Portfóliók

Rám köszönt a tündérporos hajnal,

Barna szempár, éjfekete hajjal.

A nap első sugaraival táncol,

Felhőtlen, kecses, üde mámor.

Nézem, egyre csak nézem bámulva,

Csendes nyugalommal ámulva.

Lénye beragyogja a lelkemet,

A végtelent betölti a szeretet.

Szeretem Őt, vele vagyok egész.

Aki az élettel bátran szembenéz.

Fényének tükrében látom magam,

A Boldogság Önvalónkban van.

Pihenek, az ölébe hajtom fejem.

A lelke azt suttogja: Kedvesem.

Csupán homokszem vagyok a világban,

De mindennel közös, mint egy fraktálban.

Közelsége mosolyt csal az arcomra.

Békésen szenderedek álomra.

A képzelet is Őt festi meg nekem.

S mesét mond róla a Szerelem.