Szinvai Dániel illusztrációit már láthattuk A metró és A villamos című kötetekben, illusztrálta a Szevasz – kortárs novella antológiát, és Kemény Gabriella verseskötetét. Készített papírszínházat a Ludas Matyiból, vannak Shakespeare-illusztrációi. A Csimota kiadónál megjelent korábbi szerzői könyve, a Párhuzam jól mutatja, hogy mennyire érdeklik a narratív médiumok - itt saját szabad versei kísérik a képeit. Legújabb könyve, az álmomban az eső egy újabb igényes könyvtárgy, mely közérzetrétegeket kínál szavak nélkül: a címet leszámítva tisztán vizuális formában mond el egy történetet. A pauszpapírból készült védőborítón az esőáztatta város víz alá kerül és a vízen úszó hajóból gramofontölcsérek hajtanak ki virágok módjára. A pauszpapír gyerekkorom fehér, átlátszó zsírpapírját juttatja eszembe, amit finom, értékes dolgok csomagolása mellett rajzok, képek másolására is használtunk.

Az álom és az eső mint két markáns, és egymást erősítő közérzetréteg kerül egymás mellé. Mi történik, ha valakinek az árnyékában láthatóvá válik az eső?  Vagy ha valamiből hirtelen túl sok lesz? Milyen megküzdési stratégiák lehetségesek földön, vízben, levegőben?

Az álom átélhető valóságát jól jelzik a steampunk elemeknek is beillő közlekedési eszközök, gépek, ezek legizgalmasabb formája a vízalattjáróból kinyíló géporgona. Víz alatt és a víz felett is hangszerek burjánzanak ki a közlekedési eszközökből. Egybenyílnak a hangok, átjárókat képeznek. Ahogy az épületek stílusjegyei is egymásba alakulnak: a toronyház art deco stílusú tornya mellett gótikus ablakok és üvegkupola is szerepel a képeken.

A történetkészítés folyamatát segíti, hogy bibliai és mitológiai töredékek is megjelennek. Az özönvíz vagy Jónás a cethalban olyan kollektív tudást hoznak felszínre, melyek egy-egy képpel előhívhatók. A Párhuzamhoz hasonlóan a krétai mondakör Daidalosza is szerepet kap a vízzel való harcban. A labirintus csak az egyik könyvbemutató videóban szerepel, a kötetbe végül nem került bele, ahogy az élőzenei koncert képe sem (sajnos). Tizenkét éves fiam számára a Titanic története is felidéződött a búvárruhás, rácsos liftajtós képeknél. Az ő értelmezésében a dugó kihúzása arra utal, hogy mindez egy kádban történik. A dugó felemelése egy nagy közös teret jelent, ahonnan ilyen formán leengedhető a felgyűlt víz, ez a képeken látható fiú megoldása, mely izgalmas beszélgetések kezdőpontjává válhat a közös térről, a környezetünkről. A lány a levegőben elzárja a csapot, a hajóskapitány pedig megküzd a polippal. Az orosz agár egyfajta kísérő szerepét tölti be, a lány és a hajóskapitány mellett ő kíséri a fiút. A gótikus, art deco toronyban összegyűlő, maszkban látható emberek mintha egy színházi előadás szereplői és nézői, vagy egy farsangi forgatag tömege, vagy a rejtőzködés és ismeretlenség arctalan tömege lennének.

Utazás ez a könyv az esőben, valóság és álom között, miközben egy város terében a ránk leselkedő veszélyek és megtartó kapcsolódások is felszínre kerülnek. Utazás a lapokon, és befelé, saját esőáztatta világunkba egyaránt.

Képek forrása: a Csimota Kiadó weboldala