A dokumentumok megerősítik, hogy Wodehouse sokkal inkább rászedett bolond, és nem együttműködő volt, amikor 1941-ben a nácik kérésének engedve rádióbeszédeket mondott a rezsim Amerika felé sugárzott propagandaműsoraiban - írta az akták tartalmát ismertetve a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadásában (www.telegraph.co.uk).

Az angol irodalom "cirkuszi bolhájaként" jellemzett író a villámháború idején Franciaországban élt, a nácik előbb házi őrizetben tartották, majd internálták. Idős korára való tekintettel később Berlinbe költöztették, a német főváros egyik legelegánsabb szállójában, az Adlonban helyezték el. Csaknem egy évet töltött el nácik felügyeletben. Ez idő alatt mondta el beszédeit, amikor az Egyesült Államok és Németország még nem állt háborúban egymással.

Az író beszédeiben a bolond szerepét öltötte magára, amúgy is ezt az álarcot viselve tündökölt leggyakrabban a nyilvánosság előtt. Szerepe azonban ezúttal ellene fordult, valóban bolondságba hajlóan naiv volt a nácikkal kapcsolatban.

A II. világháború után többen az árulással vádolt író védelmére keltek, George Orwell azt mondta pályatársa berlini beszédeiről, hogy "egy idős író hülye, de ártalmatlan megjegyzései" voltak, amelyek mocskos propagandacélokat szolgáltak.

Évekig tartó sárdobálás után az angol olvasóközönség megbocsátott kedvencének, Wodehouse 1975-ben halt meg.