Szolnok, Freiburg, Belfast, Winnipeg, Budapest és Sepsiszentgyörgy. Vajon tudja-e, kedves olvasó, hogy mi köti össze a fenti hat földrajzi helyet? Eláruljuk: ezekben a városokban rendezett előadást Samuel Beckett Godot-ra várva című színdarabjából Tompa Gábor. Ugyanazt a drámát hatszor színpadra állítani: ez már maga az abszurd, nem igaz?

Még mindig a Jane Eyre-t olvasod? – kérdi a Zsótér Sándor rendezte Jane Eyre címet viselő produkció végén a címszerepet alakító Wéber Kata Marjai Virágtól. Épp most fejezem be – válaszolja Marjai. Amit tehát az eltelt csaknem három órában a Radnóti Színház színpadán látott a néző, az nem feltétlenül Charlotte Brontë regényének hűséges adaptációja. Inkább egy nő életének históriája, akit történetesen Jane Eyre-nek hívnak. Persze ennek és annak a Jane Eyre-nek a története alapjaiban megegyezik, hiszen az előadás szövege Brontë-é. Ám a mű (és vele együtt az előadás) itt és most mégsem az övé, hanem Zsótéré, munkatársaié és színészeié.

„Ami érdekes, meg van írva minden” – dalolta Lovasi András 2001-ben, aktualizálva a szólást, miszerint: nincsen új a nap alatt. Nincsen olyan téma, amely tetemes intertextus-mennyiség nélkül megírható volna, s így indokolttá válik a visszatérés a gyökerekhez, kézenfekvő a múlt klasszikusaiból meríteni, és azokat újra feldolgozni.