bezár
 

irodalom

2019. 11. 28.
OGM fotónapló – 2019. november
slátáhogyez
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Megneszelte az Isten, hogy Budapesten átnevezték a Moszkva teret, ráadásul még át is építették, észbe is kapott, hogy most már ideje lenne személyesen tiszteletét tennie, úgyis meglehetősen rég járt erre.

A fenti bevezetőt Czinki Ferenc barátom hangján tessék olvasni, akit egyszer, miután Üdvösség készenlétben címmel írt egy remek novellát az inotai készenléti lakótelep egy hétköznapjáról, fotósként elkísértem, hogy megnézzük, miről is írt valójában. Most lenyúlom a technikáját.

Tehát Isten – hogy melyik, azt mindenki döntse el maga –, tudván, hogy az Erzsébet téren még áll az óriáskerék, a Szabadság tér felé veszi az irányt, hogy leszálljon, de kabátja széle beleakad egy arany csillaggal díszített obeliszkbe. Nem számított rá, hogy ez még mindig itt áll. Hömmögve elindul a Kossuth tér irányába, megállja, hogy lepacsizzon Ronald Reagan szobrával, elsétál Nagy Imre hűlt helye mellett és már a metrólejárót keresi. Eszébe jut, amit egy magyar írónál olvasott: az ember nem azért vesz jegyet, mert ott vannak az ellenőrök, hanem mert ott van a metró, és hogy hát valahol itt kezdődik európainak lenni. Jó, akkor ma európai lesz. 

A metrón ülve rákeres, ki volt Széll Kálmán. Az internet óta neki is romlik a memóriája. Isten szeret mozgólépcsőzni, lefele kevésbé, felfelé már megnyugtatóbb. Az ismerős, kagyló alakú épület bejáratánál kabátot cserél egy hajléktalannal, majd a szobor felé biccent. Szervusz, Kalef!, böki oda, de a választ meg sem várva a Postapalota felé indul, hogy bejárja a teret. Bőröveket és bő bugyikat áruló nők, sólyommal kolduló férfiak és sólyommal kolduló férfiakat fotózó fiúk mellett sétál ki a nyílt térre, a régi-új óra alatt süttetni kezdi a hátát a nappal, így látja meg Budapest leegyszerűsített térképét a falon, amit aztán nem győz méricskélni.

Nem érti, hogy minden rajta van és semmi sincs, hogy minden egyenes, pedig dehogyis, hogy milyen tisztának tűnik ez a város, pedig nézzünk körül. Aztán megnyugszik, mert így is meglátja magát, tudja, hol áll és merre van a Duna, merre kéne a Balatonra és merre a Bambi presszóba indulnia, ha nem járt volna le rég a kimenője. Még kerül egyet a régi börtön, ma plázakomplexum irányába, de nincs ideje megnézni a már átadott, de meg nem nyitott, betonfallal körbevett közparkot, mert várja a jegyautomata, az ellenőrök, Európa.

S látá hogy ez

nyomtat

Szerzők

-- Oláh Gergely Máté --

Oláh Gergely Máté (1983). A Kodolányi János Főiskola angol nyelv- és irodalomtanár – kommunikáció szakán végzett 2006-ban. Reklámügynökségi munkája után jelenleg szabadúszó fotós, leginkább eseményfotókat, portrékat és utcafotókat készít, nem áll tőle távol a szociofotózás sem.


További írások a rovatból

irodalom

Fehér Enikő Az analóg ember című könyvének bemutatója
Határátkelés címen rendezték meg a Kis Présházban öt kortárs költő közös estjét
irodalom

Az Élet és Irodalom Könyvtolmácsok című beszélgetéssorozatának első alkalma
irodalom

Vaktérkép

Más művészeti ágakról

Jeanne Herry: Az arcuk mindig előttem lesz
(Nép)mesék és kisebbségi diskurzusok Szegeden
Kristyna Litten: 80 kutyával a Föld körül


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés