bezár
 

gyerek

2022. 12. 18.
Idővel minden felfedi magát
Interjú Esterházy Miklóssal
Tartalom értékelése (3 vélemény alapján):
„Észreveszi a láthatatlan titkokat a világból” – írja Boldizsár Ildikó Esterházy Miklósról, akinek tavaly jelent meg első kötete Az Öreghegy meséi címmel a Magvető Kiadónál. A különleges atmoszférájú történetekből megismert világ egyszerre hétköznapi és rejtélyekkel teli, természetes és varázslatos. Idén ősszel folytatódtak a mesék, a Málna és a csotrogányokat olvasva ismét elkalandozhatunk az Öreghegyre. De vajon hol van ez a hely? Kinek szólnak a mesék? És mi kell ahhoz, hogy észrevegyük a csodákat? Többek között erről is beszélgettünk Esterházy Miklóssal, aki nemcsak szerzője, hanem illusztrátora is a köteteknek.

PRAE.HU: Milyen olvasmányok szippantottak be gyerekként?

A könyveket mindig szerettem, de olvasni keveset olvastam. Ez az ambivalens viszonyom a mai napig megmaradt. Voltak persze kivételek, mint Robinson Crusoe vagy A famászó báró kalandjai. A generációmra is talán jellemzőbb módon a helyi Videotéka volt az izgalmak igazi fellegvára.

PRAE.HU: Mikor kezdted el bontogatni írói szárnyaidat?

Igazán csak akkor, amikor leültem meséket írni az Öreghegyről. Egyik jött a másik után és hamar elfogott az érzés, hogy jó, akkor most könyvet írok.

PRAE.HU: Nehezedett rád némi nyomás elismert szépíró édesapád miatt?

Talán adott némi magabiztosságot az, hogy ő volt az apám, és talán az is, hogy a munkássága már lezárult, nem egymással párhuzamosan, hanem egymás után írunk. Én az első könyv írásakor nem foglalkoztam evvel. Hatalmas lelkesedést éreztem afölött, hogy létrehoztam valamit. A szöveg maga is megerősítésként szolgált a számomra, nem azt és nem úgy írom, mint ő. Vagyis, ami a legfontosabb: tetszett, amit írtam.

PRAE.HU: Az öreghegyi történetekből is egyből kitűnik, hogy nagyon kedveled a négylábúakat. Milyen út vezetett a kutyás örökbefogadás útikalauzától (Az új kutyád) a Lázár Ervin világát is megidéző mesékig?

Az új kutyádat négy évig fejlesztettük a feleségemmel, Dórival. A két kötet szinte egyszerre jelent meg és két teljesen más műfajról van szó. Igen, a kutyák nagy tanítómestereink, így az öreghegyi meséknek is fontos szereplői, segítői lettek. A cicák is egyre nagyobb szerepet kapnak, most még csak az egyik, Ervin nevű cicánk mutatkozott be a Málna és a csotrogányokban.

PRAE.HU: „Bármi lehetséges, ha az eget bámulod” – írod. Ez alapján úgy képzelem, lassan, komótosan írsz, nem rendszerszerűen, hanem inkább kivárod a megfelelő pillanatot.

Igen és ez alapvetően jól is illeszkedik az életemhez. Idővel minden felfedi magát. Már csak arra kell odafigyelnem, hogy időben elkapjam a hullócsillagomat és ne hagyjam kihűlni. Nem is olyan könnyű feladat!

PRAE.HU: Érezhetően fontos a történeteidben a természetközeliség. Miért a természet, a kert a mesék színhelye, és a csodák forrása?

A látszat ellenére mindannyian a természet részei vagyunk. Szinte minden alkotó ösztönösen oda nyúl, ahol a legintenzívebb érzések találhatóak a számára. Én szívesen kapcsolódom a lelkem azon részéhez, amit a kert, a kaland, a természettel való kölcsönhatás testesít meg.

PRAE.HU: Valóban ilyen varázslatos hely Fehérvárcsurgó, a történeteid helyszíne? 

Ránk nagy hatással volt a környezetváltozás és a természet ilyen fokú közelsége. De nem kell Fehérvárcsurgón laknod, hogy az Öreghegyen élhess. Ha sikerül kicsit lassítanod, a városi környezetben is megtalálhatod a magad csodáit, legyen az egy rücskös törzsű platán, ami mellett minden nap elsétálsz vagy egy bicegő galamb, amit észrevettél a többi között. Az igazat megvallva, még bicegnie sem kell.

Málna

PRAE.HU: A mesék szereplői egytől egyig léteznek?

Bizony, még a zöld ajtó is létezik, ott van a 81-es út mellett.

PRAE.HU: Amikor írni kezdtél, lebegett valamilyen olvasói célcsoport a szemed előtt?

Egyre világosabb a számomra, hogy ezeket a történeteket felnőtteknek írom. De ez titok. Nekünk, felnőtteknek van szükségünk kalandra, csodákra, inspirációra. Hitre és hálára. Arról nem is beszélve, hogy a mai gyerekeket nem is ismerem. Az én világomban megállt az idő, nincsenek mobiltelefonok, de még szlengek se nagyon.

PRAE.HU: Az öreghegyi történetekből kiindulva mintha egyfajta gyermeki látásmód is szükséges lenne ahhoz, hogy a csodákat észrevegyük. 

Szerintem hibásan hívjuk ezt gyermeki látásmódnak. Minden felnőtt megmaradt gyereknek, elég csak rájuk nézni, amikor éhesek... És fordítva, ugyanúgy tudnak önfeledtek is lenni, csak lazítani kell a megfeleléseken, igyekeznünk kell jobban a jelenben lenni. Kollektíven menekülünk az unalom elől, pedig pont ebben az unalomban lehet újra felfedezni a körülöttünk lévő világot.

PRAE.HU: Hangulatát tekintve teljesen más a két kötet. A Málna és a csotrogányok egy akciódús kalandregény az első részhez képest. 

Ennél szebben nem is fogalmazhattál volna! Akciódús kalandregényként gondolok rá én is. Az első rész befejezése után szinte azonnal nekiálltam a folytatásnak. Annyit tudtam, hogy szeretnék egy összefüggő történetet írni, ami ebben az öreghegyi világban játszódik. És persze a munka során rengeteget változott, alakult minden. Ahhoz képest, milyen vékony kis könyv, újra és újra elcsodálkozom azon, milyen sok dolog történik benne.

PRAE.HU: Honnan ered a második köteted címében is szereplő csotrogány szó?

Egy becézése ez a sok közül Maurice nevű kutyánknak. Amikor szeretsz valakit, néha a legfurcsább szavak jönnek ki az ember száján. De mai napig, ha ránézek, azt gondolom, hát igen, ez a kutya egy kiköpött csotrogány.

PRAE.HU: Már a kezdetek kezdetén eldőlt, hogy illusztrátorként is jegyzed a köteteket, vagy ugyanolyan ihletett pillanatokban készültek a rajzok, mint az írások?

Személyes írások ezek, az olvasó nem is tudhatja, mennyire. Szeretek rajzolni, és számomra az írás is nagyon vizuális élmény. Azt írom, amit látok. Amit megélek vagy megélni szeretnék. Így egyértelmű volt, hogy a rajzolás szorosan összefügg a meséléssel és az olvasó beavatásával. De ez nem mindig lesz így, nagyon szívesen dolgozom együtt igazi illusztrátorokkal is a jövőben.

PRAE.HU: Hogy tetszett a második könyved az igazi Málnának, akinek a kötetet ajánlod?

Málna a maga 8 hónapjával úgy érzem, a kötetet minden szempontból alkalmasnak találta a fogzása enyhítésére. Én őt még nem ismertem, amikor a könyvet írtam, de már ott volt a gondolatainkban. És persze még sok ismerkedés hátravan. Remélem, szeretni fogja.

PRAE.HU: Az Öreghegy meséiben is megjelenik a titokzatos képkeretezés, amely tavasszal áthelyezte székhelyét Székesfehérvárról Rómaifürdőre. Miért kellett elhagyni a csodavilágot? Miben más, ahogyan képet kereteztek?

Leginkább abban, hogy mi csináljuk. Dórival mindketten nagyon sokat foglalkoztunk a dolgok esztétikájával. A Másképp Képkeretezés egy csodálatos párosítása lett az ő figyelmességének és az én kétkezi munka iránti szeretetemnek. Málna születése miatt jöttünk Budapestre, és mondhatni, itt ragadtunk. A csodavilág meg hát jön velünk, bárhol is vagyunk épp.

PRAE.HU: Készül az újabb rész?

Igen, már lassú formálódásban van egy harmadik rész. Ahogy a dolgok jelenleg állnak, ez is egészen más hangulatú lesz. Azt hiszem, szeretem magamat is meglepni, mert kíváncsivá tesz. Elkezdem kutatni, hogy mi hogyan is van, azáltal, hogy valamit kijelentek a szövegben. Mint például azt, hogy van egy lányom, akit Málnának hívnak. (Miközben persze azt is mondom, hogy én nem a Papa vagyok, hanem egy, az első kötethez képest is új elbeszélő, de ez már egy másik kérdés.) A legszebb az egészben az, hogy a valóság és képzelet folytonos kölcsönhatásba kerül egymással, nemcsak a könyv oldalain, hanem a mindennapi életben is.

Fotó: Kovács Richárd

nyomtat

Szerzők

-- Márkus Judit --


Más művészeti ágakról

Beszélgetés Karosi Júlia jazz-énekessel
Csáki László: Kék Pelikan
Élménybeszámoló a Decolonize Your Mind Society koncertjéről
Nils Frahm: Day


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés