bezár
 

Portfóliók

Zátony

Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

                                                                Mint érdes kövek, mik megbújnak,

                                                                Az idő végtelen tengerének felszíne alatt,

                                                                Úgy leselkedik rám a mélységes öntudatlan.

                                                                A csendbe halkan belesúgnak.

 

                                                                A szél feltámad, kicsit zabos,

                                                                A tükörsima vízfelszínt mozgásba hozza,

                                                                A hullámzás a néma sziklákat csapdossa.

                                                                A tajtéktól lett minden habos.

 

                                                                Villám töri meg a sötétet.

                                                                Felsejlenek az elmosódott körvonalak,

                                                                Gályámmal az örvények magukhoz vonzanak.

                                                                A megkövült pillant törékeny.

 

                                                                Egy pontba sűrűsödik minden,

                                                                Múlt, jelen, jövő… csak szavak szingularitásban,

                                                                Forogva süllyedek a fájdalmas szorításban.

                                                                Míg végleg elér a sosincsen.



nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés