A Tantermi deszka elnevezésű színházi-beavató sorozatot két esztendővel ezelőtt indította útjára a zalai társulat. A közel félszáz program során több száz diák volt részese az előadásoknak.

Bemutatták Moliére Scapin furfangjai című vígjátékát, előadásokat tartottak Csak Rómeó és Júlia címmel Shakespeare drámájából.

- Folyamatosan olyan témákat keresünk, amelyek érdeklik a diákokat. Sokat mozgok fiatalok között, így már nem csak arról beszélgetünk, hogy a Moliére-drámák élethelyzetei kicsit hasonlóak a mai életükhöz - fejti ki Madák Zsuzsanna dramaturg a Háy-darab bemutatója alkalmából.

A színműben elhangzanak durvább kifejezések is, ezért erről - hogy a későbbiekben ne okozzon problémát - már előadás előtt beszélget a fiatalokkal, hogy utána csak a témára tudjanak koncentrálni.


Közben lassan benépesül a próbaterem, de még mielőtt elkezdődne a bemutató, kötetlen beszélgetés, majd parázs vita alakul ki. A "lavinát" egy ártatlannak tűnő kérdéssel Madák Zsuzsanna indítja el.

- Miért használ valaki trágár szavakat? Miért nem jobb, ha finomítjuk a kifejezéseket, és például azt mondjuk, hogy a kakas csípje meg? - veti fel.

Majd jönnek a további kérdések. Elfogadható-e, ha adott szituációban barátok között vagy egy osztályteremben hangzanak el durvább mondatok? Szépirodalomban, drámában lehet-e csúnya szavakat használni?

Nos, a diákok többsége szerint nem, de lassan megfogalmazódnak a XIX. századi irodalmi idézetekkel alátámasztott ellenvélemények is, hogy ez nemcsak a XXI. század sajátja, hanem beépült a köznyelvbe.

A diskurzust halk, határozott mondattal Bellus Attila zárja le.

- Fontos erről beszélni, de ezt már lezártuk - jelenti ki, már az ötvenéves tanár szerepében.

Elcsendesül a nézőtér, a színpadon peregnek az események, és lassan kibontakozik a történet. A főszereplő Péter (Zsíros Viktor): 17 éves, jó tanuló gimnazista - és persze szerelmes. Élete nagy konfliktusa, hogy megfeleljen a szülői elvárásoknak, közben átélje az első szerelmet, és elfogadja barátja lázadását. Időnként oldódik a feszültség, tanárok, diákok számára egyaránt derűs perceket okoz a fiatal szerelmesek civódása, mikor éppen azt vitatják meg, hogy a magyar tanáruk író akart ugyan lenni, de ehhez nem volt elég tehetsége, így most nem maradt számára más "csak az érettségiző lányok, meg az elvált szülők gyermekei".

A kollégista fiúnak - mint kiderül - egyébként nincsenek "extrém gondjai", csak a hétköznapi problémáit kellene megoldania. Nyáron gazdag édesapja vállalkozásában kell dolgoznia, nem tud kijönni a szerelmével, vitái vannak a barátjával, aki a legdominánsabb fiú az osztályban.


Mindezek átlagosnak tűnő problémák, de a kortárs dráma éppen arra keres megoldást, hogyan lehet ezt a hétköznapokban kezelni. A fiatalok útkeresésére, kérdéseire vonatkozó quo vadis többször is elhangzik a műben. A színmű végül is tragédiával végződik: a fiatalok mélybe zuhanását a völgyhídról babák szimbolizálják.

Az előadás végén döbbent csend van, hosszú másodpercek telnek el, míg enyhül a feszültség, és a nézőtéren ülő diákok lassan megfogalmazzák a gondolataikat.

Az első reakció a tagadás, Péter tettét többen is önző, gyáva cselekedetnek tartják. Tipikus elkényeztetett típus, aki azt gondolja, hogy minden az övé, minden úgy történik, ahogy ő elképzeli - mondja az egyik gimnazista. Nem hallgatja meg mások tanácsát, pedig a barátai, a szerelme megpróbált segíteni neki - véli a másik.

A gimnazisták többsége szerint Péter elmenekült a felelőség elől, és csak azt fogalmazta meg, mi nem jó az életében, ahelyett, hogy megoldást keresett volna a konfliktusokra.

Nem tudtam volna ennyire felszabadultan beszélgetni

- Reménykedtem, hogy csend lesz az előadás végén, mert ez azt jelenti, hogy találkozott a történet a diákok gondolatvilágával, a problémák relevánsak voltak az élethelyzetükkel - ezt már a bemutató után mondja Madák Zsuzsa.

- Nehéz ezt a történetet egy tanteremben, nulla technikai eszközzel megvalósítani - fűzi hozzá. - Hasonló reakciókra számítottam, de engem is meglepett például, amikor azt mondták ki, hogy egy kétségbeesett fiú számára a tanár tud megoldást nyújtani. Bevallom, én inkább arra gondoltam, hogy az apától, szerelmektől várnak segítséget.

A programnak az a célja, hogy megbeszéljük a napi problémákat, de nem tudtam volna ennyire felszabadultan beszélni a tanárokkal, diákokkal, ha nincsenek meg az előzmények a sorozat kezdete óta, ha nem alakul ki a két év során a kölcsönös bizalom.

- Mi lesz a folytatás?

- Természetesen lesz folytatás, és ezen az úton haladunk tovább! - vágja rá. - A diákok visszahívnak bennünket, vannak, akik többször is megnéznek egy előadást.

Két évvel ezelőtt a programsorozat indításakor Madák Zsuzsanna azt mondta, hogy szeretnék az ifjabb korosztálynak is megmutatni, hogy a színház nem "elavult, archaikus" fórum. A fotókat nézegetve most sem fogalmaz másként.

- Haladunk tovább az úton. Moliére-től eljutottunk Háy Jánosig, mindig tovább lépünk egy-egy lépcsőfokot, és remélhetőleg jön majd az újabb generáció is - mondja magabiztosan Tantermi deszka programvezetője.