bezár
 

art&design

2010. 05. 08.
Nem akarom, hogy kirúgják Babarczy Esztert!
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Facebookot és más közösségi portálokat sok mindenre lehet használni az értelmetlen időtöltéstől kezdve a legváltozatosabb civil kezdeményezések felfuttatásáig. Szerencsére hamar észrevették a lehetőséget a különböző problémák iránt érzékeny emberek, s a végtelenségig ágazó kapcsolati hálók mentén próbálnak a fontosnak érzett ügyek mögé minél több felhasználót toborozni. Ilyen aláírásgyűjtés a „Nem akarom, hogy kirúgják Babarczy Esztert!!” Facebook-csoport is.

A csoport lapján a következő szöveg áll: „A MOME úgy döntött megválik az egyik legjobb oktatójától. Mi nagyon sokat kaptunk tőle, és szeretnénk, ha a következő évfolyamok is tanulhatnának tőle és részt vehetnének a projektjeiben. Azért hoztuk létre ezt a csoportot, hogy megmutassuk, Eszter nélkül a MOME nem lenne a régi! ”

A csoportról én is úgy értesültem, ahogy bármely más Facebook-hullám eljuthat bárkihez: először az üzenőfalon láttam, hogy ismerőseim csatlakoznak, majd meghívót is kaptam. Nem erőszakosan, nem rejtett címzettlistás körmailek irányítottak el egy ismeretlen oldalra, ahol adataim megadásával vagy valamelyik random-személyiségem bedobásával plusz egy támogató lehetek, de még csak nem is egy újsághírből értesültem, hanem netre hálózott életterem rengeteg témája közt felbukkant ez is – diszkréten ismerőseim hangulatai és fotói között. Körülbelül úgy, mintha egy nagyobb társasággal beszélgetve félfüllel hallottam volna egy munkahelyi anekdota és egy meccs-elemzés között.

Pont ez egy ilyen aláírásgyűjtésben a megnyerő: visszahozza az egyik legősibb marketing-kommunikációs forma, a szájról szájra terjedő hír létjogosultságát. Nem kell az utcán (jelen esetben a MOME folyosóján) senkit zaklatnom, hogy írja alá a papíromat; nem kell e-mail-listákat összeállítanom, nem kell valamelyik médiumba „bekönyörögnöm” egy rövidhírt – mindössze létre kell hoznom egy csoportot, néhány mondatban összefoglalnom a célkitűzést, s meghívnom pár ismerősömet. Aztán a hasonló véleményen lévők felkapják, viszik, csak azért hirdetési felületté válnak, mert egyetértenek, közben pedig egyre szaporodnak a támogatók, összekovácsolódnak ismerősök és ismeretlenek, elindul a brainstorming, és ha van erő az így létrejött alkalmi közösségben, akkor el is érik, amit el szeretnének érni.

A „Nem akarom, hogy kirúgják Babarczy Esztert!!” csoportnak ebben a percben 307 tagja van, s hogy ez a szám vagy a Facebook-felület egyre inkább komolyan vehető társadalmi szerepe elég-e, hogy Babarczy Eszter megtartsa katedráját, még nem tudható, mindenesetre ha a kezdeményezés elindítói ügyesen használják az összeszervezett és hiteles társadalmi erőt, akkor minden egyebet lesöpörve elég kell legyen.

prae.hu

nyomtat

Szerzők

-- Pál Dániel Levente --


További írások a rovatból

art&design

Az EX SITU kiállításról
art&design

Vélemény Kiss Miklósról és a Just Decorationről
A magyar művészet külföldi népszerűsítéséről Bukta Imre és Samu Géza példáján keresztül

Más művészeti ágakról

Az Irodalom és Blues zenés irodalmi estről
Első Zürichi Barokk Fesztivál
Beszélgetés Gerevich Andrással XXX című kötetéről
színház

A Sirokkó Szövetkezet Puszták népe – A társadalmi szorongás című darabjáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés