Portfóliók
Negatív
Harmincöt miliméter
Ragad az ujjaimhoz,
Ahogy vigyázva forgatom:
nehogy elszakadjon.
Böki a kezemet.
Egy piros csíkot hagy:
hogy emlékezzek.
Volt egy nyár,
A kilencvenes évek végén -
tíz éves se voltam -
a nap szelídnek tűnt
a sás zöldellt
a víztükör csillogott…
Vigyázz.
A levegő megáll,
egy pillanatra:
Nem mozdulok:
nehogy átkapcsoljam,
mint egy filmet.
nem tudok köztük
rendet tenni,
csak pörögnek tovább:
kép a képre.
Villog a sás:
a holdbéli tájban
a tó sötéten hullámzó képe
fölött levegőért kapkod
egy túlexponált naplemente.
A parti fűzfák ágai:
villám-ostorok.
Én a szélen,
bölcsre őszült hajjal.
Egy év múlva meg majd
hallgatom
a szidalmakat, hiszen
mindez megsemmisül,
az én hibámból:
S csak állok,
szétmálló arcokat,
elmosódó nyarat hagyva,
a régi szülinapok tortáit
a penésszel föletetve,
s elpárologva
a képek nagy részéről,
eltörölve egy párhuzamos
boldogságot.
Piroslik még az ujjam.
Fáj még anyám
Bekötött haragja:
Bántja szemem
a világosnak kinéző sötétség.
Az aszimmetrikusra komponált
fekete lyuk - a nap helyén.
S minden emléknek tetsző
Nem-emlék:
Negatív.
Más nem marad belőle.
