Portfóliók

Körbeveszi jéghideg, végtelen sötétség,

Nincs emberi kapcsolat, nincs érte közösség.

Csak lebeg, teljesen beborítja a roppant űr,

Haláltusájába kínzó keserűség vegyül.

A létfenntartó rendszerek egyenként leállnak,

Arca előtt apró vízcseppecskék fogócskáznak.

Fogytán már a levegője, egyre csak zihál,

A szkafanderből nem jut ki ahogy kiabál.

Párás plexin túl látszik a csillagok fénye,

Utolsó társa is elhagyta, a reménye.

Az utolsó vonaglás, többet nem mozdul soha,

A Semmi ölelésében úszik teste tova.