A szerző korabeli dokumentumokból, vallomásokból, emlékezésekből állította össze művét. A legfontosabb forrása Hermann Kruknak, a vilniusi gettókönyvtár vezetőjének fennmaradt naplója volt; az ő karakterét az előadásban Fandl Ferenc alakítja.

Az összegzés szerint a történet a vilniusi gettószínház életéről szól, arról az időszakról, amikor Jakob Gens, a vilniusi gettó zsidó parancsnoka emberfeletti erővel próbálta megmenteni az embereket a haláltól. Harsányi Attila drámai játéka szemlélteti azt az erkölcsi dilemmát, hogy bár megmentett 3600 zsidó embert, a parancsnoksága alatt 76 400-an haltak meg.

A cselekmény 1941-ben kezdődik a gettó megalapításával, ekkor kerül Vilniusba egy színművészeti egyetemet végzett náci parancsnok, Bruno Kittel ‒ Szőcs Artur alakításában ‒, aki engedélyezi a színház megalakulását. A gettószínház művészeti vezetőjét Börcsök Olivér formálja meg Lukács Ádám táncművésszel közösen, aki a darabban egy bábuként elevenedik meg. Kettejük játéka szemlélteti a Srulikban lezajló érzéseket. A darab női főszereplője egy korabeli híres kabaré-énekesnő, Chaja, akit Czvikker Lilla alakít.

Az előadásban több mint ötven ember jelenik meg a színpadon: tizennégy színművész, a Miskolci Balett táncművészei, a teátrum énekkari és zenekari művészei, valamint gyerekszereplők.

Az előadáshoz Jávori Ferenc „Fegya” Kossuth-díjas zeneszerző írt zenét, a díszlet Horesnyi Balázs munkája, a jelmeztervező Pilinyi Márta volt.

A közleményben idézték Béres Attilát, a színház igazgatóját, az előadás rendezőjét, aki azt mondta, a darab olyan környezetben beszél a színházról, amely embertelen. „De mégis a színház vagy a szakmánk méltósága az, amiről ez a történet szólhat” ‒ tette hozzá.

A fotó forrása: A Miskolci Nemzeti Színház Facebook-oldala