Az előadáshoz a különböző gyűjteményekben fellelhető kéziratokból, egységes, játszható zenekari partitúrát kellett szerkeszteni, szinte újjáteremteni az operát - mondta a rekonstrukciós munkát végző Gurmai Éva zenetörténész az MTI-nek, aki előzőleg is foglalkozott Erkel-kéziratokkal.
   
"Kolozsváron 1996-ban már bemutatták az István királyt, sajnos nagyon erősen meghúzták, egy kicsit bele is írtak. A mostani bemutatóhoz legközelebb álló zenei anyagot Kassai István zongoraművész és kutató készítette el 2010-re, a mű több koncertszerű előadáson meg is szólalt ebben a verzióban" - idézte fel a zenetörténész.
   
Most a színpadon kel életre a négyfelvonásos darab Erkel László Kentaur díszletével és jelmezeivel. "Ehhez a teljes nagyzenekari apparátus számára alkalmas, nyomtatható zenekari partitúrát kellett létrehozni. Közforgalomba nem kerül és nem része a kritikai Erkel-összkiadásnak, de jó alapot szolgáltat ahhoz, hogy a későbbiekben kiegészítésekkel bekerülhessen a sorozatba" - részletezte Gurmai Éva.
   
Szent Istvánról már 1846-ban operaszöveget akart írni Erkelnek Gaal József, ez a terv akkor nem valósult meg. Később Dobsa Lajos szomorújátéka alapján Molnár György írta meg a librettót. Erkel elkészült két felvonás zenéjével, de megakadt a munkában, ezért 1880-ban Váradi Antallal átdolgoztatta a szövegkönyvet.
   
"Az, hogy a komponálást 1882-ben befejezte volna, csupán feltételezés. A kéziratokon látszik, hogy hangszerelést Erkel Gyula, kisebb részt Erkel Sándor készítette el édesapjuk ellenőrzése mellett" - fűzte hozzá.
A hangzás sokkal gazdagabb, mint a korábbi műveké, szerepel basszus klarinét, kontra fagott, helyenként négy trombita.
   
Nem a legkönnyebben színre vihető darab - ismerte el a zenetörténész, aki szerint jócskán van benne énekelni és játszani való, ezért indokolt a felfedezése. A margitszigeti előadáshoz valamelyest tömöríteni kellett a zenei anyagot. Kiemelte: szeretné, ha az Erkel Színházban is látható lenne az opera.
   
Az István királyt a Királyi Operaház megnyitására komponálta Erkel, de a színrevitellel nem készültek el, így csak egy évvel később 1885. március 14-én mutatták be elsöprő közönségsikerrel. 
   
A történetben István király, hatalmának csúcspontján, 1031-ben Székesfehérváron egyetlen életben maradt fia megkoronázására készül, hogy Imre a horvát fejedelem lányával kötendő házassága után legitim királyként az Árpád-ház folytonosságát biztosíthassa. Egyes források szerint szeptember 2-án érte Istvánt a hír, hogy Imre vadkan áldozata lett egy vadászaton.
   
Az opera szövegkönyve szerint a herceget, ahogy Vazult is, a későbbi király, Orseolo Péter ölette meg. A királyi családot körülvevő minden szereplő érzelmektől, indulatoktól vezérelve cselekszik, István az egyetlen, aki a helyzetnek megfelelő, legjobb döntéseket hozza.
   
A címszerepet Bretz Gábor alakítja, Imre herceg Balczó Péter lesz. Az MR Szimfonikusokat, az MR Énekkart, valamint a Budapesti Stúdió Kórust Vajda Gergely vezényli, rendező Nagy Viktor.