České Budějovicében a prágai lakótársamnak, a lokálpatrióta dél-bohémiai Šimonnnak köszönhetően aludtam a három hónap alatt többször is, azaz ahogyan ezt a várost láttatom, az Prágához képest egy plusz szűrőn keresztül történik. Mert amikor itt vagyok, valójában nem itt vagyok, hanem Šimonnál vagyok, a nagyjából velem egyidős cseh költőnél, aki a város irodalmi életének szíve, lelke és motorja, azaz egyszemélyben biológiai, metafizikai és mechanikai értelemben is középpontja. - Vaktérkép rovatunkban Vajna Ádám utolsó tárcáját olvashatják.

Már csak egy sarok és ott áll előttünk az alagút. A másik végét már láttuk múltkor, de most végre át is kelünk rajta, át a vítkovi domb belső szervein, valahol a máj alatt, kinyújtott karunkkal a vastagbél falát tapintva, keresztül gyomron és hasnyálmirigyen, ki a levegőre, Žižkovba, haza. De előbb még megállunk. A bejárat fölött felirat: neboj. „Ki itt belépsz, hagyj fel minden aggodalommal." - Vaktérkép rovatunkban Vajna Ádám tárcáját olvashatják.

Címtelen föld címmel fiatal erdélyi metamodern versantológia jelent meg ősszel André Ferenc és Horváth Benji szerkesztésében. A Hervay könyvek első darabjával kapcsolatban kérdeztük őket arról, hogy miért éppen a metamodern, hogy mitől erdélyi az erdélyi szerző, de szó esett arról is, miért fontos, ami az Atlanti Óceán másik felén történik.