Hirtelen itt a műfordító tábor vége, elhagyjuk az irodalommal és idegen nyelvekkel teli mesevilágot, és folytatjuk a mindennapokat, ha még emlékszünk, hogy azt hogyan kell. A fejem követte, hány nap, hány napló van még hátra, de mégis meg tudott lepni, hogy már vége a beszélgetéseknek, könyvbemutatóknak és a sétáknak a szőlőhegyen. Mielőtt búcsúzunk, az utolsó teljes tábori napon még számos program köti le a figyelmünket: Szirák Péter, Mécs Anna és Kukorelly Endre voltak a vendégeink.

Indul a műfordító tábor második fele, ami lényegében csak attól más, hogy új szemináriumvezető érkezik. Innentől Rácz Péter helyett Imreh Andrással fognak a fordítók reggelente szövegeket átbogarászni. Ezenkívül ma megint a kortárs prózáról szól az esténk, Grecsó Krisztián a vendégünk, illetve betekintést nyerünk a fordítói munka gyakorlati kérdéseibe Pál Dániel Levente és román fordítója, Vitályos-Bartalis Réka beszélgetésében.

A harmadik napunk Dunabogdányban, a Prae Műfordító Táborban, eddig a leginkább gondtalannak tűnik, mintha ma csupa lazítás és könyvélvezet jellemezné a hangulatot. Pedig ma is komoly a felhozatal mind munka, mind előadás szempontjából.

Dunabogdányban ezen az őszön különleges rendezvényen veszünk részt. Ugyanis egy több mint 35 éves múlttal rendelkező szakmai táborról van szó, és mégis idén valósul meg legelőször – a Prae Műfordító Tábor. Ebben a formában folytatódik az egykori JAK műfordító táborának szép és hosszú története, nem sok változással. A helyszín megmaradt, az érdeklődés szintén, és az ígéretes programot nézve bizonyos, hogy a szakmai színvonal is.