bezár
 

gyerek

2023. 05. 04.
Nagyon hasonló nyelvet beszélünk
Interjú Trogmayer Évával és Egervölgyi Lillával
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Húsvét előtt jelent meg Trogmayer Éva író és Egervölgyi Lilla illusztrátor harmadik közös mesekönyve, az Ervin és az őrtündérek. Éva szövegíróként, Lilla középiskolai tanárként dolgozott, amikor a pandémia ideje alatt elkezdtek közösen alkotni, aminek a Medvemese lett az első gyümölcse. A Szegeden élő alkotópárosról többek között az is kiderült, hogy még számos megvalósításra váró ötletük hever a fiókban.

PRAE.HU:  Egyikőtök a Délmagyarország című napilap munkatársa, majd egy online női magazin felelős szerkesztője volt, majd átnyergelt a szövegírásra. Másikótok rajz szakra járt, tanult képrestaurálást és kiadványszerkesztést, most pedig középiskolásoknak tanít grafikát. Hogyan találtatok egymásra, és miként csöppentetek a gyerekirodalomba?

prae.hu

Trogmayer Éva: Együtt. De nem a gyerekirodalom kapcsán találtunk egymásra. Már tíz évvel korábban megismertük egymást, benne voltam Lilla férjének a falmászó csapatában. Lilla akkor volt kismama, és sokszor bejött a kicsikkel az egyetemre. Eltelt tíz év, egy munka miatt újra találkoztunk, és akkor derült ki számomra, hogy nagyon jók a rajzai.

Egervölgyi Lilla: Évi férje megbízott egy céges munkával, virágfigurákat kellett rajzolnom. Elkészítettem, Évi látta ezeket, és írt hozzá egy mesét. Ez fiókba került a többi történet mellé.

PRAE.HU: Aztán megérkezett a pandémia, és megszületett a Medvemese?

Trogmayer Éva: Igen, egy teljes évig dolgoztunk rajta. Aztán úgy éreztük, ha már itthon ülünk és a feje tetejére állt az egész világ, mért ne lehetnénk olyan vakmerők, hogy elküldjük a történetet néhány kiadónak. Egyedül a Digitanart Stúdió válaszolt, nekik tetszett a mese, és szerettek volna velünk dolgozni. Valójában nem volt tétje a dolognak, hiszen nem álmodoztunk róla, hogy a könyves világban fogunk dolgozni. Könnyedén, inkább csak játékból csináltuk az egészet. A fogadtatása szerény volt, de nagyon jó. A könyvet megjelenésekor Szél Dávid pszichológus ajánlotta és Dr. Kádár Annamária javaslatára bekerült a Bookline Kids programba is. Ez az elismert Szívünk rajta program folytatása, amelyben gyerekekből és szakemberekből álló független zsűri gyűjti össze hónapról-hónapra a legjobb mesekönyveket. A megjelenésnek lett még egy pozitív hozadéka, elkezdtünk együttműködni a HVG Könyvek Kiadóval, ahol már több felkérésen is dolgozunk.

Egervölgyi Lilla: A Medvemesével meglehetősen nehéz témához nyúltunk, de Évi nagyon könnyedén átforgatta mesébe. Szerintem ezért kaptunk annyi üdvözlő kritikát.

PRAE.HU: Szabadfi Szabolcs, azaz Szabi, a pék ötlete alapján, és receptjeivel készült a Labi, az erdő pékje, illetve folytatása, a Labi és a nagy találkozás. Ezek alapozták meg a HVG Könyvekkel való együttműködést?

Trogmayer Éva: A Medvemese után megkérdezte a kiadó, lenne-e kedvem velük is tenni egy próbát. Jelenleg éppen a Labi sorozat harmadik részén dolgozom, szokás szerint karácsony előtt fog megjelenni. Igazából az Ervin és az őrtündérek is a pandémia alatt, a Medvemesével egy időben született. A kislányomnak, Vítának írtam, minden vasárnap felolvastam neki, ez volt a mi kis szórakozásunk. Sokáig semmiféle szándékom nem volt vele, Lillának és a legközelebbi barátainknak megmutattam, de annyira intimnek éreztem, hogy úgy gondoltam, egyelőre meghagyom magunknak. Kicsit mindkét főszereplő én magam vagyok, szóval nehéz lett volna egy elutasítással szembesülni. Végül hosszú unszolásra, bizalmat szavaztam a Digitanart Studiónak, megmutattam nekik és nem bántam meg, jó kezekbe került Ervin, Alma és rendhagyó balatoni tündérviláguk.

PRAE.HU: Minden recenzió és kritika külön foglalkozik Lilla különleges technikával készült illusztrációival. Ezt kifejezetten a mesékhez találtad ki, vagy már korábban is használtad?

Egervölgyi Lilla: A kollázstechnikával az első fiókban lévő mese idején, a karakterek tervezésénél kezdtem kísérletezni. Különböző nyomatokat készítettem, és amikor próbáltam ezt átültetni a Medvemesére, kicsit felgyorsítottam a lassú, szöszölős folyamatot. Befotóztam a grafikáimat, és feltöltöttem számítógépre. Fél éves folyamat volt amíg kitaláltam, mi az, amit előre elkészítek kollázsként, és mennyit kell még rajtuk dolgozni gépen. Ebből a Frida és Gubanc Budapesten esetében már csak a látvány maradt meg, praktikus okokból teljes egészében digitális technikával készült. A nyomataim fotóit belehúzom egy programba, és egyáltalán nincs manuális munkarész, csupán vizuálisan törekedtem a hatás elérésére.

PRAE.HU: A Frida és Gubanc Budapesten című ismeretterjesztő könyvetek minden didaktikát mellőzve, izgalmas kalandokkal teli történeten keresztül, egy kanári és egy veréb perspektívájából mutatja be a fővárost. Ezzel szintén ti rukkoltatok elő, vagy kiadói ötlet alapján készült?

Trogmayer Éva: A kiadó szeretett volna egy ismeretterjesztő gyerekkönyvet Budapestről. Elkezdtünk együtt gondolkodni, mi lehetne az a nézőpont, amiből ezt meg tudjuk mutatni. A madárperspektíva jó ötletnek tűnt, ők pedig teljes egészében ránk bízták, milyenek lesznek a figurák, és Lilla hogyan akarja illusztráció szempontjából ábrázolni a várost. Nagyon szabad folyamat volt az egész, hagyták, hogy önmagunk lehessünk. A sorozat második része a szeptemberi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra érkezik majd, és Szegedet fogja bemutatni. Jelenleg még dolgozunk rajta.

Egervölgyi Lilla: Ha vége lesz a tanévnek, jobban tudok rá koncentrálni. Úgy gondolom, Évinek van tehetsége ahhoz, hogy ebben a kötött formában is fantáziadús és kreatív tudjon lenni. Úgy tűnik, ezzel a műfajjal találtunk egy betölthető rést a gyerekirodalomban.

Trogmayer Éva: Így van. Próbáljuk figyelni, mire van igény, de mivel még nincs túl nagy rálátásunk a gyerekirodalomra, sokat segítenek a kiadók, akik pontosan tudják, milyen témákkal kellene foglalkozni, vagy hol látnak piaci lehetőséget. A HVG Könyvek már régóta tervezte ezt az országjáró sorozatot, mi pedig a saját ízlésünkre tudtuk formálni a témát. Amikor ismeretterjesztő műveket olvasunk a kislányommal, kinyitunk egy könyvet, elkezdjük lapozgatni, mindig nagyon érdekli minden, de két-három oldal után megunja. Ha az ismeretterjesztés egy sodró lendületű történetbe van beágyazva, nagyon könnyen rá lehet kapcsolódni, és azt is tudni akarjuk, mi lesz a vége. Így az információkat is könnyebb megjegyezni.

PRAE.HU: Hogyan született meg a legfrissebb közös alkotásotok, az Ervin és az őrtündérek?

Trogmayer Éva: Egyik éjszaka, a pandémia elején azt álmodtam, hogy egy picike lány pókhálóban vergődik, és ott van mellette egy kisfiú is. Pár nappal később sétáltunk az ötéves lányommal, és a kabátjára rápottyant egy pókocska, amitől nagyon megijedt. A két dolog összekapcsolódott a fejemben, és elkezdtem mesélni neki arról, hogy vannak olyan tündérek, akik pókokon lovagolnak. Nem akartam, hogy féljen és úgy gondoltam, a mese talán segíthet neki. A pókokat továbbra sem szereti, a történet azonban érdekelte, úgyhogy folytattam. Lépésről-lépésre felépítettem egy színes tündérvilágot, amiben a tündérek legalább annyira különböznek egymástól, mint az emberek. Mindenkinek más a fontos, akadnak, akiket a sértettségük hajt, akadnak, akik már nem hisznek semmiben és olyanok is, akik tiszta szívvel küzdenek az utolsó pillanatban is. Ebbe a világba csöppen bele varázslatos módon a kisiskolás Ervin, aki kívülállónak érzi magát a saját közegében és igazából csak a természetben boldog. Az Ervin és az őrtündérek már nem mesekönyv, nem is egy szokványos tündéres történet, hanem egy gyerek-fantasy tele fordulattal, varázslattal, vagány tündérekkel és természettel. A főszereplők kalandjának komoly tétje van, a természet egyensúlya és a tündérnépek sorsa függ a döntéseiktől. Ha valaki megijedne a pókoktól, ne aggódjon, csak említés szintjén szerepelnek a könyvben. Lillának és nekem is az egyik kedvencünk Ervin története. Amikor írom, teljes flowba kerülök, eltűnök ebből a világból és én is szitakötő-, vagy lopódarázsháton menekülök az üldözőim elől. Mindig is nagy fantasy rajongó voltam, van egy részem, ami nem tud kiszakadni a varázslatos, tündéres, sárkányos világból. De ezt egyáltalán nem bánom! Az Ervin és az őrtündérek a hat éven felüli korosztálynak szól, és a Balatonnál játszódik, ahol rengeteg időt töltöttem gyerekkoromban, nagyon jól ismerem a tájat. Ez csupán az első rész, előreláthatóan két-három további könyvben folytatódik majd a történet.

PRAE.HU: Az rögtön kiderült, hogy jól tudtok együtt dolgozni?

Egervölgyi Lilla: Igen, az elejétől fogva nagyon jól működik köztünk a munka, és ez nem jelenti azt, hogy mindig egyetértünk a másikkal. Akkor is szoktunk találkozni, ha nem könyvekről van szó.

Trogmayer Éva: Ha szabad ilyet mondanom magunkról, minden szempontból jó alkotópáros vagyunk, és szerintem ez ritka. Nagyon szeretünk együtt dolgozni, kicsit minden könyv olyan, mintha a gyerekünk lenne. Mindketten nagyon maximalisták vagyunk, mindig mindenünket belerakjuk: hajnali, sőt éjszakai munka, belehalás. Egyébként a munkakapcsolaton kívül is tök jó barátnők vagyunk.

PRAE.HU: Lilla, szerinted íróként mi a legnagyobb erénye Évának?

Egervölgyi Lilla: Imádom az ötleteit! Sokszor érzem, hogy ezt nagyon jól kitalálta. Egyből képekben látom mindazt, amit leír, vizuális szempontból nagyon könnyen beleképzelem magam ezekbe a szituációkba. Az ő fejében nyilván nem ugyanaz a kép van, mint amit én látok olvasás közben, de körülbelül egyezik a látásmódunk. Csak egyszer fordult elő, hogy egy figurát nem pont úgy képzelt el, ahogy lerajzoltam. Párhuzamosan dolgozunk, tehát nem úgy van, hogy ő elengedi a szöveget, és én csak utána kezdek el rajzolni. Már az első fejezet közben beleláthatok, hogyan indul a történet, folyamatosan tudunk róla beszélgetni. Megtörtént, hogy Évi csavart egyet a mesén, vagy beleírt egy félmondatot, hogy könnyebben meg tudjam fogni a látványt. Folyamatosan kommunikálunk egymással.

Trogmayer Éva: Nagyon hasonló nyelvet beszélünk. Valószínűleg ezért tudunk könnyen együtt dolgozni. Szeretem Lilla képi világát, borzasztóan tetszik, ahogy a színekkel bánik. Egészen egyedi a látásmódja. Sokszor megesik, hogy ő sokkal jobban életre kelti azt a figurát, ami az én fejemben született meg. Csodálatos dolog, hogy amit megálmodok, azt ő ilyen formába tudja önteni. Olyan könnyen találkozik ez a kettő, mintha egy kirakósnak lenne két darabja. Mindenféle erőlködés nélkül össze tud állni a világunk. A kezdeti próbálkozós, útkeresős szakasz ráadásul nagyon sérülékeny időszaka az alkotásnak. Komoly bizalmi helyzet. Persze egy idő után a szerkesztőket is beleengedjük ebbe, akiket szintén nagyon kedvelünk. Csodálatos csapattal dolgozunk együtt! Mindig meghallgatják a bánatunkat, együtt sírnak, nevetnek velünk, igazi támogató közösség áll mögöttünk, akik nélkül minden sokkal de sokkal nehezebb lenne!

PRAE.HU: Mennyire érzitek magatokat a gyerekirodalom szakmai körén belül?

Egervölgyi Lilla: Én még egyáltalán nem! Jó érzés lenne felkerülni a térképre, de egy kicsit tartok is tőle. Amikor elindultunk a Medvemesével, nagyon sokat beszélgettünk arról, milyen út az, amin elindultunk, és hol lenne jó kilyukadni. És hogy milyen jó lenne több könyvet készíteni, és kevesebb „mást” csinálni. Jó érzés, hogy azóta még csak két-három év telt el, és úgy tűnik, jó irányba indultunk, mindig egy kicsit előrébb jutunk. Egyáltalán nem vagyunk türelmetlenek. Az irány és a körülmények persze folyamatosan változnak, de próbálunk adaptálódni.

Trogmayer Éva: Nyilván szuper lenne abból élni, amit az ember nagyon szeret csinálni. Most úgy érzem, óriási ajándék, hogy van a napomnak egy olyan része, amikor azt csinálhatom, amit tényleg szeretek. Ezért már megérte. Aztán majd meglátjuk, hová visz még ez az út. Engem nagyon sok része érdekel a könyvszakmának. Az újságnál is szerettem mások szövegével dolgozni, a könyvszerkesztésbe is szívesen belekóstolnék.

PRAE.HU: Legközelebb hol találkozhatunk veletek az olvasók?

Trogmayer Éva: A nem szegedi olvasók az Ünnepi Könyvhét nyitónapján, június 8-án találkozhatnak velünk Budapesten, a szegediek pedig ezt követő hétvégén a városi rendezvényeken, majd június 17-én szombaton az Ervin és az őrtündérek játékos foglalkozással egybekötött könyvbemutatóján, a Somogyi-könyvtárban.

Fotó: Szitás Péter

nyomtat

Szerzők

-- Márkus Judit --


További írások a rovatból

Kertész Edina: A fotográfuslány – könyvbemutató
Könyvbemutató másképp

Más művészeti ágakról

[ESCAPE] – A Donkihóte-projekt az Örkény István Színház és a Városmajori Szabadtéri Színpad közös produkciójában
Havas Juli Papírbabák, avagy lehet-e két hazád? című kötetének bemutatójáról
art&design

Vetlényi Zsolt FOLYÓÍRÁS című kiállításának kritikai szemléje
Kritika Nagy Gabriella Elviszlek Amerikába című regényéről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés