Csendes üresség
Hideg szél vágtat át a tájon sebesen,
Magamban a melegség nyomát keresem,
Az üresség maradt bennem csupán,
Vihar után, csend honol a pusztán.
Mindent befed a fagyos, néma sivárság,
Boldogság csak keveseknek kiváltáság,
Azoké, akik mernek önmaguk lenni,
És ha a sors úgy kívánja, cselekedni.
Homok, megállíthatatlanul pereg
Az órában, éber álom kómában
A valóság, ami marad csalódás
Számodra, ha nem találsz a párodra…
Az élet értelme? A válasz egyszerű,
Sokan nem hiszik el, mert oly meseszerű,
De mindenki magában hordja a választ,
Az ember az, aki rendeltetést választ.
Van még remény a jégpáncél alatt,
Ha majd ledőlnek azok a falak,
Miket magunk köré építettünk,
Akkor, akkor szabadon élhetünk…


