Portfóliók

Hideg szellő simogatja arcomat,

Vakító kék égtől kábán hunyorgok.

Újra meghallom a madár dalokat,

Megszokásból az árnyékba húzódok.

Nem emlékszem már a napfény ízére,

Félénken nyúlok a sugarak felé.

Ismerős érzés, hanyagolt ígéret,

Talán még nem késő, pislákoló remény.

Gondolatok, amik fontosak voltak,

Eltűntek egészen, felszín alá bújtak.

Sehol se voltak, már azt hittem holtak,

Hajtanak már,a rossz idők elmúltak.

Indulok, neki az ismeretlennek,

Megyek amíg elérem végső célom.

Táncra perdülök kacér tündérekkel,

Csak hogy azt az egyet találjam, épp s ott...