Ábrándok
A hajnali ébredés kissé kába,
Visszatérnék a kopott álomvilágba.
A fakuló képek távolodnak tőlem,
Sóhajtások szakadnak ki belőlem.
Elfeslett emlékeken keseregni,
Törött elmeszilánkok közt keresgetni,
Tudom, én tudom, már rég nem lenne szabad.
Véres markomban csak üresség marad.
Az égen apró kis fénygömbök úsznak,
Nézem őket, ahogy a távolba húznak.
Lágyan elkapnám mindet, de azt nem lehet,
Hisz még érinteni se tudtam egyet.
Halványul a lila színű alkonyat,
Álmosan fontolgatom a matt gondokat.
Lassan inkább leteszem őszülő fejem,
Az ábrándokat holnapra elfelejtem.


