Portfóliók
Ajtók
Kilincstelen,
öntöttvas ajtók.
Ahogy tartani próbáljuk,
a mi súlyunk fogy el
a túloldalról.
Eddig kézről kézre adtuk,
s megszakadt.
Valaki nem bírta,
valaki nem akarta
valakit elhagytunk,
és egyedül maradt
a túloldalon.
S most
Mozdíthatatlan
pillanatban lüktet
mint egy
kinyithatatlan szemhéj
sóbálvány szobrokon,
Mint egy kéz, mely
Nem hajlik a jóra.
Akárhogy is:
az ajtók záródnak,
a földalatti szerelvény
megy tovább,
Odacsukva egy
félig üres táskát.
A szempár, ami
koponyánkba nyílik,
az út, az átjáró,
a sosem nyíló ajtó.
így marad.
mindig bezárhatatlan.
