El(v)veszni-elveszíteni, megtalálni-megtaláltatni. Mindeneket, önkifordító érzeteket, (újra)teremtő képzeteket, képek mögötti – indirekt s inverz – szubjektumokat, képzelet-tereket, (f)elfordított időrétegeket, külső-belső fájdalom-nyom(at)okat, jelhagyásokat: lelki objektekkel újra-éleszteni, sebeket forrasztani, újra-forrázni, majd alkímiával, önkontrollal, hipnotikus regresszióval visszahűteni, szublimálni, konjunkciókkal operálni…

Szellemjárásokkal ölelkezni, oldásokkal inhalálni… Létek s Léthék léteivel halni-kelni, megmerülni, rezonanciákkal defibrállni, fabrikálni, újabb dimenziókkal kelni-járni, ájulásból levitálni, köztes létekkel intrikálni, begyógyulni-kifakadni, alkotások által adni-kapni, odaadást (is) örökbe adni!

Archaikus és atavisztikus jelek, jelenések, érzelmi telítődéseken túlmutató lélek-jelenlétek… Megannyi előzmény mocorog, rezeg: megfontolás, hiátus, elmélkedés – és sok-sok delejezett iránytűként szerte-mutató kés, kés-lekedésss… Hőőő, hullám! Álljon meg a habverés, az agymenés! Nem győzzük a disznót győzni, mert késik a kés! – hiabálták a kentesek…

„A kiállítás vegyes anyagát régi fotók, valamint különféle holmik, amelyek közt az én elvesztett közeli hozzátartozóim – lányom, bátyáim, szüleim, nagyszüleim és mások – tárgyai, és azokról, mint leltározandó tételekről készült analóg képek alkotják. A kiállított kézi nagyítású fotók lényegi eleme, hogy a film, a vegyszer és a papír is mind lejárt, ami a hívási folyamatok kiszámíthatatlanságával a föntebb említett egybeesések esetlegességét jól modellezik” – írja kiállításához keresztes zoltán underdogimages alkotói nevén a művész.

Ész-rész-fűrész, rozsda marta adalék-lék, maradék lég, pára, köd, martalék, fog-fog, él-él, élet-töltelék, fék, légfék, feszül, szakad, még-még: túlvilági-belvilági-evilági szakadék, ék-ék… Kívül-belül leselkedő halál elől lélek merül, felül, megrázkódik, emelkedik, gyomor-ököl tenyérbe simul, epés kedve savban robban, szellem szomja sárga sikoly, belső suttogás sötétben szaval, sistergést, szikrát ön-örvény kavar…

Fotogram, kép-fény, redy made, kontakt, fixírbe merülést, elhívást folytat, önjáró képzete(d) mű-képző, könny-képző monda(t)… A bőrönd bőröndjének bőröndjében élő bőröndök balladái is felriadnak – s a fekete falakba kúsznak. Bársony és kátrány sötét neszezéseit vezetik szerte a pincejárat vezetékei…

A téma érlelése-erjesztése, részletek (Szentkuthy Miklós nyomán)

A hullámzó test minden alkotóeleme: az emésztődés, a zsilipezett vér, a hormonok intrikái, a napfény, az eső, a szél bőrön-áthatolása, a pólusok (Isten felé) vibrálása, a szeszélyes közérzet (Istent-kérdőjelező) hangulat-áradása, az emberiben hívő tudat tervei – és bűn-képzetei, a szerelmi ügyek intrikái, a túlzásba vitt szenvedélyek, a világi-túlvilági ellenérvek, az intellektuális mis-más logikák, a biológiai-teológiai paradoxonok (és ismét a hormonok)…

Ez mind-mind (csak) egyetlen téma: mert „nincs más”, hiszen a művészet, mint művészet (a művészet számára is) sokszor idegen, illetve gyanúsan ismerős ismeretlen…

A téma: tű-vékony toll,
fa-erezet, kéreg, karc, meztelenség, véset,
és néha: porcig hatol – -
csak a félre-ütés oldja fel az egészet…

Keresztes (keresztes zoltán underdogimages) összművészetének sorozataival, gyűjtemény-részleteivel felajánlja, hogy belehallgassunk szenzitív magán-dialógusába s némi betekintést nyerhessünk kvázi formális, aktív absztraktív, illetve
in-normális tárgy- és képvilág panoptikumába.

Gong! Vágás. Elszabadult árnyék-létrák. Dimenziók nyekk. Szféra-köpönyegek nyikk, flex, flux, khá, huss... Gong! Barlangszáj, hártya-kapu, lepedék, méhlepény, ásvány-szemek, elmekelyhek, idegszövetek, asztrális idegenek, üvegkulcs, fényfűrész, rész-egész... Pusztai farkas bolyong sötétkamra-labirintusában...

Mahler gyermek-gyászdal kottáinak lángokból hangzó zokogásai, porladó nyögései, a 2-ik Szimfónia részletei, a Symphony No. 5, First movement-je, Schubert: A halál és lányka feldolgozása, az Art Zoyd: Nosferatu albuma, Olivier Messiaen: Quatuor pour la Fin du Temps (Kvartett az idők végezetére) lemeze és David Tibet & Steven Stapleton: Bubblehead műve a leíró elme-termeiben most (több hangsávban) egyszerre szólnak…

Sárgaságok balladája, sötétedés glóriája, fekete epe melankóliája: Önökhöz egy felhő beszél. Ismét egy belső felhő… Ó, ó: al- és felkímiai konjunkció! E kiállításon a poétikai eszmeiség is jelen van: az elmúlást-megmaradást egyedien ritmizált,
folyamat-rágta, idő-emésztette eszközökkel mutatja meg, miközben ezen tárgy-művek s fotó-munkák akár absztrakt zenei (belső hangjegy-rétegződés szerű) szerkezetként is funkcionálhatnak…

Keresztes (keresztes zoltán underdogimages) homo ludens intelligens elme-reflex elvonatkoztatásai, folyamat-művei, újra-talált örökségei, örökérvényű, avagy (időtlenül idült) idő-vákuumba mártott esetlegességei, fragmentumai: sajátos felmutatások. Alkotónk aurája segítőn rezonál, szimultán tettekkel modulál, indukál, progresszív pszichózist precízen perforál…

Csöndekből kiszól, felmutat, betakar, hamvakból visszahat, kimondva (b)elhallgat,
objektje szubjekt, ittléte sóhaj, pszichikus oldat…

keresztes zoltán underdogimages: tulajdonosaikat vesztett tárgyak szubjektív és pontatlan leltára, Fuga – Budapesti Építészeti Központ, Budapest, 2025. 10. 04. – 11. 02.

Fotók: Lantos István