Elsőként az új főszerkesztő, Vincze Bence Útra kelni a tenger felé című írását olvashatjuk, amelyben az Életünk folyóirat hitvallását fogalmazza meg. „Az Életünk kísérletet fog tenni arra, hogy a kortárs irodalom, művészet szócsöve legyen, kiemelt fókuszt helyezve a pályakezdőkre…” – írja és a további tartalmat olvasva láthatjuk, hogy a lap ennek eleget is tesz.

Pályakezdés témájában először egy Nádasdy Ádámmal készült nagyinterjút olvashatunk, „Mindig boldogan és kipirult arccal léptem föl a katedrára!” – címmel. A nyelvész, költő és műfordító saját pályakezdéséről mesélt, családjáról és neveltetéséről, tanulmányairól, arról, hogyan kezdte költői pályáját. A beszélgetés igencsak személyes hangvételű: szóba került a kritikától való félelem és annak leküzdése, az első kötet megjelenésével kapcsolatos örömök és az identitás felvállalása is. Nádasdy a tanításról és mentorálásról, illetve a kíváncsiság szükségességéről is beszélt.

A pályakezdés szempontjából különösen fontos témák kerültek előtérbe, főleg a szorongás, annak leküzdése, és a magunkba, valamint szövegeinkbe vetett bizalom kialakulása.

Az interjút Borda Réka „Népek pásztora, Mentór” – Az irodalmi mentorálás dilemmái című írása követi, ami a mentortevékenység kurrens problémáit tárgyalja, több szempontból (fiskális tényező, felelősség kérdése) és több példát felemlegetve (Műút folyóirat Szöveggyár tábora, Független Mentorhálózat). Rövid és részletekbe menő elemzése tanulságos olvasmány.

Két érdemdús szerző, Tandori Dezső és Jack Kerouac pályakezdésével kapcsolatban is olvashatunk egy-egy esszét Jánosa Eszter az Okapi Press-nél megjelent Egyetlen című fakszimile kiadásról írt (Az egyetlen sokszorosítása – a Töredék Hamletnek 1965-ös változatáról). Ahogy az esszé címéből is látszik, Tandori első kötetének korai változatát elemzi a szerző, igazán nagy lelkesedéssel. Van is oka (okunk) lelkesedni, hiszen korai Tandori-versek régebbi változatait, illetve a Töredék Hamletnek című kötetből teljes egészében kihagyott műveket is megismerhetünk. Elemzésében Jánosa főleg ezekre koncentrál, ír viszont Tandori pályakezdéséről, korai költészetéről, illetve a korabeli irodalmi közegről is. Jack Kerouacról pedig Jakobovits Kitti jóvoltából olvashatunk (Fussuk végig és tegyük fel kérdéseinket. Gondolatok a pályakezdő Jack Kerouac-ról a naplója tükrében). Az Úton szerzőjének munkamoráljába, kérdéseibe, kételyibe és leendő irodalmi szerepével kapcsolatos gondolataiban nyerünk bepillantást. A szerző árnyalja a Kerouack-hoz kötődő spontán, mitikus gyorsasággal rohanó író képét. Ezt a rohanást inkább hosszútávfutásként, mintsem egy eszeveszett sprintként értelmezi és ezzel kapcsolatban érdekes tanulságokat fogalmaz meg.

Egy pályakezdő irodalmárokhoz címzett levelet is olvashatunk, Áfra János tollából (Levél a fiatal szerzőhöz, aki meg akar élni a költészetből).

Egy tapasztalt költő, szerkesztő és nem utolsó sorban irodalmi mentor osztja meg tanácsait. „Kedves fiatal költő, aki a versírásból akarsz megélni, kérlek, ne tedd.” – ezzel indít és utána kendőzetlenül lerombol minden prekoncepciót a költői pályájával kapcsolatban. Reális helyzetet és reális opciókat vázol fel néhány oldal terjedelemben, összesűrítve mindazt, amire hosszú hónapok, vagy évek után szoktak ráébredni azok, akik elkezdenek betagozódni az irodalmi életbe.

Mindezek mellet verseket, novellákat, kritikákat és egy drámarészletet is közöl az Életünk. Babiczky Tibor versei (Trieszti séta, Via Cavana, Trieste) a melankólia értékvesztettség érzületeit közelítik meg, plasztikus, jól működő képekkel. Nika Gradišek versét Kiss Dávid fordításában olvashatjuk (Időnként úgy lélegzel, mint a tenger): alapvető létélményekkel kapcsolatban fogalmaz meg tapasztalatokat, miközben ember és természet mechanizmusai és benyomásai egylényegűvé válnak. Terék Anna Álom című versében családi és össztársadalmi élmények kerülnek közel egymáshoz.

kabai lóránt Prae Kiadónál megjelent el sem kezdett versek című kötetéből is olvashatunk néhány művet, amelyek asszociációkkal beszélnek egzisztenciális problémákról.

Próza és dráma tekintetében is sokszínű a felhozatal. Dragomán György novellájából (Hidrogén – proton – fém) egy természettudós munkájával és a világban betöltött szerepével kapcsolatos gondolatait ismerhetjük meg. Ragnar Almqvist magyarországi ír nagykövet Gloomsday című novellája (fordította László Máté és Nyári Éva Sarolta) a fiatalkor elmúlásáról és a keserű nosztalgiáról szól, erős kontrasztot állítva a szereplők jelenbeli és fiatalkori énjeik közé.

Kubina Zita Kereszteződés című drámájának részletében pedig a tétovázás és a megrekedtség állapotát izgalmas színpadi konfigurációban tárgyalja.

Kritikából kevesebbet, ám annál izgalmasabbakat olvashatunk. Pintér Viktória írt Kustos Júlia Tehetetlen bálványok című kötetéről (Virágomat leharapom – Kustos Júlia: Tehetetlen bálványok). Elemzésében a szerző a kötet tematikájára és a lírai én szerepének változásaira koncentrál és összehasonlítja Kustos költészetét több kortárs szerzőével is. A kritikát a kötet néhány verse követi (A kancsal Jusztícia, Egy bálvány tehetetlensége, Eligazítás). Végül Salamon Júlia kritikáját olvashatjuk a Föld alatt című csoportos kiállításról (Lopódarazsak és ólomjóslatok – két mű párbeszéde a Föld alatt kiállításon). Ír a kiállításról, illetve részletesebben elemzi és összehasonlítja Farkas Imre és Márfi Anna műveit.

Mire végigolvastam az őszi számot, világossá vált, hogy – ahogy azt Vincze Bence nyitószövegében is megírta – az Életünk lendületbe került, és ígéretes útra indult. Ez a lapszám a lehető legjobb kezdőlökés és az első lépés afelé, hogy az Életünk lokálisan és országosan is jelentős folyóirattá váljon. Izgatottan várom a folytatást.

Fotók: az Életünk Facebook-oldala