bezár
 

gyerek

2019. 06. 10.
Bármi belefér, csak nem mindegy, hogyan!
A második HUBBY-est a B32-ben, június 4-én
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
A HUBBY új beszélgetéssorozatának legutóbbi programján a rázós témájú gyerekkönyvek kerültek középpontba. Az izgalmas beszélgetésen Révész Emese kérdezte Rofusz Kingát, Dániel Andrást és Molnár T. Esztert.

Ismét a B32 Galéria és Kultúrtér adott otthont a HUBBY beszélgetős, közös gondolkodásra buzdító estjének június 4-én. A beszélgetés fókuszába olyan, tavaly megjelent könyvek kerültek, amelyek innovatívak és figyelemfelkeltőek mind témaválasztás, mind a képi megjelenés tekintetében. Révész Emese előzményként említette Dezső Andrea Mamuska, Szulyovszky Sarolta A hálás virág című kötetét, amelyekben a halállal kapcsolatos élmények jelennek meg, Szegedi Katalin Lenka és Palkó című mesekönyveit, amelyek a gyerekek mássággal, illetve kirekesztettséggel való megküzdéséről szólnak, valamint Elekes Dóra és Kun Fruzsina A muter meg a dzsinnek című kötetét, amelyben egy alkoholista anya melletti élet mutatkozik meg egy gyerek szemszögéből. Ezekben a kötetekben szöveg és illusztráció egyenrangúan tárgyalja a nehezebben feldolgozható, tálalható témákat. Révész Emese arra világított rá, hogy a félelemkeltés és a nehéz, rázós témák megjelenítése nem feltétlenül függ össze. Kíváncsi volt rá, vajon hol a határ, mi az a téma, amit még meg lehet jeleníteni egy gyerekkönyvben, és mi az, ami már nem fér bele például egy tizenkét év alatti korosztálynak szóló kötetbe.

Molnár T. Eszter rámutatott, majdnem minden témát be lehet hozni egy gyerekkönyvbe (kivéve talán a vérfertőző viszonyt), és nem feltétlenül azért, mert a szerző célzottan egy meghatározott témával szeretne foglalkozni. Ha az adott történet megkívánja, bármi tárgyalható, de nem mindegy, hogyan. Dániel András egyetértett vele abban, hogy szinte bármi belefér egy gyerekkönyvbe, ő is a vérfertőzés, szexuális zaklatás témájánál húzta meg a határvonalat.

Az est során a három meghívott vendég legutóbb megjelent gyerekkönyvét vizsgálták meg alaposabban a résztvevők. Ezek a következők voltak: Rofusz Kingától az Otthon című silent book, Molnár T. Esztertől A Kóbor Szálló és Dániel Andrástól A nyúlformájú kutya. Mindhárom kötetre igaz, hogy képileg elvonatkoztatnak az adott témától, jellemző rájuk az absztrakció, a szimbolizmus, amire, mint Molnár T. Eszter rámutatott, a gyerekek alapvetően fogékonyabbak. Révész Emese a konkrét művek kapcsán elmondta, hogy a kép-szöveg viszonynak három különböző példáját láthatjuk. Rofusz Kinga könyve szöveg nélküli, Dániel András könyvében a kép és szöveg abszolút egyensúlya valósul meg, Molnár T. Eszter kötetében pedig hagyományos módon kapcsolódik a kép a szöveghez, bizonyos csomópontokat kiemelve.

Rofusz Kinga elmesélte, hogy személyes élmény kapcsán tért vissza az első, szöveg nélküli könyve témájához, nem húzódott meg a háttérben kiadói szempont vagy egyéb elvárás. Mivel nem köthető konkrét helyhez és időhöz, bárhol megállja a helyét a világon. A kötet dramaturgiája kapcsán szó esett arról, hogy miközben egy szöveges gyerekkönyv esetében a  textus megadja az egész kötet szerkezetét, ezzel szemben egy csak képeket tartalmazó könyv esetében még inkább figyelembe kell venni, hogy mi az, amit megmutat, és mi az, amit már nem. Megtudhattuk, hogy a Farkasréti Általános Iskolában például tanórai keretek között foglalkoznak az Otthonnal, és egészen elrugaszkodott, bátor történeteket társítanak a gyerekek a képekhez. Pont az a fontos ezeknél a típusú könyveknél, hogy nagyon szabadon lehet asszociálni, benne vannak a gyerekek saját élményei, habitusa és a környezetük. A képekben ugyan megjelenik az otthon elvesztésével járó trauma, de fontos, hogy megvalósul a szomorú részek feloldása, például humorral és a színek tudatos használatával.

A nyúlformájú kutyáról megtudhattuk, hogy egy elrontott rajzból indult az egész történet. Dániel András nem egy problémát detektált, hanem egy elrontott rajz, azaz egy nyúlformájú kutya lehetséges gondolatait jelenítette meg, amelyhez többféle értelmezés is társítható, és ez már a befogadón múlik. Noha megjelennek az identitással kapcsolatos problémák, ám ha arra koncentrált volna Dániel András, hogy például a kamaszlét nehézségeit szője bele a történetbe, akkor nem tudta volna tovább írni. A főhős, az elrontott rajz egy monológot mond, miközben sétál abban a térben, amely neki adatott, egy városban. Révész Emese párhuzamot vont Dániel András és Rofusz Kinga könyve között: mindkettő elvont világot jelenít meg, nem megfogható, és nem a jelenben, hanem egy másik idősíkban játszódik, azzal a különbséggel, hogy A nyúlformájú kutyában nincs feloldás, illetve nyitva marad a kötet végén feltett kérdés.

A Kóbor Szállóval kapcsolatban Molnár T. Eszter elmondta, hogy a történetben előforduló helyszíneket, a szereplők mozgását és a gondolataikat úgy tudta jól megragadni, ha látta őket maga előtt. Molnár Jacqoueline színekben gazdag illusztrációi jól harmonizálnak például a kötetben megjelenő Gizike bohém otthonával, életfelfogásával. Révész Emese Molnár T. Eszterrel egyetértve kifejtette, hogy a képek teljesen meseszerűvé, mitologizálóvá alakítják a könyv összképét. A kötetben megjelenő alaptörténet, vagyis a kutya és a hajléktalan barátsága kész történet volt, amely legjobban mesében tudott működni, s melyhez nagyon jól illeszkedtek Molnár Jacqueline képei. Révész Emese kiemelte, hogy az erdő mint mitologikus színtér sokkal hangsúlyosabb az illusztrációkban, mint a szövegben. A kritikákban lehet olvasni arról, hogy A Kóbor Szállónak a hajléktalanság a fő motívum. Molnár T. Eszter számára A Kóbor Szálló nem a realitást akarja ábrázolni vagy a hajléktalanságot megmagyarázni a gyerekeknek: a történet számára a barátságról szól. Amit az utcán látunk, nem feltétlenül kell ábrázolni egy mesekönyvben, hiszen amit amúgy is látunk, fölösleges és unalmas lenne megírni.

Révész Emese utolsó kérdése az volt, hogy a szimbólumalkotásnak milyen szerepe van ezekben a történetekben, van-e határa annak, hogy meddig tudják értelmezni ezeket a szimbólumokat a gyerekek. Rofusz Kinga meglátása szerint a gyerekek mindent tudnak olvasni, csak az a baj, hogy sokan ezt nem hiszik el. A gyerekek érzékenyebbek, nyitottabbak és bátrabbak a felnőtteknél, és a szimbolizmusnak nagyon fontos szerepe van minden szövegben és illusztrációban. A pusztán leíró képek nem érdekesek. Dániel András egyetértett abban, hogy a gyerekeket nem kötik értelmezési konvenciók úgy, mint a felnőtteket, ezért sokkal szabadabban tudnak asszociálni.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Sándor Enikő --


További írások a rovatból

gyerek

Meseország mindenkié
Meseírókat keres a Labrisz Leszbikus Egyesület
Az Első Budapesti Illusztrációs Fesztivál kurátori tárlatvezetése
gyerek

Hiteles a Szép csendben Hiteles a Szép csendben
Szakmai szervezetek ajánlják a Szép csendben című filmet

Más művészeti ágakról

színház

Problémadarab komoly problémákkal Problémadarab komoly problémákkal
Shakespeare-vendégelőadás Ján Klata rendezésében: Szeget szeggel
irodalom

Egy óra Zemlényi Attilával Egy óra Zemlényi Attilával
A Csonthéj című verseskötet bemutatója
irodalom

Kidobni a metafizikát Kidobni a metafizikát
Kritika Purosz Leonidasz „Egy férfi sosem hagyja félbe” című kötetéről (Magvető, 2019)
„Mire való ez a gomb?” – Egy este Bruce Dickinsonnal, Budapest Kongresszusi Központ, 2019. november 2.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés