El Kazovszkij (1948-2008) egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer, akit a kétezres évek végén hátrahagyott életműve korszakának legkimagaslóbb figuratív képzőművészeinek egyikévé emelt. Noha az irodalom állt hozzá a legközelebb – saját szavaival élve „az ereiben is nyelv folyt” –, egymástól gyökeresen eltérő műfajokból és esztétikai minőségekből felépülő hagyatéka nyomán egy olyan megkerülhetetlen interdiszciplináris művész alkotói intenzitása ismerhető meg, amelyet a legkülönfélébb művészeti ágakban tevékenykedő kortársai részéről is egyöntetű elismerés és konszenzus övez. A Magyar Nemzeti Galériában 2015-2016-ban megrendezett posztumusz tárlata, A túlélő árnyéka a maga 30.000-es látogatottságával az egyik legnépszerűbb egyéni kiállítás volt.

A 70-es évek végén induló alkotói pályája a Dzsan-panoptikum performansz-sorozattal kezdődött, amelyben egyszerre érvényesült a festészet és a szobrászat klasszikus szemlélete, valamint a performatív előadásmód: a zene, a szöveg és a mozgás (tánc, pantomimjáték) hármasának összekapcsolása. Ennek mentén teljesedtek ki színházi díszletekre, előadóterekre emlékeztető szürreális kompozíciói és jelentek meg a rá jellemző angyalok, Vénuszok, balerinák, hattyúk, párkák és múmiaformájú alakok. Mindenekelőtt a klasszikus mitológia foglalkoztatta, így képein a halálhoz való személyes viszonyulás, a vágy és a mindennapi élet összeegyeztethetetlensége, a sebezhetőség és az általános kiszolgáltatottság vált visszatérő témákká, amelyek egész életét meghatározták és végig kísérték. A 80-as évektől jelenik meg festményein állandó motívumként a kutya-alak, amely lélekszimbólumként vagy formába öntött lelkiismeretként egyszerre hordozza a tragikus sors metaforáját és a túlélés szimbólumát.

El Kazovszkij Táncosnő két kísérővel II., 1982

El Kazovszkij mai kifejezéssel élve transznemű volt, bár ezt a gyakorlatban nem valósította meg. Életének alapélménye számára az azt leginkább befolyásoló és meghatározó nemi identitás kérdése volt, mely nála nem csupán az intimitás terepe volt, hanem az önidentifikáció kiindulási pontja, ezáltal művészetének egyik fő csatornája is. A fluiditás, a nemi szerepek váltakozásának dinamizmusa és az ezzel járó testet és lelket átszövő feszültség – a bináris kategóriák elutasítása mellett – mindvégig az önazonosság keresésére irányult. Ennek talán egyik legsúlyosabb bizonyítéka a művész 2005-ben Váradi Júliának adott interjújában szereplő tételmondat: „Nem én magam mondtam ellent a világnak, hanem egymásnak mondtunk ellent.”

El Kazovszkij Sivatagi homokozó II., 1985

Megalkuvásoktól mentes attitűdje, nyers összművészeti látásmódja és nyelvi radikalizmusa révén művei páratlanul autentikusan voltak képesek beszélni az emberek legtitkoltabb vágyairól, elfojtott érzelmeiről és félelmeiről. Öröksége, a testek hagyományos ikonográfiáján és a hozzájuk rendelt progresszív-erotikus szerepek intenzív drámájának megjelenítésén túl rámutatott a nemi sztereotípiák kisstílűségére, valamint az identitáskereséshez megkerülhetetlen önértékelés és megingathatatlan öntudat mindenekelőtti fontosságára, amelyek egy művész vagy leendő művész énjének legkisebb építőkockái.

El Kazovszkij Aranyfal őrangyallal - Róma környéki őrangyal, 1996

Jelen kiállítás anyaga olyan műgyűjteményekből állt össze, ahol a gyűjtők túlnyomó része személyes, baráti kapcsolatban állt a művésszel. A hatalmas életmű és a Godot Galéria szerény tere között fennálló feszültséget próbálta úgy áthidalni, hogy az életmű minél szélesebb spektrumából – időben és műfajilag – szolgál merítéssel. Főiskolás korából rézmetszetek és kollázsok, korai lírai művek, a 80-as, 90-es évek kiteljesedése, doboz-mű, installációból kialakított applikációs mű, két darab a Karinthy Szalont megtöltő Fríz I.-ből illetve két darab a művész halála előtt készült összefoglaló sorozatból, a Fríz II.-ből. A mostani bemutatónk különlegessége, hogy valamennyi mű megvásárolható. A tárlaton El Kazovszkij művei mellett a művész szövegeivel is találkozhatunk: a vele készült számtalan interjúból (1987-2008) emeltek ki részleteket, ahol az őt foglalkoztató, sokak által ismert témák mellett megtudhatjuk a véleményét többek között konceptuális művészetről, a Sex Pistols-ról, a csendről, a halálon túli életről vagy az utazásairól.

A kiállítás megtekinthető szeptember 11-től november 15-ig, keddtől péntekig 10 és 14, szombaton 10 és 13 óra között.

Godot Galéria
1114 Budapest, Bartók Béla út 11-13.