bezár
 

film

2019. 01. 26.
A kamera nem süti le a szemét
Budapesti Nemzetközi Dokumentumfil Fesztivál, 2019. 01. 28–02.03., Cinema City Aréna
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A dokumentumfilmek megbecsülése hazánkban messze elmarad a játékfilmekétől. A mozikban alig találkozhatunk velük, mivel a vezető magyarországi forgalmazók ritkán tűzik őket repertoárjukra. A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (röviden BIDF) szervezőinek egyik fontos célja felhívni a moziközönség figyelmét a dokumentumfilmekre azzal, hogy elhozzák a nemzetközi színtéren is kimagasló alkotásokat hazánkba.

A BIDF idei jelmondata: „Meztelen valóság a filmvásznon.” Ha rápillantunk a fesztivál programjára, szinte csak olyan filmeket látunk, amik megosztó, elgondolkodtató vagy lesújtó témákat járnak körül. Találunk olyan emberi tragédiákat, morális válságokat, társadalmi anomáliákat, amelyeket neves rendezők játékfilmjei sem tudnának ilyen elemi erővel megjeleníteni. A dokukat nézve az ember rádöbben, itt nincs jótékony homály, a kamera nem süti le a szemét vagy fordul el – ahogy a néző maga sokszor szívesen tenné, ha ilyen problémákkal találkozik –, hanem vesz mindent a maga egyszerű, mégis szívbemarkoló valójában, meztelenségében.

A filmek témái nagyon különbözőek, vannak alkotások, melyek aktív háborús zónákba vagy megközelíthetetlen politikusok (például Vlagyimir Putyin) legbelsőbb köreibe kalauzolnak. De a dokumentumfilmek nem csak életveszélyes helyzetekről tudósítanak, hanem olyan hétköznapi, minden embert érintő drámát is megragadhatnak, mint az öregedés és az elmúlás. Ez utóbbi témákkal foglalkozik az América és A hinta is.

América egy 93 éves hölgy, akit három unokája gondoz, miután a mexikói hatóságok lecsukták apjukat, mert egyedül hagyta anyját, és az a távollétében megsérült. A történések alatt főként az egyik unokát, Diegót követjük figyelemmel, aki szerint nagyanyjuk szándékosan esett ki az ágyából, hogy újra összehozza a család eltávolodott tagjait. Hogy ez valóban így van-e, azt csak a néző ítélheti meg, miközben végig követi, hogy América reggel még énekelget az egyik fiúnak, de délben már rendőrért kiált, mert a másik sétálni viszi az orvos utasítására.

bidf

América

A címszereplő hölgy demenciája és rossz egészségi állapota rettenetes érzelmi spirálba taszítja a fiúkat, akik, noha nagyanyjukat rendületlenül ápolják, egyre elkeseredettebbé válnak. Az alkotók remek kontrasztba állították az események színteréül szolgáló idilli, trópusi kisvárost és az apró, betonozott udvart, ahova a folyton mozogni vágyó artista fiúkat kárhoztatja kötelességük. Láthatjuk, hogyan harcolnak apjuk kiszabadításáért, és a bennük gyűlő folyamatos feszültséget hogyan vezetik le egymáson.

A szellemileg már leépült hölgy történetével szemben ott áll A hinta két főszereplője, Antoine és Viviane. Noha fizikailag már ők is rég a hanyatlás útjára léptek, szellemileg még szinte teljesen épek. A házaspár 64 éve kötötte össze életét. Antoine kilencvenedik életévében jár, és a szíve már nagyon rosszul működik. Unokái és gyermekei szinte minden nap meglátogatják, egyiküket azonban hiányolja. Marie-Therese, aki apjával nagyon szoros kapcsolatot ápolt, Argentínába utazott, és a férfi azóta keveset hall róla. A lány meghalt, azonban a család ezt nem árulja el Antoine-nak, mert félnek, hogy a szíve akkor végleg felmondaná a szolgálatot.

bidf

A hinta

A néző a film alatt egyszer sem hagyja el a házaspár lakását. Viviane-nek egyszerre kell feldolgoznia lánya halálát, és eltitkolnia azt férje elől, akivel egy emberöltő óta él együtt. A férfi megbékélt azzal, hogy élete nem tart már sokáig, azonban reménye, hogy imádott lánya meglátogassa, nem hagyja nyugodni. Marie-Therese utáni folyamatos kérdezősködésével pedig akaratlanul is feltépi felesége alig gyógyuló lelki sebeit. Az Américával ellentétben itt pont a szereplők szellemi frissessége az, ami a legtöbb szenvedést rója rájuk.

A BIDF több olyan dokumentumfilmet is tartogat a közönség számára, amelyek témái még jószerével soha nem kerültek feldolgozásra. Vegyük például a Putyin egykori propagandafilmese által készített Putyin szemtanúi című filmet, mely korábban soha nem látott belső felvételekkel mutatja be az orosz elnök első megválasztásának körülményeit és első elnöki évét.

A Putyin szemtanúi valóban Putyin népszerűsítésére készült anyagból lett megalkotva. Vitaly Mansky, a film rendezője valaha az elnök belső köreiben forgott. Bejárása volt Putyin kampánystábjának eseményeire, a korábbi elnök, Borisz Jelcin családi vacsoráira, és ezeket mind dokumentálhatta.

bidf

Putyin szemtanúi

Előkerülnek olyan személyes beszélgetések is, amelyeket az elnök négyszemközt folytatott a rendezővel, szinte tudomást sem véve a kameráról. Mansky folyamatosan kommentálja a vásznon folyó eseményeket, amivel a már propaganda célra felhasznált képsorok is a visszájára fordulnak. A Putyin megválasztását önfeledten ünneplő kampánystábot egyből máshogy szemléli a néző, ha tudja, hogy közülük hányan hunytak el azóta különös hirtelenséggel, vagy kerültek börtönbe, miután átpártoltak az ellenzékhez.

A fesztivál igazi slágerfilmje azonban kétségkívül a Tisztogatók, amit a nagy érdeklődésre való tekintettel négyszer is vetítenek a majd. Az információs társadalom legnagyobb erénye egyben a legnagyobb veszélye is. A közösségi média, amellett, hogy azonnali kommunikációra és híráramlásra ad lehetőséget, olyan tartalmaknak is globális teret enged, amelyek eddig csak lokális szinten mérgezték a közösségeket.

Ki dönti el, hogy meddig tart a szólásszabadság, és honnantól káros az információ? Kinek kell végignéznie több száz lefejezést, élőben közvetített öngyilkosságot és kiskorúval való közösülést, hogy nekünk ne kelljen? Ezekkel az emberekkel foglalkozik a Tisztogatók.

bidf

Tisztogatók

Megszólalnak a legnagyobb cégek biztonsági igazgatói, de azok a betanított moderátorok is, akiknek a kezei között a legtöbb jelentett vagy káros tartalom áthalad. A film fő gerincét az ilyen emberekkel készített interjúk alkotják, illetve olyan, még alkalmazásban lévő moderátorokkal folytatott levelezések, akik munkaszerződésük miatt nem szerepelhettek a filmben.

Tisztogatók plasztikussága egyedülálló, megvalósítása profi. A néző szeme előtt lejátszódó, ténylegesen elkövetett és a film által megmutatott erőszak még nagyobb hatást gyakorol ránk a mesteri fényképezésnek, a profi vágásnak és az igényesen kivitelezett számítógépes animációknak köszönhetően.

A fentiek csak villanásokat engednek látni a tarka képből, de már ennyiből is kiviláglik, hogy a szervezők tényleg olyan alkotók filmjeit hozták el a magyar közönségnek, akik műveikkel nem csak megmutatni, de hatni is akarnak, témáik megjelenítése és feldolgozása a társadalom jobbá tételét célozza. Ezt a feldolgozást segíti, hogy minden filmvetítés után lehetőség lesz beszélgetésre a filmek alkotóival. Ezen felül a BIDF a szakembereknek is készül egy Story Bridge Budapest elnevezésű, egész napos szakmai programmal, amelynek célja, hogy összekösse a filmkészítőket az olyan érintettekkel, akiknek történeteiből később filmek születhetnek.

A BIDF-ről további információk érhetőek el a hivatalos honlapon illetve a fesztivál Facebook-eseményén.

Főoldali kép: América
Négyzetes kép: Putyin szemtanúi
Fejléckép: A hinta
Forrás: Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál

nyomtat

További írások a rovatból

Radu Jude: Bánom is én, ha elítél az utókor
Goda Krisztina: BÚÉK
Borbás Dávid: A buszsofőr, Jamrik Levente: Az elíziumi kém

Más művészeti ágakról

gyerek

Te hogyan folytatnád? - Orangután Te hogyan folytatnád? - Orangután
Lakatos István része
art&design

Evilági ökotópiák Evilági ökotópiák
Sokan úgy hiszik, régen sárga volt a nap
gyerek

Te hogyan folytatnád? - Szobor Te hogyan folytatnád? - Szobor
Németh Eszter része


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés