Portfóliók

Már az indítás is kellőképp meggyőző: a főhős mellére a GESAMTKUNSTWERK (összművészeti tárgy) szó van tetoválva. Ő az a jóvágású vegetáriánus(!) henteslegény, akinek - a kalandorságból világbajnok Monte Cristóhoz méltón - fordulatos történetét elbeszélve megfoghatóvá és testközelivé változnak a poros történelmi tények és politikai változások. “[A felszabadító szovjet katona a]rca Sztálin-levél nehezékké változik, lábából tribün nő ki. Pedig egy pillanatra azt hinnénk, a szovjet katona is ember.”
Már megszokhattuk, hogy Szécsi Noémi bámulatos közvetlenséggel nyúl témáihoz. Első kötete egy egyetemistalány naplószerűen eleven krónikája, aki itt él nagymamájával az általunk is ismert Budapesten, napjainkban, és állatmeséket ír, mégsem teljesen olyan, mint te vagy én: a nagymama ugyanis koporsóban alszik, tudniillik vámpír. A Finnugor vámpír című regény (2003) idejekorán tisztázza: “Ki kell szívnod a vérüket, mielőtt ők szívják ki a tiédet.” Nos, a Kommunista Monte Cristo sem vágja kisebb fába a fejszéjét, mint a férfiak vérét szívó öntudatos nővámpírok megkedveltetése az olvasóval: ebből a regényből ugyanis a - nagyszüleink emlékezetében máig élő - múlt abszurd kísértetei támadnak fel, és fejtenek ki változatos hatásokat.
A regény keresetlen nyelvezete egyszerre teszi hitelessé és mai szemmel is életszerűvé, könnyen elfogadhatóvá Lenint, amint éppen blöfföl, a rajta kívülálló okok miatt tüskefrizurás Kun Bélát, amint sírva könyörög a telefonba oroszul, vagy Szamuely Tibort, aki brillantinozza a haját és folyamatosan military-mániájának hódol. De a mozgalom emlékezetes arcképcsarnokát gazdagítja a kőkemény ötvenes évek nagy vezére, Rákosi Mátyás is: “aranyos kicsi emberke lett volna,ha nincs a sátáni denevérfüle, meg a tatár kutyafejbe ágyazott gonosz disznószeme.” (47.) Nemcsak a kommunistákről kapunk felbecsülhetetlen értékű belső információkat: például azt is megtudjuk, hogy Horthy Miklós felsőkarjára pálmalevelekkel övezett kardfogú tigrisfej volt tetoválva.
A hol szerveződő, hol uralmon levő, hol újra levert proletárdiktatúra műhelytitkainak szórakoztató áttekintésére ideális alany a regény központi figurája, az elbeszélő naivan csetlő-botló, olykor kifejezetten mázlista dédnagyapja, aki gasztronómiai szempontból, vagyis has felől közelít ezekhez a sokszor ínséges időkhöz, és “ha már három mondatnál többet mond, mindig kiderül, hogy a fejében mekkora homály van” (42.). Az ő nyers húshoz szokott szemével nézve járhatjuk végig az ország történetének fordulatait 1919-től 1956-ig. Az elbeszélésnek különös bájt kölcsönöz, hogy a kezdetben - főként ideológiai kérdésekben - a gyengeelméjűség határát súroló Sanyi dédnagyapa értetlenül, tudatlanul bukdácsol az ország túlzásoktól hemzsegő történetének egyik szatírikus jelenetéből a másikba. E tekintetben leginkább talán Szőr Austin Powersre, őfelége 008-as ügynökére hajaz, akarom mondani: szőröz. Különösnél különösebb kalandokon megy keresztül, és még a kor halálos nemibetegségén, a vérbajon is minden testi elváltozás nélkül esik át. Sanyi és Józsi burleszkbe illő párosa – a lelkiismeretes, nagyvonalú, türelmes barát és a kistílű, önző, lusta érdekember – minden történelmi fordulóponton összekerül; Sanyi újra és újra, ki tudja, hányszor megmenti Józsit, hogy aztán negyedóra múlva már bosszankodjon saját oktalan jószívűségén, és szembesüljön vele, milyen idegesítő társaság is “fegyvertestvére.”
A könyv bédekkere a múlt század első fele kultúrtörténetének. Minden fejezetet korabeli történeti forrásból, visszaemlékezésből vagy irodalmi alkotásból vett, ezzel együtt végtelenül groteszk mottó indít. A legjobb példa, igazi gyöngyszem: “Légy türelmes, ha nehezen értesz meg egy magyart - neki sem könnyű.” Lelőhelye: Hungary - a brit csapatok számára íródott kézikönyv Magyarország megszállásának esetére. A szatírikus nyelvezet sokszor tragikus eseményeket tálal, mégis betölti küldetését, s egyúttal figyelmeztet: a groteszkben valóban egymás mellé kerül a nevetséges és a szörnyű. “Sajnos ezt a mondatot vészjóslóan is lehetett mondani” – fűzi hozzá az elbeszélés az egyik akarnok pártvezér valamelyik különösen abszurd megjegyzéséhez, amelyet az olvasó képtelen lesz komolyan venni, noha a beszélő az adott helyzetben bizony annak szánta.
A karikaturisztikus történelmi felvonulásban az eligazodást 1919-től 1957-ig tartó kronológia és kiváló névmutató segíti. Utóbbi Bethlen Istvántól Horthy Miklóson és Kádár Jánoson keresztül Tisza Istvánig lényegretörően leltárba szed minden valós személyt, akit érint a cselekmény, s ilymódon a teljesség igényével mutatja be a huszadik századi magyar történelem két hosszú fejezetét - a két világháború közötti időszakot és az 1956-os forradalomba torkolló Rákosi korszakot.
Magyar szerző – magyar téma: és e regényben (mégis?) sikerül a nehezen ismételhető csoda: a történelmi ismeretek közlése felszabadul az unalmas történetmondás rabságából. “...[Sanyi] az elfelhőzött égen kereste a szovjetcsillagot. Elő tud-e még valaha ragyogni? Ártalmas állócsillag lett, amióta égboltunkra felszegezték...”