Lázadás
Mindennap, oly nehéz az ébredés,
Elhagyott a remény, nincs nyugtom.
Mindennap, gyötrelem a létezés,
Egyre csak azt érzem, most feladom.
Tömérdek keserűség, nem hiszek,
Megtört lelkem bolyong a sötétben.
Tömérdek keserűség, elviszlek,
S táncolunk a pokol tűzkörében.
Harag lángja, mindent felperzselő,
Vérem a dühtől fortyog, nem értem.
Harag lángja, a gyilkos szerető,
A gyűlölet az mi belül éget.
Csak hamu marad, minden elpusztult,
A vidék sivár pusztasággá vált.
Csak hamu marad, szürke humusz,
Eltemetve, csak várom a halált.
Könnyek hullanak le, bánat eső,
Feláztatva szívem sivatagát.
Könnyek hullanak le, sose késő,
Élet virágzik, lásd a színpompát!


