bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Hlavaty Tamás --

felhasználói adatlapja

Hlavaty Tamás által feltöltött cikkek:

Hajdu Szabolcs, a mágikus realista
Interjú Hajdu Szabolccsal – 2. rész
Hajdu Szabolcs Szemle fődíjas Bibliothéque Pascal című filmje március 18-án kerül a hazai mozikba. A rendező épp Berlinből érkezett haza, amikor elbeszélgettünk vele hazai és külföldi sikerről, családról, forgatási nehézségekről és a mesék fontosságáról. Az interjú folytatása itt következik. (Az első rész itt olvasható.)
A mágikus realista
Interjú Hajdu Szabolccsal – 1. rész
Hajdu Szabolcs Szemle fődíjas Bibliothéque Pascal című filmje március 18-án kerül a hazai mozikba. A fesztiválközönséget már levette a lábáról, most a mozinézőkön a sor, hogy igazolja: nem mindennapi alkotásról van szó. A rendező épp Berlinből érkezett haza, amikor elbeszélgettünk vele hazai és külföldi sikerről, családról, forgatási nehézségekről és a mesék fontosságáról.
A leghosszabb éjszaka
Dyga Zsombor: Köntörfalak
Az idei Szemlén ismét láthattunk a „nem jótól” a „nézhetetlenig” terjedő skálán mozgó darabokat, illetve remek játékfilmeket is (sajnos ebből volt a kevesebb), de ha pisztolyt szegeznének a fejünkhöz és mindössze két filmet menthetnénk meg az utókor számára, akkor nem lenne kérdéses, hogy Hajdu Szabolcs lenyűgöző Bibliothéque Pascalja mellett a Köntörfalak lenne a másik.
Második eljövetel
Depeche Mode, Budapest, 2010. január 11, Papp László Sportaréna
A Sounds Of The Universe lemezét népszerűsítő Depeche Mode hét hónapja már fellépett Budapesten. Akkor a dugig tömött Puskás Ferenc Stadion biztosított otthont az eseménynek, most a sokkal kisebb Sportaréna, mégis ez a koncert sikerült jobban. Hogy mivel adott többet a repetázás, az az alábbi sorokból kiderül.
Mi basztunk el mindent!
Interjú Földes László Hobóval
A szaksajtó egyöntetűen kijelentette, hogy a Circus Hungaricus Hobo pályafutásának egyik legfontosabb mérföldköve. A lemezbemutató koncertnek a Millenáris ad helyet december 5-én, amit egy május 1-ig elhúzódó turné követ. Ennél jobb apropó nem is kell egy kimerítő interjúhoz, így az új lemez mellett a beidomított disznók felelősségéről is elbeszélgettünk Hobóval.
Cirkuszt és szebb napokat a népnek
Hobo: Circus Hungaricus
A Hobo Blues Band 1984-ben elkészítette minden idők egyik legfontosabb és legokosabb magyar albumát, a Vadászatot. Földes László idén is nagyot gondolt és egy cirkuszi keretbe helyezett magyar pillanatképet festett meg. Senkit ne tévesszen meg a Circus Hungaricus koncepciója, a lemez igazából zuhanó hazánk fekete doboza.
Isten hozott a mátrixban!
Pater Sparrow: 1
Pater Sparrow első nagyjátékfilmjének nemes egyszerűséggel az 1 nevet adta, de nemcsak a szokatlan címválasztás miatt tűnik ki a mozi a magyar mezőnyből, hanem mert megpróbálja bebizonyítani, hogy igenis létezik magyar meditatív sci-fi.
Bilincs, vér és mosoly
Jacques Audiard: A próféta
Jacques Audiard prófétájának érkezését már jó előre megelőzte a híre, ugyanis Cannes-i nagydíjas darabról van szó, és mint ilyenre, illik felkapni a fejünket. Bár A próféta nem fogja új mederbe terelni sem az egyetemes, sem a francia filmművészetet, mindenképp érdemes odafigyelni rá.
A nagy pszichedelikus svindli
A Spirit of Pink Floyd Show Budapesten
A Spirit of Pink Floyd Show budapesti fellépése maga volt a tökéletes illúzió: olyan, mint a nikotinmentes cigaretta, vagy a virtuális szex. Izgalmas és emlékezetes volt, ám a vágyakat nem elégítette ki, inkább csak fokozta.
Requiem egy álomért
Syrius: Az ördög álarcosbálja
A Syrius 1971-ben olyan táncba invitálta a nagyérdeműt, melynek lépéseit akkor még senki sem ismerte. Bizony az együttes jócskán megelőzte korát és olyan innovatív lemezt adott ki, ami teljesen új dimenziókat tárt fel a könnyűzenében, amit mai napig ereklyeként őriz minden tisztességes magyar pop rajongó, és amitől a kritikusok karöltve ájulnak el. Persze ahogy lenni szokott, hazai pályán a mű korántsem részesült kellő megtiszteltetésben, viszont más kontinenseken akkorát szólt, hogy évekig visszhangzott tőle minden idegen ajkú zenész füle. De ne szaladjunk előre.
Szerelemben, háborúban
Andrei Kravchuk: Az admirális
Ha egy filmplakáton az áll, hogy „minden idők leglátványosabb orosz filmje”, akkor ez nyilván szemet szúr a filmrajongóknak, akik már csak azért is beülnek a moziba, hogy megcáfolhassák a szerénytelen kijelentést. Az admirális azonban beváltja az ígéretét: tényleg látványos és tényleg orosz.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés