A kritikus pontokon, a világkiállítás és a pavilonok bejáratainál, a pihenőhelyeken és a buszokon és ebédidőben az étkező helyeken érződik igazán a hatalmas tömeg jelenléte, de a parkban könnyű a közlekedés és a séta. A bejutásra várók rendkívüli türelemmel várnak a sorukra, bent pedig nem rohannak, de nem is húzzák az időt, mert minél többet akarnak látni, minél több "világgal" akarnak megismerkedni és minél több helyen szeretnének fényképet készíteni.

A pavilonokhoz kapcsolódó nemzeti kulturális rendezvényeket, zenés előadásokat, koncerteket mindenütt nagy érdeklődés kíséri, a benti legkülönbözőbb technikai bemutatók rendkívül népszerűek. A kínai közönség kíváncsian figyel és csodálattal értékel minden különleges, látványos megoldást. A sanghaji expó a történelmi és turisztikai elemek mellett bővelkedik ilyenekben.

A magyar pavilonnál korosztályra tekintet nélkül szívesen érdeklődnek az emberek a gömböc iránt és láthatóan jól érzik magukat a világító végű, mozgó faszerkezet rúdjai között. Körbejárják a pavilon középpontjában álló 2,2 méter magas és 2,3 méter széles gömböcöt, a magyar világtalálmányt és a gömböc-simogatónál kipróbálják a különböző anyagokból külön erre a célra készült eltérő méretű darabokat. Simogatják, lökdösik, próbálgatják és próbálják megérteni.

A magyar pavilont ma felkereste Kusai Sándor, Magyarország pekingi nagykövete is, aki az MTI tudósítójának a helyszínen elmondta: elsődleges eredménynek azt tekinti, hogy a közönséget tapasztalhatón lekötik a látottak, s a magyar kreativitás, az innovatív gondolkodás közvetítésével megnyerő képet nyújtunk a - túlnyomó többségében kínai - látogató számára.