bezár
 

irodalom

2022. 10. 01.
Figyelmes tekintet
Vonnák Diána: Látlak, Jelenkor, Budapest, 2021.
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Az idegen környezet megértésre váró közeg, de a megfigyelő eközben a saját terheit is magán hordozza, és e kettőnek az összjátéka hozza létre a történetek sajátos dinamikáját. Ezért nem véletlen, hogy a novellák – egyetlen monológformában írott darabtól eltekintve – egyes szám első személyben szólnak: a szerző így ütközteti a külső világ ismerős idegenségét az elbeszélő (általában úton lévő vagy éppen valahova megérkező figura) belső idegenségével. - Vonnák Diána Látlak című novelláskötetéről Keresztesi József írt kritikát.

A kötet egyik legemlékezetesebb novellája, a Közel menni főszereplője egy ukrán lány, Kátya, aki kamerájával a Majdan téri tüntetéseket dokumentálja. A barátja egy külföldi újságíró, aki ugyancsak a tüntetésekről tudósít; mondhatjuk úgy is, hogy az egyikük a képek, a másik a szavak embere. A fiúnak fel is tűnik, hogy Kátya sosem vesz részt a szenvedélyes politikai eszmecserékben: „Mintha már semmi ereje nem lett volna ahhoz, hogy saját véleményt formáljon napi tízórányi kamerázás után.” Aztán egy ponton a lány vitába is keveredik a barátjával, aki szerint távolságot kellene tartania a tárgyától, értelmezés és analízis segítségével. Kátya válasza: „Nem tudod megtalálni a megfelelő szöget, ahonnan kinyílnak, ha nem olvadsz össze velük…”

prae.hu

Vonnák Diána a közelségnek és a távoliságnak ezzel a folytonos mozgásával dolgozik, a leírás és a tekintet viszonya a novellái mögött húzódó alapkérdés. A kötetről szólva rendre előkerül a szerző antropológus végzettsége, és valóban, a résztvevő megfigyelés, a távolság megteremtésének a dilemmája, mint ahogy a fenti példa mutatja, olykor nyíltan meg is jelenik az írásokban. Annál is inkább, mivel a novellák számos különböző helyszínen, mi több, olykor a világ távoli pontjain játszódnak, a magyar vidéken vagy a Közel-Keleten éppúgy, mint Ukrajnában vagy Angliában. Ugyanakkor a rendkívül alapos tárgy- és helyismerettel megrajzolt környezet sosem egzotikumként jelenik meg, hanem az egzisztenciális határhelyzetek felismerésének a speciális terepeként. Az idegen környezet megértésre váró közeg, de a megfigyelő eközben a saját terheit is magán hordozza, és e kettőnek az összjátéka hozza létre a történetek sajátos dinamikáját. Ezért nem véletlen, hogy a novellák – egyetlen monológformában írott darabtól eltekintve – egyes szám első személyben szólnak: a szerző így ütközteti a külső világ ismerős idegenségét az elbeszélő (általában úton lévő vagy éppen valahova megérkező figura) belső idegenségével.

Lapozzunk bele a kötetnyitó novellába, az indiai Himalájában játszódó Akklimatizációba: „émelyít a városban mindenhonnan kihallatszó recitálás, a részvétlenség tagolatlan zsolozsmája, a forgó imamalom, ami jogos büntetésként ünnepli a nyomort meg az értelmetlenséget. A muszlim negyed felé indulok, ahol mindig erőszakosak az árusok, de legalább az újjászületésben nem hisz senki.” Ebből a részletből akár V. S. Naipaul hangját is ki lehet hallani, és a Látlak, ha másban nem is, az „egzotikus”, „idegen” világ romantizálásnak az elutasításában, a pátoszmentes pillantásban rokon a brit regényíróval. Mindemellett Vonnák Diána a maga útját járja, a kérdései is saját kérdések, és a nyelve is saját: magabiztos és takarékos prózanyelv, amely hézagmentesen illeszkedik a novellák fesztávjához.

Ezek az aránylag rövid szövegek feszes és összetett szerkezetet képesek építeni. A gazdag közel-keleti (vélhetően szír) családhoz beköltözik egy brassói nő; ugyanitt szolgál egy afrikai lány, és kettejük között, miután a kiszolgáltatottság eltérő fokozatain mozognak, óhatatlanul megteremtődik a hierarchia, a barátságos érdeklődést hideg ellenszenvvé alakítva (Mintha az árnyékom lennél). Az anorexiás lány, miközben titkon szerelmes a barátnőjébe, egyfolytában mások tekintetével látja magát, a barátságos gesztusok mögött is folyton hátsó szándékot gyanítva; az elbeszélés ily módon egyszerre teremti meg a titkos tekintet két irányát (Ár ellen). Egy nő meglátogatja régi barátját egy kis északi sziget ornitológiai állomásán, egy elvált férfit, akinek nagyon hiányzik a maga mögött hagyott kislánya; a megérkezés rövid története, a sziget zárt világa határozott mozdulattal rajzolja körül a két ember kettős magányát (Apály).

A kötet talán legkomplexebb novellája a Mozdulatlan víztükör: egy elvált pár az újrakezdésen gondolkodik, és amíg a férfi a szülői ház elvesztését gyászolja, a nő a barátnőjével levezeti egy kutya szülését. Mindezzel persze csak számba vettük a történet fő síkjait, de ezen a tizennégy oldalon olyannyira összetett hálózat épül fel, az életközepi újrakezdés és lezárás dilemmája olyan finom rétegzettséggel épül föl az elbeszélésben, hogy nem is érdemes egy-két mondatban szétszálazni. Vonnák Diána kisprózái bonyolult miniatűrrajzok, amelyeknek a mozgalmasságát – legyen bármilyen izgalmas vagy egzotikus is a helyszín – nem a történések drámaisága, hanem a viszonyok telítettsége adja. Rövid terjedelmük dacára széles távlatokat nyitnak, a lezárásuk pedig sosem történetalapú, nem csattanóra épülő, hanem, ha úgy tetszik, pillantásalapú. Saját belső logikájukhoz igazodva érnek véget, ott és akkor, ahol és amikor az elbeszélő pillantása is körbeér a panorámán.

nyomtat

Szerzők

-- Keresztesi József --


További írások a rovatból

Megjelent Tandori Dezső Egyetlen című kéziratának hasonmás kiadása
Szubjektív esszé egy koreai költészeti könyvbemutatóról
irodalom

Az örmény idő nyomában
Bemutatták Ungár Péter Ismétlődő eltévedés című kötetét, Prae Kiadó, 2025

Más művészeti ágakról

Az Árnyak kertje című antológiáról
színház

Legyetek jók, ha tudtok. Zenés játék a Magyar Színházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés