„A végesség ad értéket mindennek, a műalkotásoknak pedig szépséget” - írják Romeo Castellucci rendezői elvéről a bookletben. Az olasz avantgárd művész ezúttal is egy általa létrehozott műfaji paradoxonban alkot: Mozart gyászmiséje nyomán librettó nélküli, de dramaturgiai ívvel és narratívával mégiscsak rendelkező, jórészt profán, táncszínházi, montázsszerű performanszt láthatunk.  Az eredetileg 2019-ben színre vitt, idén pedig felújított előadás hatására a Földközi tengertől 30 km-re eső, mégis selymesen citrusos és sós levegőjű, szabadtéri Théâtre de l'Archevêché közönsége ambivalens érzések közepette, jó értelemben vett neurotikus atmoszférában találta magát - és zavarában hol huhogva-suhogva kérte ki magának az élményt, hol áhítatos éljenzésben tört ki.