bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Kiss Dalma --

felhasználói adatlapja

Kiss Dalma által feltöltött cikkek:

Spielberg bement a moziba és ott maradt
Spielberg bement a moziba és ott maradt
Steven Spielberg: A Fabelman család
Csodálkozó tekintetek, leesett állak, könnyes szemek. Spielberg-filmet nézünk. A többszörös Oscar-díjas rendező legújabb munkájában nemcsak azt szeretné megmutatni, hogy milyen érzelmi folyamatok játszódnak le, amikor elvarázsol bennünket a mozi, hanem azt is, hogy ő maga mit szeretne kiváltani a nézőből, amikor filmet készít. Az önéletrajzi ihletésű A Fabelman családban szentimentálisan mesél a gyerekkoráról és rendezővé válásának fontos fejezeteiről, továbbá csatlakozik azokhoz a filmesekhez, akik az elmúlt években saját életüket vetítették le a nagyvásznon.
Vonz és taszít, felemel és eltipor
Vonz és taszít, felemel és eltipor
Damien Chazelle: Babylon
Damien Chazelle meglovagolja a Hollywood aranykora iránt érzett nosztalgiahullámot, és egyszerre idézi fel a némafilmek korszakát, illetve mutatja be azt a dekadens világot, melyben a kiépülő stúdiórendszer keretei között sztárok születtek és hullottak a porba. A Babylon lázálomszerű eposz a filmtörténet első fejezeteiről és a hang megjelenésével bekövetkező változásokról. A háromórás monstrum lüktető erejével elsöpör, burjánzó vizualitásával és dübörgő zenéjével elkápráztat, miközben obszcén képeivel elborzaszt és megdöbbent.
Férfiölelések az olasz Alpokban
Férfiölelések az olasz Alpokban
Felix Van Groeningen és Charlotte Vandermeersch: Nyolc hegy
Ahogy azt a keleti vallások is tanítják, az önmagunk megismeréséhez vezető utat a legnehezebb megtenni, formálódó kapcsolataink tükrében és magányunk csendjében kell felidézni és bejárni a múltat behálózó ösvényeket, hogy végül megérkezzünk a jelenbe és a megszerzett tudással tekintsünk előre a jövőbe. A Nyolc hegy külső és belső utazásra invitálja a nézőt, miközben egy barátság fejezeteit elmesélve ragadja meg azokat a pillanatokat, amelyeket emlékeinkben örökre megőrzünk.
Vendégűző fogások
Vendégűző fogások
Mark Mylod: A menü
A jelenlegi társadalmi berendezkedés válságjelenségeire reagálnak azok az elmúlt években megszaporodó filmek, amelyekben a gazdagok kerülnek terítékre és válnak a nevetség tárgyává. A menü csatlakozik a filmek sorához, amelyek a szatíra, a fekete komédia és a thriller műfaji eszköztárával értelmezik azt az egyszerű tételmondatot, hogy „nem minden arany, ami fénylik”.
Amikor a nők beszélni kezdtek
Amikor a nők beszélni kezdtek
Londonban láttuk az Azt mondta című filmet, amely november közepén érkezik a hazai mozikba is
Az oknyomozó újságírás sokszor körülményes és kihívásokkal teli folyamatát bemutató filmek kánonja idén újabb darabbal bővült. Maria Schrader rendezése, az Azt mondta a filmproducert, Harvey Weinsteint érintő és a hollywoodi filmgyártásban előforduló szexuális visszaélések körüli botrányt dolgozza fel a New York Times két riporterének  nézőpontjából, akik nem adták fel, és addig kopogtattak az ajtókon, míg a nők beszélni nem kezdtek.
Apa, én mindig így fogok emlékezni rád
Apa, én mindig így fogok emlékezni rád
Ilyen volt Charlotte Wells debütfilmje, az Aftersun a BFI London Film Festivalon
Ritka az olyan meggyőző és elementáris erővel bíró rendezői debütálás, mint amilyenre Charlotte Wells Aftersun című érzékeny drámája sikerült, amely a cannes-i filmfesztivál után Londonban is könnyeket csalt a nézők szemébe. Az apa-lánya kapcsolatot bemutató darab az emlékezés aktusát segítségül hívva mesél arról, hogy a gyerek miként tekint a szülőre, hogyan próbál közelebb férkőzni hozzá és megérteni őt.
Ha egyet láttál, mindet láttad. De azért Agatha Christie örök
Ha egyet láttál, mindet láttad. De azért Agatha Christie örök
Tom George: Ecc, pecc, ki lehetsz?
Ismét bebizonyosodott, hogy Agatha Christie történetein nem fog az idő vasfoga. Olyannyira így van ez, hogy az elmúlt években egyenesen reneszánszukat élik az írónő műveit feldolgozó adaptációk, valamint a (főként brit) filmkészítők inspirációért is előszeretettel fordulnak a krimi nagyasszonyához, hogy sikeresen idézhessék meg az általa tökéletesített műfajt. Az Ecc, pecc, ki lehetsz? is ezen próbálkozások egyike, amely ugyan remekül eleveníti fel a regények hangulatát, azonban az izgalmas bűntény bemutatása és annak felderítése terén már nem ér fel Christie zsenijéhez.
Beszélnünk kell Nicholasról
Beszélnünk kell Nicholasról
The Son a velencei filmfesztiválon
A francia rendező, Florian Zeller ismét a családi kötelékek meghitt ölelésében térképezi fel a mentális betegségek lehetséges okait és az ezekkel járó tehetetlenség bénító érzését. The Son című filmjében a fiatalkori depressziót vizsgálva a szülő-gyerek kapcsolaton keresztül mutatja be a probléma komplex természetét.
Ennél még a valóság is jobb
Ennél még a valóság is jobb
Olivia Wilde és a Nincs baj, drágám Velencében
A vágyott utópiák és a rettegett disztópiák korát éljük. A filmkészítők ennek fényében újra és újra olyan elképzelt világokba repítenek bennünket, amelyek nem is állnak annyira messze a valóságtól. Orwell szelleme elevenedik meg Olivia Wilde Nincs baj, drágám című filmjében, melynek nagyobb a füstje, mint a lángja.
Hatalmas test, hatalmas szív
Hatalmas test, hatalmas szív
A bálna a velencei filmfesztiválon
A megosztó filmjeiről ismert Darren Aronofsky olyan filmmel érkezett a 79. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválra, melyet a nézők vagy azonnal a keblükre ölelnek Brendan Fraser átlényegült alakítása miatt, vagy a rendező olykor hatásvadász eszközei miatt hátat fordítanak neki.
Bukás, megváltás nélkül
Bukás, megváltás nélkül
A Tár a velencei filmfesztiválon
Egy rendező életművében 16 év hosszú kihagyás. Az amerikai függetlenfilm reménységének tartott Todd Field ennyi ideig nem hallatott magáról. A rendező most Cate Blanchettel az oldalán tér vissza a nemzetközi filmes porondra, hogy markáns lenyomatot adjon az elitista művészvilág belső hatalmi harcairól és az alkotói hullámvölgyekről.
Az vagy nekem, mint testnek a test
Az vagy nekem, mint testnek a test
Luca Guadagnino kannibálrománca Velencében
Luca Guadagnino szerzői életművét folytatva a tinédzserkori szerelem különös természetét próbálja megfejteni, miközben a kannibalizmus morbid világában kér empátiát a nézőtől. A 79. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában bemutatott Bones and All című filmjében két fiatal egymásra találását kísérjük figyelemmel, miközben az amerikai társadalom peremére sodródott, sajátos életmódot folytató csavargókról is képet kapunk.
370 felett elhagyod a valóságot
370 felett elhagyod a valóságot
David Leitch: A gyilkos járat
A gyilkos járat A-listás sztárokkal telepakolt, japán miliőbe illesztett, száguldó szuperexpresszen játszódó bérgyilkosos dzsembori. David Leitch legújabb filmje ugyan nem hibátlan, de Tarantino és Guy Ritchie nyomdokain haladva az Atomszőkével és a Deadpool 2-vel befutott rendezőnek azért sikerült a nyári uborkaszezont feldobó, üdítően szórakoztató mozit összehoznia. 
Szerelem és hülyéskedés, avagy Thor romkomhősnek áll
Szerelem és hülyéskedés, avagy Thor romkomhősnek áll
Taika Waititi: Thor: Szerelem és mennydörgés
Az új-zélandi Taika Waititi ismét a Marvel univerzumában engedi szabadjára őrült ötleteit, és csínytevő gyerek módjára játszik a képregényfilm alakjaival, gátlástalanul figurázza ki az északi mitológia hőseit és isteneit, akiket ezúttal Gorr, az Istenölő fenyeget.
Foglalkozásuk: ügynökök
Foglalkozásuk: ügynökök
Fazakas Péter: A játszma
A bevált recepten nem érdemes változtatni. Így volt ezzel Köbli Norbert is, aki 10 év után tért vissza Jung András és Markó Pál párosához, hogy ezúttal a ’60-as évek Magyarországán folytassa a sajátos „mester és tanítványa” történetet.
Misikém, bevetted már a gyógyszered?
Misikém, bevetted már a gyógyszered?
Baranyi Gábor Benő: Zanox – Kockázatok és mellékhatások
Csak az érettségin legyek túl! – gondolja Misi, nem sejtve, hogy a nap végén borzalmas dolog történik, és ő a sürgősségin köt ki, ahol pálinkával kínálják. A srác belekortyol a fanyar italba, furcsa tüneteket produkál, majd elájul. Mikor felébred, kezdődik minden elölről. Szó szerint.
A mindent felemésztő bosszú, viking verzióban
A mindent felemésztő bosszú, viking verzióban
Robert Eggers: Az Északi
A hollywoodi filmgyártás eredeti és merész vizionáriusa, Robert Eggers a viking kultúrát választotta legújabb filmje, Az Északi című eposz témájául. Egy világot, melyet elönt a verejték, és ellep a vér szaga.
Őrült elmék találkozása, avagy a jó filmnek ára van
Őrült elmék találkozása, avagy a jó filmnek ára van
Mariano Cohn és Gastón Duprat: Út a díjesőig
A 2021-es velencei filmfesztivál versenyfilmjei közül az egyik legszórakoztatóbb és témájában talán a legkevésbé fajsúlyos darab az argentin rendezőpáros, Mariano Cohn és Gastón Duprat szatirikus élű komédiája, az Út a díjesőig volt, mely lerántja a leplet a filmkészítés kulisszatitkairól, és sajátos humorú, harsány színészi alakításokat felvonultató történetben mesél arról, miből áll a filmművészet.
Csillagporos ábrándok
Csillagporos ábrándok
Paul Thomas Anderson: Licorice Pizza
Életünk során, ha nagyon szerencsések vagyunk, adódnak olyan véletlen találkozások amelyek örökre nyomot hagynak bennünk. Szó szerint belebotlunk olyan emberekbe, akikre mindig emlékezni fogunk majd. De amíg tart az élmény, nem gondolunk a majdra. Paul Thomas Anderson új filmje, a Licorice Pizza egy tinédzser fiú szemszögéből mutatja be, hogy milyen az, amikor csak az itt és a most számít.
A bús rádiós panaszai
A bús rádiós panaszai
Mike Mills: C’mon C’mon – Az élet megy tovább
Az emberi kapcsolatok és érzelmek csodálója, Mike Mills C’mon C’mon – Az élet megy tovább című filmjében ezúttal a hagyományos elbeszélést fellazítva szabad teret enged, hogy megmártózhassunk a keserédes melankóliában, és gondosan megkomponált, fekete-fehér képeivel nosztalgikus andalgásra invitál bennünket.
Óda a merengő ifjúsághoz
Óda a merengő ifjúsághoz
Joachim Trier: A világ legrosszabb embere
Felnőni nem könnyű. Mikortól számítunk valódi felnőttnek? És ha már felnőttnek valljuk magunkat, az azt is jelenti, hogy sínen vagyunk? Vége az egzisztenciális szorongásnak és a sodródásnak? Ezek a minden ember számára átélhető dilemmák régóta foglalkoztatják a különböző művészeti ágakat, így a filmek között is rengeteg olyat találunk, melyeknek központi témája a felnőtté válás.
Volt egyszer egy cannes-i filmfesztivál
Volt egyszer egy cannes-i filmfesztivál
Xavier Dolanért megérte egészen Cannes-ig utazni
Május 22., szerda reggel, 9 óra, ülök a Nizzából Cannes-ba tartó helyi buszon, kint ragyogó napsütés, a távolban az azúrkék tenger látványa, a rádióban felcsendül F. R. Davidtől a Words (Don’t Come Easy) című dal, és ekkor tudatosul bennem, hogy úton vagyok a 72. cannes-i filmfesztiválra. A szavak valóban nehezen jönnek, hiszen régi álmom válik ezzel valóra. De ne rohanjunk ennyire előre!
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés