadot lazán törölték el a fesztivál felszínéről, miközben például a Magyar Zenei Színpad előtt a későbbi napokon végig pangott a nézőszám, azt senki nem fogja épkézláb gazdasági érvekkel megmagyarázni. Az eleinte rockzenei fesztként startoló Sziget végül úgy jubilált, hogy a Party Arénába, valamint az A38 sátorba száműzte azt a (Kornt nem számolva) nettó két darab metál zenekart is, amelyiket véletlenül leigazolt programjába. Utólagos bocsánatkérésként érkezett az Ákos koncert mellé bezsúfolt Metal Nap a maga féltucat zenekarával, és ha már ezzel szúrták ki a szemünket, legalább odapislogtunk, mi sül ki ebből... Végül vigasz lett belőle, még ha sovány is.
A hormoncsempész magányossága
A Bikanyak társadalmilag érzékeny gengszterdráma, a lírai realizmus jegyében fogant karaktertanulmány, amely ugyanakkor a flamand és a vallon közösség közt húzódó törésvonalakat, a különböző népcsoportok egymás elleni, elkötelezett gyűlöletét a cselekmény egyik mozgatórugójává emeli. És annak ellenére, hogy Roskam ihletforrásait nem is lehetne letagadni (ld. a Scorsese-párhuzamokat), a belga rendező mégis egy olyan sajátos elegyet hozott létre, hogy a jövőben akár komoly európai szerzőként is számolhatunk vele.
Trash(s)ztétika
A Prizma három évvel ezelőtt jó érzékkel talált meg egy szűk, de – tekintve a lap sikerességét – mégiscsak létező lyukat az amúgy túlzsúfoltnak tetsző magyar filmes folyóirat-színtéren. A Prizma ugyanis a tudományos precizitást elegáns külsőbe csomagolja, a különböző teóriák tűzijátékát pedig olyan aktuális témákra koncentrálja, amelyek a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számot tarthatnak. A Kortárs skandináv film vagy a Jim Jarmusch lapszám után ilyen amanapság reneszánszát élő trashfilmről szóló kiadvány is, amely nem csak hiánypótló és tanulságos, de néhol kifejezetten szórakoztató olvasmány is.
Roberto csodálatos élete
A Kínai, elvitelre akár az Amélie csodálatos életének argentin verziója is lehetne. Ugyanaz a humánus életszemlélet, törhetetlen, de a sorstragédiákat is elismerő optizmizmus, giccsmentes életigenlés, illetve elegáns humor árad Borensztein filmjéből, mint ami a francia sikerfilmet is maradandóvá tette.
Képzelt Város lemezbemutató és poszt-rock szeánsz az A38-on
Két remek poszt-rock zenekar, amelyek hol erőteljes, hol melankolikus, hol sodró hangulataikkal különös utazásra hívnak. A magyar Képzelt Város április 29-én tartja Hélium című második nagylemezének bemutató koncertjét az A38 hajón.
Puhító - A Láthatatlan Madárfotós zenekara
A budapesti Puhító zenekar örömmel jelentette be, hogy a Spektrum TV saját gyártású produkciójában, a világhírű természetfotósról, Máté Bencéről készült, A láthatatlan madárfotós című háromrészes filmben – melyet a Természetfilm.hu remek stábja készített - az együttes dalai is hallhatók lesznek.
Webse: mindenki egyért, avagy a Párduc Projekt
Miután megtudtuk, hogy mi is az a Webse , milyen pénzből fognak működni, mit akarnak elérni , és mik a vezérelveik , a Webse vezetői az utolsó online sajtótájékoztató keretében lerántották a leplet első websorozat-tervükről. Ez pedig nem más, mint a Párduc Projekt, az első magyar szuperhős-sorozat.
Webse: szakmai közösségi bázis
A nemrég startolt Webse nem csak új modellt biztosít a filmes és színházi embereknek, de egyfajta virtuális központként is kíván üzemelni a filmes és a színházi szakma számára. Horgas Péter azt szeretné, hogy a filmszakma saját hajánál fogva rángassa ki magát a jelenlegi helyzetből.
Webse: az első európai websorozat-fesztivál
A napokban mutatkozott be a Webse, a magyar websorozat portál, amely az 5-10 perces epizódokból álló, neten terjesztett, innovatív filmes forma népszerűsítését tűzte ki céljául. Terveik között szerepel egy websorozat-fesztivál megszervezése is, amely a maga nemében első lenne Európában.
Februárban lesz a Fields of the Nephilim koncert
A 2011.10.14-re meghirdetett Fields of the Nephilim koncertet a zenekar kérésére elhalasztotta a szervezőcég, a NegativeArt. A zenekar 2012 elején jelenteti meg új, dupla DVD-jét az EMI gondozásában és ehhez kapcsolódóan 2012 februárjában pótolják a koncertet...
Legenda nem vész el, csak átalakul
A Budapestre szépen vissza-visszatérő, október 19-én a Barba Negra Music Club színpadára lépő Uriah Heep ékes bizonysága annak, hogy legenda nem vész el, legfeljebb átalakul.
A West-Balkáni tragédia ellenére fellép Pesten a Fields of the Nephilim
Másfél hét múlva Budapesten lép fel a Fields of the Nephilim. A korábban is sok, hasonlóan legendás zenekart Budapestre szervező Negative Art tájékoztatása szerint az angol dark/goth csapat október 14-én, a budapesti Club 202-ben lép majd fel, és ez lesz az első magyarországi koncertjük.
A progresszív rock prófétája Budapestet is megváltja
Hálátlan dolog manapság progresszív rock zenét játszani, gondolhatnánk: kinek van ideje több mint 20 perces, grandiózus dalfolyamokban dallamokat bogarászni, a hangjegyek mögött értéket keresni, energiát feccölni a kikapcsolódásba? Tudja ezt Neal Morse is, a multi-instrumentalista csodagyerek: az értéket – a keresztényit – tálcán kínálja, progresszív dallabirintusait gospeles könnyedséggel fűszerezi, a szólóorgiákat a lehető legtermészetesebben vezeti át kortárs popdalokba. A progresszív rock szcéna egyik legelismertebb és talán legérdekesebb figurája idén júniusban először ad koncertet Magyarországon.
Búcsúzik a Skorpió, de még mindig megeszi az ikreket reggelire
A hatvanas éveiket taposó tagokat tömörítő, továbbra is csúcsformában zenélő német rocklegenda, a Scorpions egy nagylemezzel és kétéves világkörüli turnéval köszön el rajongóitól. A világ egyik legjobb énekesével felálló Scorpionst a magyar rajongók június 6-án, a Papp László Budapest Sportarénában láthatják utoljára élőben: a nagyszabású koncert mind az energikus, bombasztikus arénarock kedvelői, mind a power balladák szerelmesei számára tökéletes szórakozást ígér.
Mike Mangini a Dream Theater új dobosa
Szappanoperába illő netes adok-kapok, és egy reality show-ra emlékeztető dobosválogatás után jelentette be a leghíresebb progresszív metál zenekar új ütősét.
Progresszív lengyel melankólia: a Riverside jubileumi turnéja Budapesten
Talán a 70-es évek eleje óta nem virágzott annyira a rockzene nyers érzelmi töltetét egyre elborultabb hangképletekbe, komplex ritmusokba, epikus hangvételű dalfolyamokba csomagoló progresszív rock, mint az évezredforduló óta. A „melankolikus progresszív rock” – ami amolyan nemzeti specialitásnak számít Lengyelországban – legkreatívabb és legeredetibb képviselője a Riverside, akik példaképeikkel ellentétben nem kívánják újradefiniálni műfajukat, de zenei és érzelmi élmény tekintetében könnyedén felveszik velük a versenyt. A Riverside május 6-án a Diesel klubban ünnepli fennállásának tízedik évfordulóját.
Hobo Blues Band: „Halj meg, és nagy leszel!”
Vissza a 66-osok útján - gondolta Hobo, és úgy döntött, méltó síremléket állít egy örömünneppel a hazai könnyűzenei élet meghatározó zenekarának, a Hobo Blues Bandnek. Két évvel a jubileumi koncert után, a 90-es évek klasszikus és talán leghíresebb felállásával búcsúzik a HBB.
Kaotikus harmónia: A Spock’s Beard Budapesten
Ha egy kortárs progresszív rock zenekar lehet fülbemászóbb, mint a mainstream pop zene, összetettebb, mint a kortárs innovatív produkciók nagy része, hagyománytisztelőbb, mint a mai stílusújítók és egyedibb, mint a 70-es évek klasszikusainak replikái, akkor az kétségtelenül a Spock’s Beard. A szimfonikus prog rock zenekar szeptember végén az A38 hajón bebizonyítja, hogy még a telefonkönyvet is fel tudják úgy olvasni, hogy az üde és szórakoztató progresszív zenei utazás legyen. Merthogy nemrég felvették lemezre...
„Jobb, mint egy Led Zeppelin reunion”: a Letz Zep Budapesten
„Besétáltam, és magamat láttam” – szól a Letz Zep koncertplakátjának reklámszlogenje. Aláírás: Robert Plant. A legjobb és leghitelesebb Led Zeppelin tribute zenekarnak kikiáltott brit formáció szeptember végén látogat el hazánkba, hogy újrateremtse az örökérvényű legenda pszichedelikus koncertjeinek sajátos hangulatát. A zenekar más, de a dal ugyanaz marad.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés