Mindkét kiállítás a Budapest FotóFesztivál 2026 hivatalos programjának része. A tárlatok április 1-től május 17-ig tekinthetők meg - közölte a Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház az MTI-vel.

Mint írják a cseh fotográfia egyik meghatározó alakja, Vladimír Birgus több mint öt évtizeden át fényképezte a közép- és kelet-európai hétköznapokat - a késő szocializmus csendes abszurditásától a rendszerváltás utáni világig.

A Mai Manó Házban nyíló Valami kimondatlan (1978-2026) című kiállítás a mindennapok rejtett feszültségeit és váratlan humorát tárja a néző elé. Vladimír Birgus fotói a hétköznapi pillanatokban rejlő finom feszültségeket ragadják meg, amelyek egyszerre teszik személyessé és időtállóvá képeit.

Mint írják, Vladimír Birgus munkái több mint öt évtizede rögzítik a régió változó világát - csendesen, ironikusan, és mindig valami kimondatlan feszültséggel. Fotográfusként, fotótörténészként, kurátorként és oktatóként végzett munkája párhuzamosan, egymást erősítve alakította a cseh és a közép-európai fotográfia értelmezését az elmúlt évtizedekben.

Az alkotó az 1970-es és 80-as években vált ismertté dokumentarista képeivel, amelyek a volt szocialista blokk hétköznapjait mutatják meg - a hivatalos ideológia mögötti valóságot. Nem kívülállóként figyel, hanem a jelenet részeként - ez a közvetlenség adja képei erejét és hitelességét- írják.

Kompozícióiban a hétköznapi jelenetekből vizuális ritmusok, finom humor és költői pillanatok születnek. A rendszerváltás után sem változott meg alapvetően képeinek hangulata: a közép-európai irónia és az emberi történetek iránti érzékenység továbbra is meghatározó maradt, miközben a változó társadalmi környezet új jelentésekkel gazdagította munkáit - emelik ki.

Az 1980-as évektől a színes fotográfia felé fordult, amikor a dokumentarista fotó még főként fekete-fehér volt. Nála a színek nem csupán leírják a valóságot, hanem érzelmi és vizuális feszültséget teremtenek. Képei gyakran egyszerre hatnak valóságosnak és álomszerűnek: egy hétköznapi jelenet hirtelen szimbolikussá válik, és a néző is a történet részévé válik - írják.

Kiemelik: a művész fotótörténészként és kurátorként is jelentős szerepet játszik a cseh fotográfia nemzetközi ismertségének növelésében, tanulmányai, kiállításai és könyvei alapműveknek számítanak, oktatóként pedig több mint ezer fotográfus pályájára volt hatással a sziléziai egyetem opavai Kreatív Fotográfiai Intézetében. Fotói a világ vezető gyűjteményeiben találhatók meg, többek között Párizsban, Kölnben, San Franciscóban és Tokióban.

További információ a tárlatról itt érhető el.

Negyven évvel a csernobili robbanás után Maxim Dondyuk a Mai Manó Házban mutatja be A felejtés zónájában - Csernobil archívuma című kiállítását. A kollektív emlékezet kurátora elhagyott családi fotók, levelek és romos terek meditatív képein keresztül idézi fel a tragédia előtti hétköznapokat. A tárgyak és fényképek minden apró részlete a feledés ellen küzd, egyszerre bensőséges és nyugtalanító. Dondyuk archívuma arra emlékeztet, hogy a zóna múltja sosem válik teljesen múlttá, és az emlékezés folyamatos felelősség.

Negyven év telt el a csernobili atomerőmű 4-es blokkjának robbanása óta, de a zóna emlékezete lassan eltűnik. Maxim Dondyuk a talált családi fényképek, levelek és negatívok révén a kollektív emlékezet kurátora, aki megállítja a feledést, és újra láthatóvá teszi a tragédia előtt létezett hétköznapi életet - írják a tárlat ismertetőjében.

A kiállítás anyaga több mint 20 ezer dokumentumot foglal magában, amelyek között a romos házakban és elhagyott tárgyak között talált fotók, képeslapok és levelek is szerepelnek. Ezek a tárgyak az idő és a sugárzás nyomai alatt új mintákat, színeket és torzulásokat kaptak. A károsodások nem pusztán a tárgyak állapotát mutatják, hanem a feledés lassú folyamatát is, amely ellen a fotográfus munkája küzd.

Az alkotó tudatosan kerüli a Csernobilról szóló közhelyeket és a pusztulás látványát. Fotográfiái a hiányra, a jelenlétre és az emberi történetekre koncentrálnak: az elhagyott terek, személyes dokumentumok és családi tárgyak együttese új jelentést ad a tragédia múltjának és jelenének. Az archívum egyszerre bensőséges és kollektív: személyes történeteket és közösségi traumákat tár fel, láttatva az elfelejtett hétköznapokat - írják az ismertetőben.

Kiemelik: Maxim Dondyuk archívuma arra emlékeztet, hogy Csernobil nem egy lezárt történelmi fejezet, hanem folyamatosan bomló és átalakuló helyszín. "Negyven év után a sugárzás talán csökken, de az emlékezet felelőssége nő - és erre figyelmeztet a folyamatosan épített archívum minden részlete" - hangsúlyozzák.

További információ a tárlatról ide kattintva érhető el.