Szeretem a fákat. Elsősorban ezért tartom kártékonynak Lénárt Gergely új verseskönyvét. Művészi súlya ugyanis nem éri el az érte kivágott fák súlyát. Beretva Károly kritikus itt megáll, felnéz a laptopjából. Hümmög, felkászálódik a fotelből, fölveszi az asztalról Lénárt Gergely verseskönyvét. Gyanú környékezi. Kinyitja a kolofón oldalon. „Ezért a könyvért egyetlen fának sem kellett meghalni, kizárólag újrahasznosított papírból készült.” Bezárja a könyvet, nagy sóhajjal visszaül, ölébe veszi a gépét, és elkezdi komótosan kitörölni a korábban leírt mondatokat.