„Vissza a pszichoanalízishez, vissza a pszichoanalitikus gyökerekhez” – kezdte bevezetőjében Ita Mariann. A kortárs filmértelmezésben ugyan háttérbe szorult a megközelítés, de a legprogresszívebb értelmezések alapja is, sokszor a pszichoanalízisen nyugszik. A pszichoanalízis alkalmazási területeként is tekinthetők ezek a filmek, értelmezések. Fontos ez a látásmód, érdemes elsajátítanunk – fejti ki a vetítés előtt Ita Mariann.

Minden hónapban egy rövidfilm-válogatással készülnek. Ezeket a filmeket a prae.hu film rovatának állandó szerzője, Dombai Dóra Veszélyes lehet a mozi (Prae Kiadó, 2024., szerk.: Forgács Nóra Kinga) című könyvéből válogatták. Ez a könyv fogja képezni az első évad tematikai gerincét. Dóra rámutat egy izgalmas tendenciára: a magyar rendezőnők kiáramlására a 2010-es éveket követően. Számos kisfilmet, nagyjátékfilmet készítettek, amit a szakma hazai és nemzetközi díjakkal is méltatott. A Veszélyes lehet a moziban egyszerre mutatja be a tendenciát, és elemzi, értelmezi azt: tíz magyar rendezőnő életművét, munkásságát; nagyjátékfilmtől a kisjátékig, diplomafilmekig.

Ezek a kisfilmek, egyéb témák mellett, a nemi sztereotípiákból való kilépést jelenítik meg, és tematizálják. Lehetséges-e a csere, egyáltalán beszélhetünk-e női és férfi szerepkörökről? Ha igen, milyen következményeket vonnak maguk után?
 

Vetített rövidfilmek (címükre kattintva megtekinthetők):
Szilágyi Fanni: A csatárnő bal lába életveszélyes (2017, 8 p.);
Szeleczki Rozália: Rozgonyiné (2018, 22 p.);
Lakos Nóra: Edina (2011, 18 p.)

Rövideket álmodni

„Sokan, sokféleképpen vontak már párhuzamot az álmodás és a filmnézés tevékenysége között. A film befogadása is regresszív állapot; mozdulatlanság, sötétség, érzelmi involválódás jellemzi mindkettőt, megszabadulhatunk a napi gondjainktól” – folytatja a tematizáló felvezetést Ita Mariann. Kíváncsi a mi tapasztalatainkra is, hiszen a nagyjátékfilmekben hosszú ideig csatlakozunk egy történethez, míg a rövidfilmekkel sokkal inkább egy hullámzás valósul meg.

Belemerülünk adott történetbe, de az tíz-tizenöt perc után kidob minket, azonban ez kimondottan kedvező a saját perspektíva kialakításához, asszociatív gondolatáram létrejöttéhez. A tematikus egységesség, ismétlés olyan, mintha álomsorozat bomlana ki.

Ugyanazon téma visszatér, az álmok összekapcsolódhatnak. Mintha a psziché, tudattalan ugyanazt a témát, problémát próbálná megjeleníteni, csak más-más álomszövetet sző a téma köré – kerekíti le a párhuzamot.

Miről lesz szó?

Szilágyi Fanni A csatárnő bal lába életveszélyesben című rövidfilmjében egy házasságban kezdenek megtörténni csodálatos mesei elemek. Julcsi férjével él egy albérletben, telnek a hétköznapok. Egy reggel Julcsi teste helyett egy férfi testet látunk viszont a tükörben. Mágikus történések keverednek a mindennapi történések közé. A pályán focizó férfiakhoz csatlakozik, csúnyán kicselezve mindenkit. Híres focista lesz? Vagy csupán álomfoszlányok ezek, és nem a valóság részei?

A férfi és női attribútumok izgalmas, mágikus cseréje ez, van benne valami elvarázsolt és mégis hiperrealista. Nem tudni, mi az igaz. A vetítés után akadtak olyan nézők, akik a férfit csak gondolatfoszlányként értelmezték, nem valós szereplőként. A filmnyelv a bemutatott jelenetekkel együtt változik. A drámai formanyelvet olykor akció- és sportfilmeket megszégyenítő vizualitás váltja fel. A rövidfilm Mán-Várhegyi Réka novellájának adaptációja.

 Szilágyi Fanni: A csatárnő bal lába életveszélyes

A Rozgonyinéban hasonló szerepcserének lehettünk szemtanúi. A fiatal jegyes (Törőcsik Franciska) először csak egy konfliktus engeszteléseként vehet részt vőlegénye legénybúcsúján. A kezdeti kényelmetlen helyzetek leküzdése után megállja helyét a fiúk között, vezető egyéniséggé válik, a vágy középpontjába kerül. A rövidfilm izgalmasan forgatja ki a nemi sztereotípiákat, megszokott műfajfilmes helyzetekbe helyezve annak szereplőit, de a szerepcsere által, minden új frissességben tündököl. Mást jelent egy öltánc, ha a feleséged az elszenvedője, és más az, ha neki kell megvédenie egy erőszakoskodótól.

 Szeleczki Rozália: Rozgonyiné

A kezdő, irreális beállítás Pokorni Lia lovagnőjével ad izgalmas, absztraháló értelmezést a filmnek, összekötve múltat és jelent, paródiát és szokatlan nézőpontokat. Arany János azonos című balladájának kortárs átirata a Rozgonyiné.

Lakos Nóra Edinájában a valóság és a fikció, a női és férfi karakterek mind-mind összekuszálódnak. Milyen egy kitalált karakter? Milyen a valódi? Van-e hatalma az írónak szereplője felett? Tehet-e vele akármit?

Szokatlan ritmusú, váratlan megoldásokkal élő filmetűd. Egyszerre épít a magyar mozgóképes hagyományokra, és képvisel valami ismeretlen izgalmat.

Az orosz táj, a francia nagyváros, Budapest és Kolozsvár is felelevenítődhet előttünk, képtelenek vagyunk földrajzilag behatárolni a film terét, az érzet jön csak át, hogy egy nagy könnyedség minden szokatlanságával együtt. Jóleső vízió, amely Cserna-Szabó András: Egy nő azonosítása című novelláját dolgozza fel. 

 Lakos Nóra: Edina 

Az esten nem említődik meg, de nagyon izgalmas tény, hogy mindhárom rövidfilm adaptáció. Valami meglévőből új interpretáción keresztül valami mást készíteni, áthelyezni a hangsúlyokat a nézőpontváltás által.

A szakmai szem

A vetítés után Borgos Anna nőkutatóval, pszichológussal tartottak beszélgetést arról, hogyan jelennek meg a nemi szerepek és azok határai a filmvásznon – illetve körülöttünk és bennünk.

Mindhárom filmben, szokatlan szerepben, aktívvá válnak a női szereplők. A focidrukkot eltűrőből focista, az elnyomottból szónok, a mozgatott karakterből teremtővé válnak főszereplőink. A Rozgonyinéban hiába a női főszereplő, mégis a férfi lélek gyengesége kerül középpontba – milyen helyzeteket okoz az, ha hirtelen a passzív szerepkörben megszokott karakter jobban teljesít a domináló férfiaknál – osztja meg első benyomásait Borgos Anna.

 Szilágyi Fanni: A csatárnő bal lába életveszélyes

„Hogyan jelenik meg a pszichoanalízis tengelyen a passzív–aktív és a női–férfi térfél?” – kezd bele az értelmezésbe Ita Mariann. „Sokat változott az idők során. Freud még kitér arra, hogy a passzivitás a nőiességhez és az aktivitás a férfiassághoz kapcsolódik, de már a korában is megkérdőjelezték ezt a felosztást. Nem mindegy, hogy női vagy férfi nézőpontokból írjuk le az eseményeket, hozzuk létre a hipotézist” – összegzi Borgos Anna. Szóba kerül Joan Riviere A nőiesség, mint álarc című könyve, hiszen történhet a túlzott nőiesség a túlkompenzáció, a megfelelni vágyás, a konfliktus elkerülésének okán is. Ez a mű még az 1920-as évek társadalmára alapoz. Edina, a harmadik film főszereplője szintén kilép a megszokott felállásból, irányítani kezdi, befolyásolni kezdi az őt író férfit.

Mégis, egy ponton mindhárom nőt hazaküldik. Egy ideig érdekesnek hatnak ezek a szereplők a férfiak által dominált terekben, de aztán történik egy zárás, egy fenyegetettségi állapot. Haza küldik őket, nem kívánt szereplőkké válnak.

„Mikor válik fenyegetővé egy nő?” – teszi fel a kérdést Ita Mariann. „Amikor komoly vetélytárssá válik” – érkezik rá a válasz Borgos Annától – „amikor már nem egy védendő, törékeny karakter többé. Amikor elmúlik a jóindulatú szexizmus, hogy óvni kell a nőket.”

A Rozgonyinénál szolidaritás tud kialakulni az öltáncos és a menyasszony között.

Szóba kerül a Bechdel-teszt, ami azt vizsgálja, hogy egy fikciós műben szerepel-e legalább egy nő, aki nem egy férfiszereplő által kerül a film történetébe, vagy van-e benne két nő, akik a férfiakon kívül valami másról beszélgetnek. A Csatárnőben például az első aktív pillanat nem a foci, hanem az ágy megjavítása. A dalmata hasonlóan izgalmas szimbólum, a valóságban komolyan vehetetlen játékkutya, de az álmában ősállat erejében tűnik fel. „Mindig van egy élvezeti pont a realizáció előtt, amit sokszor a férfi karakterek kényszerítő hatására fejeznek be főszereplőink” – egészíti ki Dombai Dóra.

 Lakos Nóra: Edina 

„Kiábrándít vagy megerősít az önállósodás vágyában ez a három kisfilm?” – kérdezi Ita Mariann – „mert a legtöbb esetben hiába történik meg egy adott ponton a szuverén döntéshozatal, mindhárom alkotás az utolsó pillanatban visszaránt; realizmus ez, vagy csak elveszi a kedvünk az önállósulástól?”

Edina felett a férfi teremtő újra átveszi az irányítást, megfosztva őt az érvényesülés lehetőségétől. A Rozgonyiné a tekintetek filmje, találkozik a történeti nő a jelenkori nőalakkal, átadódik a staféta, talán a film végén megkötődik egy férfi–nő paktum, viszont ez a viszony a végére már nem válik verbalizálhatóvá. Mintha ezt nem lehetne a civilizáció szintjén megbeszélni, és így kompromisszumkeresés lesz a vége. A Csatárnőnél pedig a valóság–álom struktúra bizonytalansága végképp elveszi a nézőtől a beteljesülés örömét.

Megnyitni a kört

A közönség kérdései, meglátásai következtek. Izgalmas, ahogy a Rozgonyinéban megjelenik a vérszerződés, mint ősi rítus. Hiába van elviccelve, mégis végtelenül fontos, hogy az egyént a közösség befogadta-e.

Amikor a nőt a férfi falka hamarabb elfogadja a barátjánál, akkor teljesen felcserélődhetnek a társadalom által diktált nemi szerepek, hirtelen a férfi válik kitaszítottá.

A vérszerződéssel kapcsolatban hamar felmerül a menstruációs ciklus, beavatottság jelentése is. Beszélhetünk méhirigységről is: a férfi túlkompenzál, hisz képtelen életet adni. A vér lehet a szüzesség elvesztésének szimbóluma is, az ártatlanság elvesztése. A legénybúcsú behozza az áldozatiság szerepkörét, lemondást feltételez, még ha hamis is az elképzelés. Más versenyezni és más győzni. A női tekinteten keresztül más lesz a legénybúcsú teljes olvasata.

 Szeleczki Rozália: Rozgonyiné

Mán-Várhegyi Réka írta A csatárnő alapjául szolgáló novellát. Ott tiszta a siker, a filmben összekeveredik ez az álom toposzával. Nem lehet tudni, hogy valóság-e a futballkarrier – emeli ki az adaptáció és az alapjául szolgáló mű különbségeit Ita Mariann. „Addig futnak olajozottan a történetek, amíg a férfi szereplőknek megfelel minden viselkedés, ahogy az önállóság tüskéje megmutatkozik, egyből nemkívánttá válik a feminin jelenlét.” Törőcsik Franciska Rozgonyinéja azáltal válik kellemetlenné, hogy tökéletesen teljesíti a férfiasság striguláit. A női karakterekből nem jó focista lesz, hanem Messi, Edinából a legkülönlegesebb szerető, Rozgonyinéból partiállat.

Mintha lenne egy túlteljesítés a női karakterekben, nem elég nekik megfelelniük ebben a világban, az elvárt a csodával határos teljesítmény, túlhajtott karakterekké válnak.

A női szereplők elnyomottsága túlzó kompenzációba csaphat át – fejti ki Borgos Anna – „inkább elnyomja magában karakterét, mivel ha megéli azt, többé már nem kompatibilis.” „Érdekes, hogy túlzásként írod le a karaktereiket” – hangzik el a közönség soraiból – „hiszen csak azon sztereotípiák szempontjából túlzó, ami elvárt társadalmilag, hogy mit is tehet egy nő.” „Mi éljük meg a kompenzációt túlzónak, pedig könnyen lehet realitás” – jutnak közös nevezőre. A Cicmicc megszólítással a férfi kontrollálni szeretné a nőt. „Betéved egy olyan territóriumra, ami már körbe van pisilve. Vagy tolja túl, vagy legyen nőci, ne álljon meg a kettő között, lehessen bekategorizálni” – fejti ki véleményét Borgos Anna. A könnyű narratívákat egyszerű megjegyezni.

 Szilágyi Fanni: A csatárnő bal lába életveszélyes

A nőiességre és férfiasságra tekinthetünk társadalmi struktúrákként is, azért ragaszkodunk hozzá, mert könnyebb egyszerű rendszerekben gondolkozni. Pokorni Lia lovagja a Rozgonyinában lehet archetipikus szimbólum, amely felerősödik a döntő pillanatban a karakterünkben. A Csatárnőben a férj szerepe is megkérdőjelezhető: létezik-e igazán, vagy csak elképzelt karakter a főszereplő világában – hangzanak el a résztvevők meglátásai.

A tipikus műfaji férfi szituációk mélyen kudarcba fulladnak; amikor fellökik „Messit”, ez olyan megoldás, amelyben ugyan nincs szexizmus, de ettől még nem válik helyessé. A szerepcserék megtörténte után a férfiak a sztereotipikus női helyzetekbe kerültek, ahol úgyszintén kudarcot vallanak. A rendezőnők olyan helyzetbe sodorják férfikaraktereiket, amiket ellenkező esetben nehezményeznének nőtársaikkal szemben; így létrehozva egy kifordított, parodisztikus helyzetet, ahol a férfi tekintet lemérheti önmagát, és ráismerhet az általa generált pozíció nehézkességére.

 Szeleczki Rozália: Rozgonyiné

„A felcserélhetőség kifejezés számomra kicsit zavaró” – folytatja Borgos – „mintha lenne két szeparálható kategória.” Talán csak akkor egyszerűsödik le ez ennyire, amikor tipikus férfihelyzetekbe kerülnek a karakterek. A Rozgonyinéban a férfinak feleség kell és nem cimbora. „A kurva meg a feleség archetípusai vannak számonkérve Törőcsik Franciska karakterében, aki akkor kezdi elfogadni a kihívást, amikor a szemére hányják, hogy nem érzi magát természetesen férfitársaságban” – egészíti ki Dombai Dóra.

„Megsérültél? Menjünk haza!” Menjünk vissza a tiszta helyzetbe, egy biztos térbe, ahol mindketten biztonságban vagyunk – folytatódik a filmek által felidézett helyzetek elemzése.

„Én ott tudom, hogy én ki vagyok, és majd megmondom, hogy te ki vagy.” Majd Borgos a Fall című sorozatból idéz: „Mitől fél a férfi? A férfi attól fél, hogy a nő kineveti. Mitől fél a nő? Hogy a férfi megöli.” „Ez mindhárom film sajátja. A férfiak akkor mondják azt, hogy menjünk haza, amikor nevetségessé válik az ő férfi világuk. Megérkezett a nő, aki még nála is jobban teljesít. Az első reakció a csatáros filmben, hogy felrúgják a nőt. Nem kapnak rá más megoldást.” Visszatértünk az erőszakhoz, a vérhez, és itt le is kell kerekítenem – adja meg a kilépőt Ita Mariann.

Beszélgessünk a jövő hónapban is!

Az első alkalmat még további nyolc fogja követni. Minden alkalommal a filmklub vendége lesz egy szakember a film vagy a pszichoanalízis világából. A rendezvénysorozat további várható programjai:

Idősödő nőképek – November 10. 
Vendég: Riskó Ágnes

Vetített rövidfilmek:
Grosan Cristina: Átalakítás folyamatban
Kis Hajni: Utolsó hívás

Apa-képek – December 8. 
Vendég: Bókay Antal

Vetített rövidfilmek:
Szeleczki Rozália: Mióta velem jár
Kühnel-Szabó Anita: Apád

Felnőtté válás – Január 12. 
Vendég: Margitházi Beja

Vetített rövidfilmek:
Zomborácz Virág: A macska szerepe a francia irodalomban
Grosan Cristina: Éjszakai festés
Szilágyi Fanni: Kamaszkor vége

Testvérkonfliktusok – Február 16. 
Vendég: Dragon Zoltán

Vetített rövidfilmek:
Szilágyi Fanni: Orsi és Tenshinhan
Szakonyi Noémi: Disznóvágás
Grosan Cristina: Együtt

Az intimitás torzulásai – Március 16. 
Vendég: Felházi Anett

Vetített rövidfilmek:
Grosan Cristina: Along Came a Prince
Zomborácz Virág: Valami kék
Szilágyi Fanni: Fehér farkas

Szülésélmény, anyaság és női szolidaritás – Április 13. 
Vendég: Székely Zsófi

Vetített rövidfilmek:
Horvát Lili: Vakáció
Szilágyi Fanni: Minden vonal
Lakos Nóra: Coming soon

Vágyak és korlátok – Május 18. 
Vendég: Csizmadia Ráhel

Vetített rövidfilmek:
Szeleczki Rozi: Csodapunci
Kis Hajni: Szép alak
Lakos Nóra: Hanna

Anyai sorsok – Június 15. 
Vendég: Szajcz Ágnes

Vetített rövidfilmek:
Horvát Lili: Napszúrás
Szakonyi Noémi: Maszatvár

Helyszín: Cirko-Gejzír mozi (1055 Budapest, Balassi Bálint u. 15-17.)
Jegyvásárlás: a weboldalon.