bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Kiss Dalma --

felhasználói adatlapja

Kiss Dalma által feltöltött cikkek:

Azt kérdezed: hogyan éljünk?
Azt kérdezed: hogyan éljünk?
Hayao Miyazaki: A fiú és a szürke gém
Hayao Miyazaki és a Studio Ghibli filmjei álomszerű utazásra invitálnak bennünket. Hősei által olyan világba csöppenünk, ahol lépten-nyomon különleges teremtmények bukkannak fel, és mi beleszédülünk a gyönyörűen megrajzolt fantáziakozmosz végtelenjébe. A neves japán animációs stúdió társalapítója és rendezője a korábban bejelentett visszavonulás ellenére a 2013-as Szél támad után újabb filmmel ajándékozta meg rajongóit és a laikus nézőket. A fiú és a szürke gém nemcsak összefoglalja a mester eddigi életművét, hanem a fiú felnövéstörténetén keresztül a halál elfogadására is tanít.
Egy irodalomóra anatómiája
Egy irodalomóra anatómiája
Moldovai Katalin: Elfogy a levegő
Egy vidéki gimnázium tanárnőjét pellengérre állítják mindössze azért, mert irodalomórán a francia szimbolista líra oktatásakor segédanyagaként olyan filmet ajánl, amely bemutatja a két költő, Arthur Rimbaud és Paul Verlaine költészetét és évekig tartó viharos viszonyukat. Kafkai világba csöppenünk Moldovai Katalin Elfogy a levegő című filmjében, amely a 2017-es tordai esetet feldolgozva elkeserítő látleletet ad az oktatási rendszer jelenlegi helyzetéről: bigott nézetek avatkoznak bele abba, hogy miről tanulhatnak a diákok, és miről nem.  
Irracionális, őrült és abszurd, de folytatnunk kell
Irracionális, őrült és abszurd, de folytatnunk kell
Monia Chokri: A szerelem természete
Szükségünk van a tojásokra, vagyis a kapcsolatokra. Alvy Singer az Annie Hall végén így zárja gondolatait a szerelemről. Woody Allenhez hasonlóan a kanadai Monia Chokri is erre a végszóra futtatja ki A szerelem természete című új filmjét, amely a melodráma és a romantikus komédia között ingadozva térképezi fel hősnője zavaros szívügyeit.
Priscilla, ideje felébredni
Priscilla, ideje felébredni
Priscilla a velencei filmfesztiválon
Az érzékeny női portrék megfestőjeként ismert Sofia Coppola ezúttal Elvis Presley felesége felé fordítja kameráját, hogy bemutassa a rock ‘n’ roll királyának magánéletét a fiatal Priscillával, aki mindössze 14 éves volt, amikor találkozott első szerelmével, a körülrajongott 24 éves Elvisszel. A rendező a rá jellemző filmnyelvi eszközökkel és empátiával vezet bennünket végig történetükön a megismerkedésük pillanatától a házasságon át egészen a boldogtalan évekig és a válásig. Lágy színek, selymes anyagok, rúzs és finom parfümfelhő.
Mindig csak a politika
Mindig csak a politika
Velencében láttuk Reisz Gábor legújabb filmjét
A kortárs magyar filmkészítés palettájáról végre olyan film érkezik a mozikba, amely tűpontosan leképezi a hazai viszonyokat, különösen a megosztott társadalmat és azt, ahogy a politika beszivárog az emberek hétköznapjaiba és megmérgezi a személyközi kapcsolatokat. Reisz Gábor Magyarázat mindenre című filmjét először a velencei filmfesztiválon mutatták be, ahol a nemzetközi közönség talán nem értett minden utalást, az univerzális témáknak köszönhetően mégis könnyen azonosulni tudtak a főszereplő dilemmáival és a kormányzó hatalom bírálatával.
A diktátor a népe vérét szívja
A diktátor a népe vérét szívja
Pablo Larraín vámpírtörténettel érkezett Velencébe
A chilei származású Pablo Larraín a velencei filmfesztiválon debütáló A gróf című fekete-fehér szatírájában ismét hazája történelmének meghatározó szeletét dolgozza fel, és a legtovább hatalmon lévő diktátort, Augusto Pinochetet mutatja be, egy igencsak bizarr megközelítésben. Larraín lidérces meséjében a rettegett generális vámpírként jelenik meg, aki több száz évnyi vérszívás és szívturmix után az örök halálra vágyik, ám az életről végleg lemondani nem annyira könnyű, mint azt ő gondolja. 
Az Oppenheimer megterheli a szívet és megdolgoztatja az elmét
Az Oppenheimer megterheli a szívet és megdolgoztatja az elmét
Christopher Nolan: Oppenheimer
Christopher Nolan életrajzi eposza az atombomba atyjáról, J. Robert Oppenheimerről nemcsak a második világháborút végleg eldöntő nukleáris fegyver megalkotásáról szól, hanem azokról az emberekről is mesél, akik lehetővé tették a korábban nem látott pusztítást, és akik végleg megváltoztatták a modern kori háború és a tudomány kapcsolatát. A brit rendező a múlt eseményeinek rekonstruálásával és a tanulság levonásával olyan filmet készített, amely a ma emberének szolgál mementóként.
Ethan Hunt majd valahogy ezt is megoldja
Ethan Hunt majd valahogy ezt is megoldja
Tom Cruise újabb lehetetlen küldetésre indul
A Mission: Impossible-széria főszereplője, Ethan Hunt bármilyen helyzetben feltalálja magát, és olyan bevetésekre is igent mond, amelyek teljesítése lehetetlennek tűnik. Tom Cruise akcióhős alteregója különböző kütyük és profi csapata segítségével bejut a legszigorúbban őrzött helyekre, száguldó vonatok tetején néz szembe az ellenséggel, bombát hatástalanít, repülőből ugrik ki, helikoptert manőverez, elképesztő gyorsan fut, és attól sem ijed meg, ha testközeli harcra kerül a sor.
Elveszünk a Wes Anderson Univerzumban
Elveszünk a Wes Anderson Univerzumban
Wes Anderson: Asteroid City
A szimmetrikus kompozícióiról, pasztell színvilágáról és excentrikus karaktereiről ismert Wes Anderson ragaszkodik markáns szerzői kézjegyeihez. Erre példa legújabb filmje, az Asteroid City, melyben az általa kreált univerzumon belül önfeledten játszadozik, az alkotás természetét kutatja és egyre inkább elrugaszkodik a valóság talajától.
Nők mesélnek nőkről
Nők mesélnek nőkről
Merész nők a cannes-i filmfesztiválon
A cannes-i filmfesztiválon idén előtérbe kerültek a nők. Ezt nemcsak a versenyprogramban résztvevő rendezőnők impozáns számával sikerült elérni – köztük az Arany Pálmát elnyerő Justine Triettel –, hanem azzal is, hogy a filmek jelentős része a női létre és a különböző női sorsokra fókuszált. A Rendezők Kéthete mellékszekcióban két rendező, Joanna Arnow és Elena Martín Gimeno választotta témájának a női szexualitást és az Y generáció egzisztenciális válsághelyzeteit.
Álarcok és szerepek mögé bújni
Álarcok és szerepek mögé bújni
Todd Haynes melodrámája Cannes-ban
A kertvárosi élet hétköznapi drámája régóta gazdag alapanyagot kínál azoknak a filmkészítőknek, akik a melodráma műfaji keretei között mutatják be a családon belül feszülő konfliktusokat, a féltve őrzött titkokat és az elfojtott szenvedélyeket. Az idei cannes-i filmfesztivál versenyfilmjei között debütáló May December című filmben a rendező, Todd Haynes egy botrány részleteibe enged betekintést, és komplex női karaktereivel modernizálja az ’50-es években népszerű zsánert.
Mia Wasikowska elárulja az örök élet titkát
Mia Wasikowska elárulja az örök élet titkát
A cannes-i filmfesztiválon láttuk Jessica Hausner legújabb filmjét
Az osztrák rendezőnő, Jessica Hausner visszatérő vendégként érkezett Cannes-ba. Korábban a filmfesztivál Un Certain Regard mellékszekciójában három filmjét is vetítették, majd a 2019-es szürreális horrorja, a Little Joe már a versenyfilmek között landolt. Idén Club Zero című szatíráját szintén a hivatalos programban mutatták be, és igencsak megosztotta a kritikusokat. Az egyedi vízióval és abszurd humorral rendelkező film az étkezési és testképzavarok, illetve a tudatos táplálkozás témáját vegyíti ezotériával és a jóléti társadalom bírálatával.
Jóból is megárt a sok? Nem, ha John Wickről van szó
Jóból is megárt a sok? Nem, ha John Wickről van szó
Chad Stahelski: John Wick: 4. felvonás
A John Wick széria negyedik felvonása egy tökéletesen koreografált akciómusical, melyben a játékidő nagy részét a különböző fegyvernemben megejtett összecsapások teszik ki. A közel háromórás film a csúcsára járatja a John Wick-univerzum jellegzetességeit, mint a keleti harcművészet és a golyózápor táncát, a középkori időket idéző etikai kódexet és a minden sarkon felbukkanó bérgyilkosok armadáját. Valaki kiszáll, valaki beszáll, a vérdíj és a hullák száma nő.
Vigyázz, medve!
Vigyázz, medve!
Elizabeth Banks: Kokainmedve
Elizabeth Banks harmadik rendezése, a Kokainmedve már a címével elárulja, hogy mire számíthat a néző; a horror és a fekete komédia találkozik a kokain hatása alatt véres ámokfutásba kezdő fekete medve történetében, amelybe Banks némi feminista üzenetet is elrejtett.
Spielberg bement a moziba és ott maradt
Spielberg bement a moziba és ott maradt
Steven Spielberg: A Fabelman család
Csodálkozó tekintetek, leesett állak, könnyes szemek. Spielberg-filmet nézünk. A többszörös Oscar-díjas rendező legújabb munkájában nemcsak azt szeretné megmutatni, hogy milyen érzelmi folyamatok játszódnak le, amikor elvarázsol bennünket a mozi, hanem azt is, hogy ő maga mit szeretne kiváltani a nézőből, amikor filmet készít. Az önéletrajzi ihletésű A Fabelman családban szentimentálisan mesél a gyerekkoráról és rendezővé válásának fontos fejezeteiről, továbbá csatlakozik azokhoz a filmesekhez, akik az elmúlt években saját életüket vetítették le a nagyvásznon.
Vonz és taszít, felemel és eltipor
Vonz és taszít, felemel és eltipor
Damien Chazelle: Babylon
Damien Chazelle meglovagolja a Hollywood aranykora iránt érzett nosztalgiahullámot, és egyszerre idézi fel a némafilmek korszakát, illetve mutatja be azt a dekadens világot, melyben a kiépülő stúdiórendszer keretei között sztárok születtek és hullottak a porba. A Babylon lázálomszerű eposz a filmtörténet első fejezeteiről és a hang megjelenésével bekövetkező változásokról. A háromórás monstrum lüktető erejével elsöpör, burjánzó vizualitásával és dübörgő zenéjével elkápráztat, miközben obszcén képeivel elborzaszt és megdöbbent.
Férfiölelések az olasz Alpokban
Férfiölelések az olasz Alpokban
Felix Van Groeningen és Charlotte Vandermeersch: Nyolc hegy
Ahogy azt a keleti vallások is tanítják, az önmagunk megismeréséhez vezető utat a legnehezebb megtenni, formálódó kapcsolataink tükrében és magányunk csendjében kell felidézni és bejárni a múltat behálózó ösvényeket, hogy végül megérkezzünk a jelenbe és a megszerzett tudással tekintsünk előre a jövőbe. A Nyolc hegy külső és belső utazásra invitálja a nézőt, miközben egy barátság fejezeteit elmesélve ragadja meg azokat a pillanatokat, amelyeket emlékeinkben örökre megőrzünk.
Vendégűző fogások
Vendégűző fogások
Mark Mylod: A menü
A jelenlegi társadalmi berendezkedés válságjelenségeire reagálnak azok az elmúlt években megszaporodó filmek, amelyekben a gazdagok kerülnek terítékre és válnak a nevetség tárgyává. A menü csatlakozik a filmek sorához, amelyek a szatíra, a fekete komédia és a thriller műfaji eszköztárával értelmezik azt az egyszerű tételmondatot, hogy „nem minden arany, ami fénylik”.
Amikor a nők beszélni kezdtek
Amikor a nők beszélni kezdtek
Londonban láttuk az Azt mondta című filmet, amely november közepén érkezik a hazai mozikba is
Az oknyomozó újságírás sokszor körülményes és kihívásokkal teli folyamatát bemutató filmek kánonja idén újabb darabbal bővült. Maria Schrader rendezése, az Azt mondta a filmproducert, Harvey Weinsteint érintő és a hollywoodi filmgyártásban előforduló szexuális visszaélések körüli botrányt dolgozza fel a New York Times két riporterének  nézőpontjából, akik nem adták fel, és addig kopogtattak az ajtókon, míg a nők beszélni nem kezdtek.
Apa, én mindig így fogok emlékezni rád
Apa, én mindig így fogok emlékezni rád
Ilyen volt Charlotte Wells debütfilmje, az Aftersun a BFI London Film Festivalon
Ritka az olyan meggyőző és elementáris erővel bíró rendezői debütálás, mint amilyenre Charlotte Wells Aftersun című érzékeny drámája sikerült, amely a cannes-i filmfesztivál után Londonban is könnyeket csalt a nézők szemébe. Az apa-lánya kapcsolatot bemutató darab az emlékezés aktusát segítségül hívva mesél arról, hogy a gyerek miként tekint a szülőre, hogyan próbál közelebb férkőzni hozzá és megérteni őt.
Ha egyet láttál, mindet láttad. De azért Agatha Christie örök
Ha egyet láttál, mindet láttad. De azért Agatha Christie örök
Tom George: Ecc, pecc, ki lehetsz?
Ismét bebizonyosodott, hogy Agatha Christie történetein nem fog az idő vasfoga. Olyannyira így van ez, hogy az elmúlt években egyenesen reneszánszukat élik az írónő műveit feldolgozó adaptációk, valamint a (főként brit) filmkészítők inspirációért is előszeretettel fordulnak a krimi nagyasszonyához, hogy sikeresen idézhessék meg az általa tökéletesített műfajt. Az Ecc, pecc, ki lehetsz? is ezen próbálkozások egyike, amely ugyan remekül eleveníti fel a regények hangulatát, azonban az izgalmas bűntény bemutatása és annak felderítése terén már nem ér fel Christie zsenijéhez.
Beszélnünk kell Nicholasról
Beszélnünk kell Nicholasról
The Son a velencei filmfesztiválon
A francia rendező, Florian Zeller ismét a családi kötelékek meghitt ölelésében térképezi fel a mentális betegségek lehetséges okait és az ezekkel járó tehetetlenség bénító érzését. The Son című filmjében a fiatalkori depressziót vizsgálva a szülő-gyerek kapcsolaton keresztül mutatja be a probléma komplex természetét.
Ennél még a valóság is jobb
Ennél még a valóság is jobb
Olivia Wilde és a Nincs baj, drágám Velencében
A vágyott utópiák és a rettegett disztópiák korát éljük. A filmkészítők ennek fényében újra és újra olyan elképzelt világokba repítenek bennünket, amelyek nem is állnak annyira messze a valóságtól. Orwell szelleme elevenedik meg Olivia Wilde Nincs baj, drágám című filmjében, melynek nagyobb a füstje, mint a lángja.
Hatalmas test, hatalmas szív
Hatalmas test, hatalmas szív
A bálna a velencei filmfesztiválon
A megosztó filmjeiről ismert Darren Aronofsky olyan filmmel érkezett a 79. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválra, melyet a nézők vagy azonnal a keblükre ölelnek Brendan Fraser átlényegült alakítása miatt, vagy a rendező olykor hatásvadász eszközei miatt hátat fordítanak neki.
Bukás, megváltás nélkül
Bukás, megváltás nélkül
A Tár a velencei filmfesztiválon
Egy rendező életművében 16 év hosszú kihagyás. Az amerikai függetlenfilm reménységének tartott Todd Field ennyi ideig nem hallatott magáról. A rendező most Cate Blanchettel az oldalán tér vissza a nemzetközi filmes porondra, hogy markáns lenyomatot adjon az elitista művészvilág belső hatalmi harcairól és az alkotói hullámvölgyekről.
Az vagy nekem, mint testnek a test
Az vagy nekem, mint testnek a test
Luca Guadagnino kannibálrománca Velencében
Luca Guadagnino szerzői életművét folytatva a tinédzserkori szerelem különös természetét próbálja megfejteni, miközben a kannibalizmus morbid világában kér empátiát a nézőtől. A 79. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában bemutatott Bones and All című filmjében két fiatal egymásra találását kísérjük figyelemmel, miközben az amerikai társadalom peremére sodródott, sajátos életmódot folytató csavargókról is képet kapunk.
370 felett elhagyod a valóságot
370 felett elhagyod a valóságot
David Leitch: A gyilkos járat
A gyilkos járat A-listás sztárokkal telepakolt, japán miliőbe illesztett, száguldó szuperexpresszen játszódó bérgyilkosos dzsembori. David Leitch legújabb filmje ugyan nem hibátlan, de Tarantino és Guy Ritchie nyomdokain haladva az Atomszőkével és a Deadpool 2-vel befutott rendezőnek azért sikerült a nyári uborkaszezont feldobó, üdítően szórakoztató mozit összehoznia. 
Szerelem és hülyéskedés, avagy Thor romkomhősnek áll
Szerelem és hülyéskedés, avagy Thor romkomhősnek áll
Taika Waititi: Thor: Szerelem és mennydörgés
Az új-zélandi Taika Waititi ismét a Marvel univerzumában engedi szabadjára őrült ötleteit, és csínytevő gyerek módjára játszik a képregényfilm alakjaival, gátlástalanul figurázza ki az északi mitológia hőseit és isteneit, akiket ezúttal Gorr, az Istenölő fenyeget.
Foglalkozásuk: ügynökök
Foglalkozásuk: ügynökök
Fazakas Péter: A játszma
A bevált recepten nem érdemes változtatni. Így volt ezzel Köbli Norbert is, aki 10 év után tért vissza Jung András és Markó Pál párosához, hogy ezúttal a ’60-as évek Magyarországán folytassa a sajátos „mester és tanítványa” történetet.
Misikém, bevetted már a gyógyszered?
Misikém, bevetted már a gyógyszered?
Baranyi Gábor Benő: Zanox – Kockázatok és mellékhatások
Csak az érettségin legyek túl! – gondolja Misi, nem sejtve, hogy a nap végén borzalmas dolog történik, és ő a sürgősségin köt ki, ahol pálinkával kínálják. A srác belekortyol a fanyar italba, furcsa tüneteket produkál, majd elájul. Mikor felébred, kezdődik minden elölről. Szó szerint.
A mindent felemésztő bosszú, viking verzióban
A mindent felemésztő bosszú, viking verzióban
Robert Eggers: Az Északi
A hollywoodi filmgyártás eredeti és merész vizionáriusa, Robert Eggers a viking kultúrát választotta legújabb filmje, Az Északi című eposz témájául. Egy világot, melyet elönt a verejték, és ellep a vér szaga.
Őrült elmék találkozása, avagy a jó filmnek ára van
Őrült elmék találkozása, avagy a jó filmnek ára van
Mariano Cohn és Gastón Duprat: Út a díjesőig
A 2021-es velencei filmfesztivál versenyfilmjei közül az egyik legszórakoztatóbb és témájában talán a legkevésbé fajsúlyos darab az argentin rendezőpáros, Mariano Cohn és Gastón Duprat szatirikus élű komédiája, az Út a díjesőig volt, mely lerántja a leplet a filmkészítés kulisszatitkairól, és sajátos humorú, harsány színészi alakításokat felvonultató történetben mesél arról, miből áll a filmművészet.
Csillagporos ábrándok
Csillagporos ábrándok
Paul Thomas Anderson: Licorice Pizza
Életünk során, ha nagyon szerencsések vagyunk, adódnak olyan véletlen találkozások amelyek örökre nyomot hagynak bennünk. Szó szerint belebotlunk olyan emberekbe, akikre mindig emlékezni fogunk majd. De amíg tart az élmény, nem gondolunk a majdra. Paul Thomas Anderson új filmje, a Licorice Pizza egy tinédzser fiú szemszögéből mutatja be, hogy milyen az, amikor csak az itt és a most számít.
A bús rádiós panaszai
A bús rádiós panaszai
Mike Mills: C’mon C’mon – Az élet megy tovább
Az emberi kapcsolatok és érzelmek csodálója, Mike Mills C’mon C’mon – Az élet megy tovább című filmjében ezúttal a hagyományos elbeszélést fellazítva szabad teret enged, hogy megmártózhassunk a keserédes melankóliában, és gondosan megkomponált, fekete-fehér képeivel nosztalgikus andalgásra invitál bennünket.
Óda a merengő ifjúsághoz
Óda a merengő ifjúsághoz
Joachim Trier: A világ legrosszabb embere
Felnőni nem könnyű. Mikortól számítunk valódi felnőttnek? És ha már felnőttnek valljuk magunkat, az azt is jelenti, hogy sínen vagyunk? Vége az egzisztenciális szorongásnak és a sodródásnak? Ezek a minden ember számára átélhető dilemmák régóta foglalkoztatják a különböző művészeti ágakat, így a filmek között is rengeteg olyat találunk, melyeknek központi témája a felnőtté válás.
Volt egyszer egy cannes-i filmfesztivál
Volt egyszer egy cannes-i filmfesztivál
Xavier Dolanért megérte egészen Cannes-ig utazni
Május 22., szerda reggel, 9 óra, ülök a Nizzából Cannes-ba tartó helyi buszon, kint ragyogó napsütés, a távolban az azúrkék tenger látványa, a rádióban felcsendül F. R. Davidtől a Words (Don’t Come Easy) című dal, és ekkor tudatosul bennem, hogy úton vagyok a 72. cannes-i filmfesztiválra. A szavak valóban nehezen jönnek, hiszen régi álmom válik ezzel valóra. De ne rohanjunk ennyire előre!
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés