A kaszinók világa a filmekben legtöbbször a gyors meggazdagodással, a rendszer kijátszásának izgalmával és a kockázat romantikájával kapcsolódik össze. Az Egy szerencsejátékos vallomása azonban egészen más szemszögből közelíti meg ezt a világot. Edward Berger filmjében a szerencsejáték menekülőútként jelenik meg, olyan térként, amely elsőre szabadságot ígér, valójában azonban fokozatosan rabbá teszi azokat, akik túl sokáig maradnak benne. A film középpontjában álló Lord Doyle története így nem a nyereség vagy veszteség kérdéséről szól, hanem egy ember önmagát elvesztő mementója.