Portfóliók

Mily rejtélyes is az Élet misztériuma,

Születünk, élünk és meghalunk, egymagunkba.

Hogy ne legyünk egyedül, szerzünk barátokat,

A szerelem jegyében leled meg párodat.

Ám az élet inkább fájdalom, mint boldogság,

Csupa szenvedés, gyötrelem s nyomorúság.

Mit igaznak hittél, lám, hamisnak bizonyul,

Elhagynak, az élet arcon csap, de cudarul.

A földön fekszel, úgy érzed már nincs mit tenned,

Reménytelenségben fuldokolsz, elvesztetted…

Akkor lassan nyisd ki a szemed, lásd meg a fényt.

Mindig van valami, mi vigaszt nyújt és reményt.

Hatalmas élő rendszer részesei vagyunk,

Csak előre visz minket örömünk, kudarcunk.

Óh, Emberek… Célunk közös, egy és ugyanaz.

A forrásból jövünk, majd végül Ő jutalmaz.

Ahonnan jöttünk, ugyan oda térünk vissza,

Igazán nincs lelkünknek bölcsője se sírja.

Az egész világ örök, végtelen körforgás,

Ezt hiszem én, talán nincs ennél szebb megoldás.