Portfóliók

Nagyon fázom. Fázom mindennél jobban.

Összegömbölyödök a hópaplanban.

Gondosan ölel körül a fagy,

Mindenki más csak magamra hagy.

Idővel teljesen átjár a hideg,

Kiöl minden érzést, így leszek rideg,

Kívül kemény, de belül üres…

Látszatkeltésben roppant ügyes.

Gyászos jövőkép, ám én nem akarom!

A fogaim dühösen csikorgatom.

Feltápászkodom, elindulok,

Ennél már csak jobb helyre jutok.

Menet közben elgyengül a vacogás,

Az űr helyét betölti a ragyogás.

Akik hisznek, eltelnek fénnyel,

Ők hű barátok a reménnyel.

Csak az veszít, aki végleg feladja,

És a kétségbeesés elragadja.

Lentről hosszú az út felfelé,

Menj, anélkül hogy visszanéznél.

Jönnek majd még jobb idők, melegebbek,

Addig küszködök tovább bár remegek,

Nem hunyt ki még ama belső tűz,

Mi utamon kitartóan űz.