A Múzsámnak
Mikor meglátom felhőtlen mosolyát,
Nap ragyogja be a lelkem udvarát,
Képzeletben csillagok közt táncolok,
S folyvást csókjaira áhítozok.
Szemei csillogó tükrében látom,
Vele minden egyes perc édes álom,
Mint két kis bóbita a forró szélben,
Eggyé válunk egy szoros ölelésben.
Megszűnik a világ, csak mi létezünk,
Végül együtt szeretetre ébredünk.
Csupán szemtelenül boldogok vagyunk,
Mert kéz a kézben járjuk közös utunk.


