A békéscsabai születésű festő- és grafikusművész a Képzőművészeti Főiskolán diplomázott 1945-ben Rudnay Gyula tanítványaként. Miután 1947-ben elvégezte az Apponyi Kollégiumot is, hosszú éveken át Szarvason tanított és alkotott. Az itt töltött évek és az Alföld sajátos világa meghatározták művészi pályájának alakulását.

Váraljai Anna művészettörténész, a kiállítás kurátora szerint Cs. Pataj Mihály az alföldi festészet és a modernizmus határán találta meg egyéni arculatát. Az 1970-es évektől pedig a családi témák is átszövik művészetét, a képein a személyes hang mellett megjelennek a szakralitás és a népi hagyományok motívumai. A festményei mellett ki kell emelni az elsősorban pályafutása első időszakát jellemző grafikai munkáit is, melyek országos összehasonlításban is kifejezetten kvalitásos alkotásoknak számítanak – közölte a szakember.

Szarvasi évei alatt több jelentős, nagy méretű alkotást készített: 1953-ban a Szarvasi Kultúrház, majd a következő évben a Kondorosi Csárda Rózsa Sándor betyárserege című pannóját. A Tessedik Sámuel Múzeumban láthatók restaurált munkái: két szekkó, valamint a Tutajosok című pannó, a szarvasi új evangélikus templomban pedig két nagy méretű olajfestmény.

A családi kezdeményezésre létrejött tárlat csaknem harminc alkotását – a festmények mellett fa- és linómetszeteket – a művész hagyatékából válogatták ki, az anyagot úgy állították össze, hogy áttekintést adjon Cs. Pataj Mihály művészetéről.

Kép forrása: Kuklis István