A népemlékezet szerint a török idők óta csaknem minden évben megtartott programra ezúttal is sokan voltak kíváncsiak: Székesfehérvárról autóbuszokkal, kocsikkal érkeztek a településre a diákok, óvodások és a felnőtt érdeklődők.

Az arcukat jellegzetes álarccal takaró, színes szalagokból összevarrt ruhát viselő, illetve "szómatöröknek" és tojásszedő lánynak öltözött fiatalok az évszázadok alatt kialakult "menetrend" szerint járták ezúttal is végig a falut. Bezörgettek a portákra, beviharzottak a baromfiudvarokba, és ha a háziasszonynak nem sikerült megelőzni őket, begyűjtötték a napi tojástermést.

A riadt baromfikat "termékenységvarázsló" korommal kenték be, amiből persze kijutott a maskarák elől menekülő nőknek is. A kormos kezű had elől nem volt menekvés, jutott a fekete kezű simogatásból öregnek, fiatalnak, gyereknek és felnőttnek, sőt még a falun keresztül hajtó autók utasainak is.

A kormozásért a portáknál "jutalom" járt: frissen sütött fánkkal, üdítővel, kávéval kínálták a tikverőzőket, a tojásszedő "lányok" kosarát pedig kolbásszal, sonkával, tojással rakták meg.

A hagyományos farsangi fánkból jutott a jeles esemény megtekintésére Mohára érkezőknek is, a falu asszonyai őket is megkínálták a szalagos, illatos süteménnyel.

A program befejezését közös rántottalakomával ünnepelték a tikverőzők.
A télkergető, farsangbúcsúztató tikverőzésnek érdekes eleme Mohán a kormozás.

Eredetét mindmáig nem sikerült tudományosan megfejteni, a feltételezések szerint évtizedekkel ezelőtt talán egy mókás kedvű legény akarta kormos kézzel megcirógatni a lányokat. Társainak pedig annyira megtetszett az ötlet, hogy a korom azóta elmaradhatatlan "kelléke" lett a tikverőzésnek.