Az ötszögletű épület maradványai a Kr. e. ötezer és háromezer közötti újkőkori időszakból, a Jangsao (Yangshao) kultúra idejéből származnak. Az épület alapterülete 364 négyzetméter, és régészek szerint akár több száz ember befogadására is alkalmas volt. Ennek alapján a senhszi archeológiai kutatóintézet munkatársai arra következtetnek, hogy egyfajta "városházaként" működhetett.

"Az emberek négy nagy fapillért, illetve oszlopokat emeltek a falak mentén, így vált lehetővé egy ekkora épület felhúzása - magyarázta Csang Peng-cseng (Zhang Pengcheng), az intézet egyik kutatója. - A többrétegű falak, a kalcit tapasztású padló és a közel két méter széles tűzgyújtó hely különlegessé tette az épületet."

A kutatók bizonyos nyomok alapján arra következtetnek, hogy az épületet később sem hagyták sorsára, hanem részeit óvatos munkával elhordták.
A Jangsao kultúra a Sárga-folyó mentén virágzott a neolitikum időszakában.

Az ebből a korból előkerült relikviák között színesre festett edények is vannak. Rábukkantak egy olyan épület nyomaira is, amelyet földrengés semmisített meg.