Portfóliók

Felhők finoman takarják az eget,

Szelíden szórják szerteszét a fényt.

Már megbékéltek, bár egyik sem nevet,

Csöndesen várják a távoli reményt.

Minden elszunnyadt a szürke világban,

Megáll az idő, mozdulatlan tánc.

Nincs semmi szín az elfagyott virágban,

Homlokokra ráragadt meganyi ránc...

A fehér végtelenség terjeszkedik,

Amit csak szem lát, beborítja a hó.

Feketeség,lélekre nehezedik,

Mennyire erős az emberben a jó?

Hol a tudás kevés, segíthet a hit,

Egy nap arany sugarakra ébredsz.

Addig is, a küzdelem előre visz,

Amíg a melegség végleg feléleszt.