Portfóliók

Keserű szenvedés lett a szerelem,

Lelkem tüze már nem tud többé izzani,

Mint rózsa a fagyos téli reggelen,

Úgy kezdtek az érzéseim elszikkadni…

Pedig én szerettelek őrült tűzzel,

Hatalmasra lobbant fel bennem a máglya,

A hideg egyre, egyre messzebb űz el,

Szívem a vérző seb szinte kettévágja…

Mégsem tudok ejteni egyetlen könnyet sem,

Ki nem mutatom, annál mélyebb a gyötrelem,

Egy egész világ omlott porrá össze bennem,

Fuldokoltam, nem sikerült levegőt vennem…

Kettőnk hídja egyre jobban meggyengült,

Egyre több darabja a szakadékba került,

Rám terjeszkedő, sötét árnyék vetült,

Zavarodottságom vihara azonban elült.

Okozzon bár emésztő kínt,

Nem hallgathatom el mit szívem sírt,

El énnekem egy éjjelen,

Érzelmek bús temetője, ástak egy új sírt…

Minden veled kapcsolatost oda temetek,

Mivel azt kell, hogy mondjam, kihűlt a szerelem…

Köszönöm neked a sok kedves emléket,

Habár engem többé nem fogadsz, mint vendéget…

Szívből kívánom, hogy találd meg azt,

Ki téged újra gyönyörű mosolyra fakaszt,

Azt az embert, akivel igazán boldog leszel,

S kecses nyakadra szerelmes csókokat lehel…