bezár
 

gyerek

2009. 02. 17.
A bogarak nem beszélnek?
Lázár Ervin, Lázár Zsófia / KFKI Kamarabalett, Madách Musical Színház: Bogármese
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
„Anya, a bogarak nem beszélnek?” – ez a kérdés ütötte meg a fülem a mögöttem lévő sorból pár perccel a Bogármese című előadás kezdete után. Fontos lenne, hogy a mai öt-tíz éves korosztály az idegen nyelvek mellett másfajta nyelveket is elsajátítson, legalább a befogadás szintjén. Hogy megértsék a tánc, egy festmény, a zene nyelvét akkor is, ha nem ordít a fülükbe.

prae.hu

Lázár Ervin és lánya, Zsófia meséjének színpadra állítása nemcsak arra tanít, hogy a bogarak is beszélnek, csak valami egészen más nyelven - a színpadon a tánc, a természetben pedig egy számunkra soha meg nem érthető, meg nem fejthető kódhalmaz segítségével -, hanem egyszerre közvetít olyan alapvető emberi érzéseket, tanításokat, amelyekre manapság nagy szükségünk van.

A KFKI Kamarabalett és a Madách Musical Tánciskola növendékei és táncosai a klasszikus balettől a néptáncon keresztül egészen a break-elemekig ötvöznek számos stílust és irányzatot, amelyekhez zenében, látványban mindvégig igazodik az előadás. Kentaur jelmezei a legkisebb korosztályt is segítik abban, hogy felismerjék a különböző bogarakat, a mese kasztjait, akiktől meg kell szerezni a kék leveleket. Hogy miért? Hát itt kezdődik a mese…

„Egy szeszélyes áprilisi napon az apu meg én gombászni indultunk az erdőbe. Előző éjszaka nagy zuhé volt, de most hétágra sütött a nap, vakítóan csillogtak a keréknyomok, mintha csak egy láthatatlan kéz ezüstszőnyeget gördített volna elénk, hogy el ne tévedjünk. Kézen fogva mentünk, ha a templomtoronyból valaki látcsővel figyel, azt látja, egy magas, fekete hajú, farmernadrágos férfi tarisznyával az oldalán nagy léptekkel rója az utat, mögötte egy kicsi, szöszke fejű emberke piros kezeslábasban futva igyekszik a nyomában.” Ezen az ezüstszőnyegen elevenedik meg a bogarak furcsa története: a grafitbogarak uralkodása idején hatalmas, kék virág nőtt a réten, amely olyan varázserővel bírt, hogy visszakergette a gonosz páncélfejű szürkebogarakat a föld alá. Egy óriási vihar azonban letörte a virágot, szirmait és szárát a különböző bogarak vitték magukkal: a szárat a szarvasbogarak támasztékul a szél ellen, a szirmokat a szeméthasznosító bogarak, a skarabeuszok, a hangyák és a legyek. Maradt viszont még egy kék szirom, amely a Szivárványos Bogárkához került. Egyedül volt, így a szürkebogarak könnyen bekeríthették, a karján meg is csípték, amelytől megbetegedett. Csillagszemű az egyetlen, aki megmentheti a szirmok és a szár visszaszerzésével, hisz csak így sikerül elűzni a páncélosokat és meggyógyítani Szivárványost.



A szürkebogarak, a sötétség megtestesítői, akik a föld alatt élnek, el akarnak pusztítani mindent, ami a fényekhez, a színekhez köthető. Mozgásuk monoton, robotszerű karmozdulataik jelképükké válnak, ezt utánozva mutatja meg a többi bogár, mitől fél leginkább. Csípésük velük egyenlővé teszi az ellenfelet, a szivárvány minden színében pompázó bogárka egyik karja merev és szürke lesz mindaddig, amíg újra a szárra nem kerül mind az öt szirom. Ezért cserébe a Csillagszeműnek kasztról kasztra kell haladnia, vállalnia a megmérettetéseket, megmutatni arra való rátermettségét, hogy a hangyák vagy éppen a szeméthasznosító bogarak közé tartozzon.

Tallér Zsófia és Faltay Csaba zenéi, hangjátékai mindvégig érzékletesen igazodnak az adott stílushoz, fényhez, hangulathoz; a komolyzene elemeit ugyanolyan bátran használják, mint a technót vagy a popot. Ami a legmegkapóbb az előadásban, hogy nem egy csillogó, szájat tátva tartó show-műsort látunk: a díszletezés egyszerű, mégis mindenre elég, a fényjáték bravúros, a jelmezek ötletesek. Nemcsak bogarakat látunk, hanem a hétköznapi élet szereplőit is: utcaseprőket, break-es bandát, focicsapatot, kisgyerekek gyülekezetét, orvost. Ezt a hétköznapiságot emeli fel Lázár Ervin és Zsófia meséje, valamint a színpadi adaptáció is a mesék világába, egy képzeletbeli helyre arról árulkodva: a szürke, esős februári mindennapok is tartogatnak csodákat.

Csak észre kell venni őket, ugyanúgy, ahogyan ezt a bizonyos másik nyelvet is meg kell értenünk.

Előadja: KFKI Kamarabalett, a Madách Musical Tánciskola növendékei
A mesét színpadra alkalmazta: 4 for one
Díszlet, jelmez: Kentaur
Zene: Tallér Zsófia, Faltay Csaba
Koreográfia: 4 for one: Sárközi Gyula, Jurányi Patrick, Kovács Zsolt, Kováts Gergely Csanád
Fotók: www.nemzetitancszinhaz.hu, Mezey Béla


nyomtat

Szerzők

-- Antal Nikolett --


További írások a rovatból

Anna Llenas Színszörny-sorozatáról, Labirintus kiadó
Bogdán Viki mesekönyve diszlexiás gyerekeknek
gyerek

Az éven tizedik alkalommal rendezték meg az eseményt

Más művészeti ágakról

Blended Intensive Programme Pozsonyban
Händel Jephtha című oratóriuma az Il Pomo d'Oro előadásában
Beszámoló a 78. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválról
art&design

Megnyitóbeszéd Vigh Levente Léptek nyomán című kiállításához


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés